Kövér László szeptember elsején a Nagycétényi Magyar Óvoda megnyitó ünnepségén újságírói kérdésekre is válaszolt a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programmal kapcsolatban. Az Országgyűlés elnöke hírportálunknak elmondta: nemcsak a nagypolitikum erőfeszítéseit kell méltatni, hanem azt is, hogy az itteni közösség is megmozdult a saját jövője érdekében, amit a házelnök nagyra értékelt.
Láthattuk, hogy Nagycétényben a támogatások mellett a civil szféra is felvállalta, hogy tevékenyen hozzájárul a nemzeti összetartozás megerősítéséhez. Hogyan látja, a felvidéki politikum egysége hogyan segíthetné akár a civil szféra, akár a magyar kormány hozzáállását ahhoz, hogy a felvidéki magyarság megerősödjön? – kérdeztük az Országgyűlés elnökét.
Köszönöm a kérdést, mert itt talán magamtól is ki kellett volna fejezem a köszönetemet és az elismerésemet azért, hogy az óvodafejlesztési programban egyedülálló módon egy civil összefogás jelentős mértékben hozzájárult ennek a beruházásnak a megvalósításához.
Itt nemcsak a nagypolitikum erőfeszítéseit kell méltatni, hanem azt is, hogy az itteni közösség is megmozdult a saját jövője érdekében.
Minél szervezettebb egy közösség, minél inkább hajlandó a saját érdekeiért maga is tenni és kiállni, annál könnyebb dolgunk van nekünk otthon, az anyaországban a nemzetpolitikát illetően, hiszen én azt hiszem, hogy aki megpróbál magán segíteni, azt a Jóisten is megsegíti.
De ebben az Isten és az adott közösség közé jó, ha a maga jó szándékával és energiáival a magyarországi politika is vagy akár az itteni, felvidéki magyar politikum is be tud csatlakozni. Míg az együttműködés, az összefogás segít, a széttagolódás és a rivalizálás árt.
Ennek a tanulságait is érdemes lenne a szlovákiai magyar politikusoknak is levonni és végre egy olyan új pályán elindítani az itteni politikai szerződést, ami újra erős magyar érdekképviseletet hoz létre majd létre a pozsonyi parlamentben.
***
Kövér László a Kossuth Rádió riporterének kérdésre elmondta:
„A magyar kormány által elindított óvodafejlesztési program kezd beérni és jó néhány átadási ünnepségre kaptam meghívást, viszont nagy öröm, hogy éppen Nagycéténybe tudtam eljutni. Itt sokkal nagyobb energiákat és erőfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy valaki magyarként megmaradjon, mint a tömbben élő magyarok számára. Ezért is nagy öröm, hogy pont itt sikerült óvodát építeni, hiszen elég könnyen belátható, de a tapasztalataink is azt mutatják, hogy ott, ahol van óvoda, sokkal nagyobb arányban íratják be a gyerekeiket a szülők anyanyelvű iskolába. Ott, ahol erre nincs lehetőség, a gyerekek sajnos az első élményeiket idegen nyelven, a többség nyelvén szerzik meg. Elmondhatom, így az első benyomásaim alapján, hogy ez egy nagyon jól sikerült beruházás, remélem, hogy nemcsak a külcsín szép, hanem tartalmas és hasznos munka folyik majd az itt élő magyar közösség megmaradása érdekében.”
A házelnök azt is hozzátette azonban, hogy az óvoda akkor fog működni, akkor él majd, ha lesznek nemcsak olyan magyar szülők, akik hajlandók lesznek ide beadni a gyermeküket, hanem egyáltalán lesznek, akik vállalják a gyermekáldást, azaz lesznek magyar gyermekek is. „Ilyen értelemben osztozunk a nehézségekben, a problémákban, a velünk együtt élő nemzetekkel, népekkel, mindenhol Európában, ezen belül Közép-Európában is a demográfiai kérdés egy kulcskérdése a jövőnknek. Akkor lesz Magyarország, Szlovákia, akkor lesz Európa egyáltalán olyan, amilyen ezer éven keresztül volt – amilyennek most is megismertük és szeretnénk áthagyományozni, úgy, ahogy azt a szüleinktől és nagyszüleinktől áthagyományoztuk, ha lesznek, akik átvegyék utánunk az ország irányítását” – fogalmazott Kövér László.
A szlovák–magyar együttműködést szükségszerűnek tekinti, hiszen – mint kifejtette – a többségi nemzethez tartozóknak is meg kell érteniük, hogy nem egymásnak vagyunk az ellenfelei.
„A szlovák autonómiát, a szlovák önállóságot, szuverenitást nem a magyar önazonosságtól kell félteni. Szlovákiának, a szlovák nemzetnek az önazonosságát, szuverenitását attól kell félteni, hogy Európa elveszíti az európaiságát és belezuhan valamiféle olyan politikába, ami után idővel egy kevert vagy idegen kultúrájú népesség veszi át a mi helyünket. Egymásra vagyunk utalva nemcsak az anyaországban, s a határon túl élő magyar közösségek, hanem magyarok és a szlovákok is.”
