A Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás partnereivel a társadalmi összetartást erősítő programjának részeként felvidéki mozgáskorlátozott fiatalok kortárs segítő csoportjainak létrehozását tűzte ki célul.

„A Peer to Peer” elnevezésű kétéves projekt nagyköveteinek olyan felvidéki mozgáskorlátozott fiatalokat kértek fel, akik képviselik sorstársaik érdekeit és közösségben dolgozva, személyes példájukon keresztül segítik a többi mozgáskorlátozott személy társadalmi elfogadottságát, beilleszkedését.

Egyik nagykövetként a SZAKC felkérését elfogadta a 26 éves Kara Mária, akiről azt kell tudnunk, hogy édesanyjával és vőlegényével él egy háztartásban Kőhídgyarmaton.  Nyitott hátgerinccel született, ebből kifolyólag születése óta kerekesszékes.

Hogyan látja, milyen lehetőségeik vannak ma a mozgáskorlátozott fiataloknak a tanulás területén?

Úgy gondolom, hogy a mozgáskorlátozott fiataloknak kevés lehetőségük van a tanulás területén, mivel alapvetően nagy teher eljutni az oktatási intézményekbe és a legtöbb esetben az intézmények nem a megfelelő módon vannak kialakítva a kerekesszékesek számára.

Az iskola elvégzése után milyen munkát szeretne vagy tudna vállalni?

Rokkantnyugdíjasként élem a mindennapjaim és mellette önkénteskedem. Ezt a tevékenységet szeretném a továbbiakban is folytatni. Jelenleg egy mentálisan sérült csoporttal foglalkozom, akik a párkányi szabadidőközpontban szoktak találkozni.

Hogyan látja, mennyire van felkészülve a munkaerőpiac, hogy mozgáskorlátozott fiatalokat foglalkoztasson?

Őszintén szólva semennyire. Úgy látom, hogy a mai világban egy átlagembernek is gondot okoz az elhelyezkedés, egy mozgáskorlátozottnak pedig még inkább.

A munkaerőpiac nem áll készen a mozgáskorlátozottak foglalkoztatására.

Mi a véleménye, hogyan lehetne ezen változtatni?

Úgy gondolom, hogy a munkáltatók részéről kellene változtatni. Nyitottabbnak kellene, hogy legyenek a mozgáskorlátozottak irányába, hiszen ők is teljes értékű tagjai a társadalomnak. Több lehetőséget kellene biztosítaniuk és így sokkal egyszerűbb lenne. Összességében elmondható, hogy a munkáltatók hozzáállásán kellene változtatni, mivel ez az, ami gátat szab az elhelyezkedésnek.

Mozgáskorlátozott fiatalként hogyan éli a mindennapjait, milyen munka az, amit szeretne és tudna végezni?

A párkányi mentálisan sérült csoporttal foglalkozom, emellett különböző programokra járok, koncertekre, rendezvényekre, és próbálom úgy élni az életemet, mint egy átlagember. Ha lenne rá lehetőségem, szeretnék kozmetikával, szépségápolással foglalkozni és ezen a téren elhelyezkedni.

Marika szerint minden mozgáskorlátozottaknak meg kell találnia azt, amiért érdemes élnie és hitvallása szerint lehetőségeikhez mérten a fiataloknak ki kell használniuk az élet nyújtotta lehetőségeket.

A projekt az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatásával valósult meg.