Nyolcvan éve, 1940 augusztusában az erdélyi területek visszacsatolásáról folytatott magyar–román kormányközi tárgyalások eredménytelenül végződtek. A tengelyhatalmak, Németország és Olaszország döntőbíróként augusztus 30-án (második bécsi döntés) Magyarországnak ítélték Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. Ezzel lezárult a trianoni békediktátum igazságtalanságait részben orvosló politikai folyamat, melynek előzménye a Felvidék 1938 novemberében, Kárpátalja 1939 márciusában megvalósult visszacsatolása volt. Mintegy 3 millió magyar lett ismét az anyaország állampolgára.
„1938-1940-ben Európában megbolydultak a két évtizeden át mozdulatlan állapotok, s hihetetlen gyorsasággal követték egymást a várt vagy váratlan események” – írja Rónai András földrajztudós, Teleki Pál közvetlen munkatársa, aki az Államtudományi Intézetben részese volt a nagy változások gazdaságföldrajzi, térképészeti előkészítésének.
Térképezett történelem című könyvéből idézünk: „Közben érlelődött a román–magyar kérdés. A kisantant szétesett, a nemzetiségi elv 1918-as sérelmeit felszínre hozta a történelem. Az erdélyi kérdés Magyarország legsúlyosabb trianoni terhe volt. /…/ Romániában kisebbségi sorsra jutott 1,7 millió magyar, és ez a sors elnyomást, másodrendű állampolgárságot jelentett /…/ Románia problémáját nemcsak az erdélyi kérdés jelentette /…/ a Szovjetunió /…/ Romániától Besszarábia és Bukovina átadását követelte, majd választ nem várva /…/ bevonult oda. Bulgária is visszakapta Dél-Dobrudzsát. Megindultak Turnu Severinben a magyar–román tárgyalások Erdély sorsáról (1940. aug. 16-24). A tárgyaló felek nem tudtak megegyezni.
Erdély mindkét félnek többet jelentett területnél és népességnél.
A határ mentén mind a két hadsereg felvonult, merőben más feszültséghelyzetet teremtve, mint amilyen a csehszlovák–magyar konfliktust jellemezte 1938-ban. Németországnak érdekét sértette volna, ha két jó szállítója egymás ellen harcol /…/. Ezért diplomáciai útra terelődött a konfliktus. /…/ Végül Németország és Olaszország újra döntőbírói szerepet vállalt. Nem is lehetett szó más döntőbírákról, mert Európában nem volt más dirigáló hatalom. A németek felajánlotta döntőbíráskodást a román kormány azonnal elfogadta. Utána a magyar is, és 1940. augusztus 30-án megszületett a második bécsi döntés, Erdély északi fele visszakerült Magyarországhoz. /…/ Erdély magyarjai határtalan örömmel fogadták a döntést. A magyarság nagy többsége felszabadult az idegen és elnyomó uralom alól. Újra teljes jogúnak érezhette magát. Az ország nagy területtel és jelentős lélekszámmal gyarapodott.”
Ekkortájt született a népszerűvé vált dal, mely szerint „honvéd áll a Hargitán, Erdély szent földjére visszaszáll a magyar turulmadár…”
A Felvidékre is eljutott az a 34 x 38 cm nagyságú, színes selyemkendő, térképpel, megyék neveivel, turulmadárral, címerekkel, Hazádnak rendületlenül légy híve óh, magyar felirattal, amit a visszatérés emlékére készítettek.
