A nánai Szent Vendelről elnevezett római katolikus templomban június 11-én, pünkösd után tíz nappal, úrnapján Fóthy Zoltán párkányi esperes tartott ünnepi szentmisét a templomban. Vasárnap került sor az úrnapi körmenetre, melyet Jelencsics Erich Gábor káplán celebrált.
A nánai hívők, ha számuk meg is csappant, de a nagy ünnepek alkalmával mindent megtesznek azért, hogy őseink szakrális szokásai, hitet erősítő szertartásai életben tartásához keresztény igyekezetükkel hozzájáruljanak.
Annak ellenére, hogy sok helyütt a járványra hivatkozva nem tartottak körmenetet, az esperes jóváhagyásával – a járványügyi előírások betartásával – készítették elő a négy stációt a körmenet megtartására.
Az Oltáriszentség úrnapi körbehordozásának a néphagyomány a gonoszt, a betegségeket és a természeti csapást elűző erőt tulajdonított már a XIV. században. Az úrnapi munkaszünetet régen szigorúan betartották.
Annak a korosztálynak, amely gyermekkorában a „nagy szent ünnepeket”, a keresztény egyház szokásait akár a népi hagyományok szintjén megélte, az ünnep valami mást jelent, mint a mai értelemben vett vasárnapi bevásárlás.
Ezért is volt fontos ez mindenki számára, de azért is, mert jelenleg is a helyi kisiskola, az egyházközség és a plébánia jó együttműködése által vasárnaponként 6-8 kisdiák ministrál a szentmisén, s közülük hatan elsőáldozók lesznek idén. A miséző papok és a körmenetet vezető Erich atya a legszentebb Oltáriszentségre hívták fel a figyelmet ezen az ünnepen.
A négy sátor felállításával az egykori négy égtájat szimbolizálva, az atya felolvasta az evangélium egy-egy részét, majd az Oltáriszentség felmutatásával, áldást adva minden égtáj felé, s a község minden lakójára, járták körbe négy utcán keresztül a virágba öltöztetett és kis szimbolikus oltárral ellátott sátrakat.
A kisgyermekek virágszirmokkal hintették meg az utat, jelezve ezzel az Oltáriszentség tiszteletét. A körmenetet befejezve a templomban rövid szentségimádásra került sor, majd a pap megköszönte a nánaiak áldozatkész munkáját, mellyel széppé tették az év egyik jelentős keresztény ünnepét.
Az ünnep egyik legszebb üzenetét Babits Mihály Eucharistia című versének részlete fejezi ki:
Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős
törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
husát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje
szállna mellükbe – de a mi
királyunk,Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.
