Előző írásunkban elkezdtük felrajzolni olvasóinknak Libanon vallási térképét. Mivel a hírek között napok óta a bejrúti tragikus robbanás szerepel az első helyen, hasznosnak tűnt kissé plasztikusabbá tenni annak a vidéknek a keresztyénség-történelmét, ami csaknem 1000 esztendővel megelőzte Hungária, a magyar királyság, hazánk keresztyénségének a történetét. Az idősebb keresztyén testvérre tisztelettel kívánunk tekinteni, s hogy ennek megvan az alapos oka, azt mutatják be ezek az írások.
Eddig a legnagyobb libanoni keresztyén közösséget mutattuk be röviden, a Maronita Egyházat. Most a Görög Ortodox Egyházzal (a keresztyének 20%-a tartozik ide), és a Melkita Katolikus Egyházzal (12,5%) foglalkozunk.
A Libanoni Görög Ortodox Egyház
A libanoni keresztyéneknek mintegy 20%-a gyakorolja keresztyén hitét ebben az egyházban, ami a maronita közösség után a második legnagyobb keresztény felekezet az országban. Ez az egyház bizánci rítus szerint tevékenykedik, de a főbb tanításokban közösségük van az ott élő keresztyénekkel. Ez is autokefal egyház, nem kívülről irányítják. A libanoni kereszténység ősforrása az evangélium után a négy nagy keleti patriarkátus valamelyike (Jeruzsálem, Antiochia, Alexandria, Konstantinápoly).
A jelenlegi egyház erősen urbanizálódott, azaz főként a nagyvárosokban vannak élő gyülekezetek.
Sokan úgy tekintenek a libanoni keresztyénségre, mint közvetítőre vagy hídra a libanoni kereszténység és az arab országok között.
A bejrúti érsekségnek Libanon területén 11 gyülekezete és 18 papja van. Lelki vezetőjük Elias Audi bejrúti metropolita.
Melkita Görög Katolikus Egyház
Ez az egyház 1881 óta van jelen metropolitaságként Bejrútban, közösségben a római katolikus egyházzal. Mintegy 200 ezer melkita keresztény él Libanonban, akiket 114 pap, 83 férfi és 179 női munkatárs gondoz 83 gyülekezetben.
Történetük igencsak messze visszanyúlik a közel-keleti kereszténység kezdeteire. A 451. október 8-án kezdődött hitvallásalkotó kalkedoni zsinaton mondták ki megalakulását heves hitviták közepette.
Ezek témája Krisztus kettős (isteni és emberi) vagy egy természete (emberi) körül zajlottak. A viták késhegyre menőek voltak, olykor kiátkozással végződtek. Hosszas, évszázados viták során rajzolódott ki a kétfajta Krisztus-tan (krisztológia) jelentős eltérése.
Az antióchiai típusú krisztológiában, Krisztus-tanban, amit főként a keleti, szír egyházak hangsúlyoztak, két természet (isteni-emberi) egységét emelték ki, míg az alexandriai típusú krisztológiában, Krisztus-tanban, főként a monofizitáknál, Isten egyetlen természetének testet öltését emelték ki az Igében, Jézus Krisztusban.
Hosszú folyamat után 1724-ben jött létre a bizánci, keleti rítusú melkita katolikus egyház, amelynek mai feje Youssef Absi pátriárka, a libanoni metropolita pedig Cyrill Bustros. Tanításukban a kalkedoni zsinat (451) döntését követik, miszerint Jézus Krisztusban kettős természet (isteni és emberi) egyesült. Melkita nevüket a bizánci birodalomban, az uralkodó által képviselt nézetekhez igazodók csoportjáról kapták. A szír malak=király szóból, mai fogalmak szerint ők „rojalisták”, királypártiak voltak ebben a teológiai kérdésben is. A kalkedoni felfogástól eltérők használták rájuk gúnyként, pejoratív értelemben a melkita, rojalista, királypárti kifejezést.
Azt már nehéz lenne megállapítani, mióta fogadták el ők, s használták magukra megkülönböztetésül ezt a kifejezést. Az elnevezésben a görög kifejezés pedig arra utal, hogy eredetileg a melkitákhoz, többségükben a görögül beszélő, főként városokban élő közel-keleti keresztyének tartoztak. A nem-kalkedóniak inkább a vidéki lakosság köréből kerültek ki, a szír-ortodoxok és koptok alkották a törzshívők többségét. Hagyományosan három patriarkátusban éltek: az alexandriai, az antiókhiai és a jeruzsálemi patriarkátusban, Konstantinápoly fősége alatt. Ma szinte kizárólag a görögkatolikus hívőkre és egyházukra használják a Közel-Keleten a melkita elnevezést. Az egész világon mintegy 1,6 millió hívük van, 36 püspökségük az USA-tól Ausztráliáig. 491 gyülekezetben 404 pap, 176 szerzetes, 68 diakónus, 566 szerzetesnővér szolgál.
