Méltó kitüntetett méltó helyen – ez a tudósító első gondolata, amikor belép a Pesti Vigadó gyönyörű reneszánsz épületébe. Sorra érkeznek a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, akik természetesnek veszik, hogy a kedves hoszteszek lázmérőt tartanak a homlokukhoz, és azt is, hogy maszkot viselnek, nemcsak a bejáratnál, de fent a díszteremben is, végig a közgyűlés alatt. Ebben jó példát mutat a pulpituson helyet foglaló elnökség is.
Dr. Duray Gyula és Gubík László (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A járványról és a jó példa szerepéről később is szó volt, amikor a programban sor került az MMA éves közgyűlésének ünnepi részére: a köztestületi díjak átadására. A laudációkat Juhász Judit, az MMA szóvivője írta és Takács Bence előadóművész olvasta fel. Vashegyi György elnöktől a Nagydíjat Dubrovay László zeneszerző vehette át, az Aranyérmet Spányi Antal püspök, a Katolikus Rádió alapító vezérigazgatója kapta, a Művészeti Írói díjat Cseke Péter kolozsvári írónak ítélték, aki személyesen nem jöhetett el az ünnepségre, amin nem csodálkozott senki.
Az viszont meglepetést okozhatott, hogy az MMA néhai főtitkáráról elnevezett díjat, a Kováts Flórián Emlékérmet nem a kitüntetett Duray Miklós vette át Juhász Judit laudációjának elhangzása után, hanem unokatestvére, dr. Duray Gyula, köszönetét pedig Gubík László tolmácsolta. (A laudáció teljes szövege itt olvasható)
Gubík László és a háttérben Vashegyi György (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Hogy miért így történt, azt csattanóként a végére hagyta a Szövetség a Közös Célokért fiatal elnöke, miután bemutatkozásul elmondta, hogy a posztot azóta tölti be, mióta Duray Miklós alapító elnök 75. születésnapján leköszönt és tiszteletbeli elnökként folytatja munkáját.
Gubík László három példaképre tekint fel, akikben közös a rendíthetetlenség és a sorsvállalás övéikkel. Ilyen volt saját dédapja, aki életét kockáztatva sem tagadta meg magyarságát a beneši diktatúrában, ilyen volt gróf Esterházy János, a 20. század legnagyobb felvidéki személyisége, és ilyen Duray Miklós, aki mindig kiállt a magyarságért, vállalva a börtönt is.
Az ő rendíthetetlen helytállásának köszönheti, hogy ő és sokan felvidékiek magyar iskolába járhattak, és hogy bevonta őket, fiatalokat a közéletbe. Lelki nagyságát az is mutatja, hogy most nem ő áll itt, mert ebben is közösséget vállal övéivel: ha most rendkívüli helyzet van, és nem járhatók át könnyen a határok,
A kitüntető oklevél (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Duray Miklós sem kér önmaga számára külön elbírálást, amit nyilván megkapna, de ha a felvidéki magyarok nem tudnak találkozni itteni családtagjaikkal, vagy munkába járásuk is körülményes, akkor kötelessége lemondani ezen a felemelő eseményen való személyes részvételről, csupán így közvetve küldi köszönetét.
A hatalmas taps egyaránt szólt a papír nélkül szívből és szenvedélyesen beszélő fiatal Gubík Lászlónak, és természetesen üzenet volt az ünneplésről lemondó Duray Miklósnak, akit a díjátadásokat követő közgyűlés a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választott.
