Ma van a roma holokauszt – parrajmos nemzetközi emléknapja. Romani nyelven a porajmos elpusztítást, elnyelést jelent. A porajmos emléknapján a második világháborúban a koncentrációs táborokban begyűjtött és megkínzott roma áldozatokra emlékezünk.
A roma társadalmakban végzett etnikai tisztogatások kezdete az 1935-ös nürnbergi törvényektől datálhatóak. Az akkor megfogalmazott törvények a zsidóság mellett a romákra is érvényesek voltak.
A Harmadik Birodalomban már a harmincas évek második felében elkezdődött a romák üldözése. Magyarországon 1938-tól a romákat üldöző rendelet kimondta, hogy minden cigányt gyanús egyénnek kell tekinteni. A nyilas hatalomátvétellel, 1944-ben a romákat szervezetten kezdték összegyűjteni és gettókba zárni.
Magyarországon a legnagyobb gyűjtőközpont a komáromi Csillagerődben volt, ahol időseket, nőket, gyerekeket tartottak fogságban. Többen életüket vesztették, sokakat pedig különböző koncentrációs táborokba deportáltak.
A romákat az Auschwitz-Birkenau-i „cigány táborban” (Zigeuner Lager) tartották fogva. A roma családokat nem szelektálták, férfiak, nők és gyerekek együtt maradhattak. Josef Mengele előszeretettel végzett orvosi kísérleteket zsidókon és romákon, ikreken és nőkön.
Auschwitz – Birkenau táborát 1944. május 16-án tervezték felszámolni, de a romák erejüket összeszedve ellenálltak. Így lett május 16. a Roma Ellenállás Napja, az elnyomás elleni inspiráló és példamutató harcra emlékezve. Auschwitz – Birkenau táborát augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszaka számolták fel az SS-katonák több mint 3 – 4 ezer romát meggyilkolva.
Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani. A becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek.
A zsidó holokauszt árnyékában a parrajmos sokáig ismeretlen maradt a közvélemény előtt. A Cigány Világszövetség 1972-es párizsi kongresszusának határozata alapján lett augusztus 2-a a roma holokauszt nemzetközi emléknapja. Bár Helmut Schmidt német kancellár 1982-ben elismerte a roma holokauszt tényét, Ian Hancock 1990-es évek eleji kutatásai világítottak igazán rá a roma holokauszt tényére. Az Európai Parlament 2015-ben nyilvánította hivatalosan augusztus 2-át a roma holokauszt nemzetközi emléknapjává.
A romák helyzete a Felvidéken sem volt egyszerűbb. Mint erről korábban Vincze László, a Nyitrai Állami Levéltár lévai fiókjának munkatársa a Felvidék.ma-nak beszámolt:
a vándorló életmódot folytató romák asszimilációja érdekében 1927-ben törvénnyel léptek fel az akkori Csehszlovákiában. E törvény szabályozta a roma lakosság letelepedését, korlátozva vándorlásuk menetét.
Ugyancsak szólt a törvény a letelepedés formájáról, ezáltal különféle táborok jöttek létre az egyes települések közelében. Az állami szervek emellett nyilvántartásba vették a romákat, s korlátozták őket a jogaikban. Ennek köszönhetően elvehették akár a gyermekeiket is – sorolta a diszkriminatív szabályozás részleteit a levéltáros.
A második világégés alatt Magyarországon az internálás mellett egyéb módokat is találtak a romák legyilkolására. Legtöbbször tömeges kivégzések által szabadultak meg a nem kívánt elemektől. Az anyaországhoz visszacsatolt településeken is végrehajtottak ilyen kivégzéseket. Az egyik ilyen etnikai tisztogatást a lévai járásbeli Szalatnyán végezték el 1944 szenteste előtti éjjelen. Ötvenhárom romát végeztek ki a községben.
Talán a nemzetközi emléknap is segít abban, hogy az utókor a múlt súlyos, a társadalmainkat is érintő eseményeiből tanuljon. Ma bisteren! (Ne feledjük!)
Ugyancsak a meg nem ismétlődésre hívta fel a figyelmet a július 31-ei dunaszerdahelyi megemlékezés is. Dunaszerdahelyen 15. alkalommal emlékeztek a roma holokauszt áldozataira a nekik szentelt emlékmű előtt. A Halpiac téren mintegy félszázan gyűltek össze, hogy emlékezzenek a múlt tragédiáira, és egyben figyelmeztessenek, azoknak nem szabad megismétlődniük!
