A történelmi Magyarország szétszakításának évfordulójához kapcsolták a 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat vállalkozó szellemű tagjai azt a zarándoklatot, melynek lelki vezetője Farkas Zsolt esperesplébános volt, s amelyet a felvidéki magyar ifjúság lelki megújhodásáért ajánlottak fel.
Július 4-én keltek útra tizennyolcan Szőgyénből, Svajcer Antónia őrsvezető irányításával. Autóbusszal jutottak el Garamkövesdre, ahol csatlakozott a csapathoz Peck Viktor Helembáról, aki a túravezető szerepét vállalta. A község emlékparkjában imával indították a napot. Zsolt atya, aki maga is cserkész, II. János Pál Vezesd az ifjúságot! című imáját mondta el, és XXIII. János pápa imájával a családokért könyörgött.
A Kovácspataki-hegyek (Burda) garamkövesdi részéről indult a kis csapat, célállomásul a helembai Szent Imre-templomot tűzték ki.
A Dunakanyar egyik jellegzetes hegyvonulatát járták végig, az Esztergommal szemben magasodó sziklák sajátos mikroklímájú, erdővel borított hegygerinceit. Az „elszakított Börzsönynek” is nevezett vulkanikus eredetű vidéken, a Duna völgye felett vonultak.
Páratlan panoráma, gazdag tanösvény vezette őket, majd a lankásabb lejtőkön haladtak Helemba irányába. A falu Párkánytól 9 kilométerre fekszik a Duna és az Ipoly között, azok összefolyásánál. A hozzá legközelebbi város az anyaországi Szob, amivel határos. Tizenöt kilométer megtétele után érték el a Szent Imre-templomot.
A nyári hőség és fáradtság után megpihentek a 251 éves templom hűvös falai között. Zsolt atya bemutatta a templomot és megemlékezett Szent Imre hercegről, a magyar ifjúság védőszentjéről. A nap végi dicséret himnuszával és Imre herceg személyes imájával, majd áldással zárult a zarándoklat. Ám a helembai tartózkodás még nem ért véget. Zsolt atya és hajdani ministránsa, Peck Viktor meghívására a helembai falumúzeum udvarán folytatódott a nap.
Zsolt atya uzsonnát biztosított, a házigazda, Viktor segítségével fellobbant a tűz az udvaron. Ezúttal nem cserkésztábortűz, hiszen nyárson sütögetés következett. A fáradt zarándokoknak ízlett a sült kolbász és szalonna. Közben megcsodálták a falu múltját őrző múzeumot, ahol a szobák sokasága számtalan emléket tartogat a látogató számára.
Végül megérkezett Szőgyénből az autóbusz, hogy hazaszállítsa a kimerült, de boldog vándorokat, akik teljesítették vállalt feladatukat, gyakorolták a cserkésztörvényeket miközben megcsodálták Isten teremtett világát.
A tíz cserkésztörvényt Zsolt atya megerősítette azzal, miszerint nemcsak imával lehet hálát adni és könyörögni, hanem tettekkel és áldozatvállalással is. A nemzeti összetartozás évének jegyében, a 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat képviseletében, egy kis csoport zarándok ennyit tudott megtenni, hűséggel, tanúságtétellel, reménnyel és nagy szeretettel.
