A Magyar Batthyány Alapítvány idén először adományozta oda a tavaly megalapított gróf Batthyány Lajos- és gróf Zichy Antónia-díjakat, amellyel az alapítók olyan közéleti személyiségeket kívánnak elismerni, akik Magyarország kiemelt társadalmi kihívásaira adtak példamutató válaszokat. Az október 6-i nemzeti gyásznapon a Batthyány-örökmécsesnél tartott díjátadó ünnepség kitüntetettjei Balog Zoltán és dr. Nagy Natália.
A Magyar Batthyány Alapítványt 2016-ban Batthyány Ádám hozta létre a történelmi család hajdani jelmondatának szellemét őrizve: „Fidelitate et fortitudine – Hűséggel és bátorsággal”.
Az Alapítvány megalapítása óta következetesen támogat minden olyan kiemelkedő tevékenységet és kezdeményezést, amely a mai kor társadalmi, gazdasági, politikai kihívásaira praktikus és pragmatikus, a lehetőségekkel és szükségszerűségekkel arányos választ ad.
Ezért hozták létre gróf Batthyány Lajos első felelős miniszterelnök és felesége, gróf Zichy Antónia emléke előtt tisztelegve és az általuk képviselt értékeket tovább örökítve a nevüket viselő, védjeggyel oltalmazott, erkölcsi és anyagi elismeréssel is járó díjat. Az arra méltók jelölésére érkező javaslatokat július 15-ig várták. Majd a héttagú bírálóbizottság, melynek tagjai a magyar tudományos és közélet kiemelkedő személyiségeinek (Fehér Éva orvos, Tordai Teri színésznő, Náray-Szabó Gábor magyar kémikus, egyetemi tanár, Dezső Tamás történész, asszirológus, Hermann Róbert történész, Kiss-Rigó László szeged–csanádi püspök és Monok István irodalom- és művelődéstörténész, könyvtáros) ajánlása alapján a Kuratórium döntött a két kitüntetendő – egy férfi és egy nő – személyéről.
Minderről a Magyar Batthyány Alapítvány elnöke, Batthyány Schmidt Margit beszélt a díjátadó ünnepség résztvevőit köszöntő beszédében.
Szólt arról is, hogy az idei esztendő arra kényszerít mindnyájunkat, hogy változtassunk korábbi életvitelünkön, felfogásunkon. A történelmi családok számára is fontos üzenet, hogy alkalmazkodni kell a mai kor elvárásaihoz, s felismerve a társadalmi kihívásokat, azokra korszerű, innovatív válaszokat kell adni.
Arra biztatta a történelmi családokat, hogy kezdjék meg, vagy folytassák társadalmi szerepvállalásukat. „Hiszek abban, hogy a hagyományőrzésen túl új értékeket is alkothatunk. Az alapított díj Magyarország jobbítását, sikerességét és nemzetközi elismertségét, a gazdálkodói tradíciók megőrzését és megújulását, a kisközösségek és a család egységét, a hitbéli és egyetemes értékek érvényesülését, a kultúra, művészet és oktatás fejlődését kívánja szolgálni.” Köszönetet mondott azoknak, akik elküldték javaslataikat, közülük kiemelten Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszternek és dr. Lomnici Zoltánnak, az Emberi Méltóság Tanácsa elnökének jelölésükért, amelyet elfogadott a Bírálóbizottság, így Balog Zoltán miniszter és dr. Nagy Natália kárpátaljai egyetemi docens lettek a Gróf Batthyány Lajos-díj illetve a Gróf Zichy Antónia-díj első kitüntetettjei.
Sajnos dr. Nagy Natália személyesen nem lehetett jelen a járvány miatt a díjátadáson, csak online ismerhette meg a javaslatot,
amely őt a határon túli tudományosság megkérdőjelezhetetlen képviselőjének nevezi, kiemelve azt, hogy Kárpátalján magyar diákjait a szülőföldön való boldogulásra neveli és elmélyíti bennük az anyaországhoz, a magyarsághoz való kötődést.
Batthyány Schmidt Margit külön örömének adott hangot azért, hogy a gróf Zichy Antóniáról elnevezett díjat elsőként egy határon túl élő magyarnak ítélték, hiszen a Batthyány család is Gyulafehérvártól Pozsonyig, Ausztriától a Felvidékig volt jelen a múltban. De jelen van most is történelmi és kulturális emlékhelyeivel, és reméli, hogy a Magyar Batthyány Alapítvány a jövőben a teljes Kárpát-medencében szerepet vállalhat.
MTI/Koszticsák Szilárd
Balog Zoltán, akinek a polgári Magyarországért végzett több évtizedes munkásságát emelte ki a javaslat, a helyszínen, feleségével együtt hallgatta Novák Katalin miniszter részletes laudációját.
„Balog Zoltánban együtt van egy 700 lelkes borsodi falu otthonossága, a vidéki Magyarország gazdagsága, a templom csöndje és a közélet zaja, 60 éves bölcsessége és örök fiatal tenni akarása, a műveltség és a tudásszomj, az evangélium hirdetésének örök vágya. Építő ember, aki épített templomot, házat, de leginkább emberekből közösségeket, amelyeket vezet alázattal, türelemmel. A budapesti német ajkú református egyházközség megválasztott lelkipásztora, országgyűlési képviselőként az emberi jogok elkötelezett védelmezője, államtitkárként a hazai cigányság felkarolója, a felzárkózási program elindítója, hat éven keresztül az emberi erőforrások minisztere, magánemberként gazdagítója a magyar–német és a magyar–lengyel barátságnak, ötgyermekes édesapaként, nyolcunokás nagyapaként, lelkészként és közéleti emberként a családbarát Magyarország hiteles képviselője. Példa, tanító, nevelő, alkotó, aki által gazdagodik nemzetünk.”
Balog Zoltán a díjat megköszönő beszédében arról szólt, hogy
kétezer éve tudjuk: a mártírok vére magvető.
Gróf Batthyány Lajos élete és halála a magyar szabadság magvetése, melyből a mai napig erőt merítünk, amikor szabadságban akarjuk kiteljesíteni a magyar nemzet életét. 1990-ben ajándékba kaptuk a szabadságot, Mi, keresztények, tudjuk, hogy nem valamely fővárosból, hanem a legmagasabb helyről. Akik itt vannak, és az utánunk jövők feladata, hogy otthonossá tegyék ezt a szabadságot. Tradíció és innováció – látszólag ellentétes fogalmak, pedig összetartoznak: azokra az alapokra, amelyeket elődeink hagyományoztak ránk, újítva építkezni, megtölteni igaz, méltóságos tartalommal, kiteljesíteni nemcsak a saját, de közös életünket.
Balog Zoltán ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely számára a nemesi hagyományt népellenes, elnyomó, hedonista életformaként írták le. De megadatott megismerni személyes életpéldákon keresztül, hogy a nemesség belülről fakad és teljesedik ki.
Gróf Batthyány Lajos élete arra tanít, hogy a szabadságot sok mindenre lehet használni, de csak nemes célra szabad. A nemes célt kétezer éve így fogalmazzuk meg: az ember javára, az Isten dicsőségére.
Balog Zoltán az ünnepségre készülve egy idézetet keresett gróf Batthyány Lajostól, és ezt találta: „A hazaszeretet felgerjesztésére minden veszélyeztetett nemzetnél hathatós eszköznek tapasztaltatott a nőnem ösztönzése. Hogy ez nálunk is minél előbb fogja fel e dicső szerepet, ezen munkálkodni fogunk.” Balog Zoltán az idézetet napjainkra átalakítva fejezte be köszönő beszédét: „Hogy a hazaszeretet felgerjesztésének dicső szerepét a férfiakban ösztönözzék, abban a nők iparkodnak, amire kiváló példa ez az alapítvány is.”
Ahol az ünnepélyes díjátadás történt, ott állt egykor a 18. században emelt hírhedt Újépület, az 1848–49-es szabadságharc utáni megtorlást szimbolizáló kaszárnya, amelynek udvarán végezték ki 1849. október 6-án gróf Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét. Történelmi tanulmányainkból és a róla szóló megemlékezésekből tudjuk, hogy pere az első koncepciós per volt, a halálos ítélet pedig császári bosszú, amit kifejezett az is, hogy megalázó módon bitóra szánták gróf Batthyány Lajost. Ettől mentette meg a becsempészett tőr, amellyel a miniszterelnök saját nyakát megsebesítve elérte, hogy kivégzését „fegyver s lőpor által” hajtsák végre. Bár tömegsírba szánta a bécsi udvar, holttestét az éj leple alatt a ferencesek kicsempészték a Rókus kórházból, és pesti belvárosi templomuk kriptájában titokban eltemették, nyughelyét mindössze egy befelé fordított, vörös márványból készült táblával jelölve a mártír monogramjával. Ott is maradt 1870-ig, amikor a kiegyezést követően megtörténhetett ünnepélyes újratemetése az akkor még befejezetlen mauzóleumban. A kivégzés színhelyén állított örökmécsest, Pogány Móric alkotását, 1926. október 6-án avatták fel az egyik utolsó 1948-49-as honvéd jelenlétében.
Feleségéről: gróf Zichy Antóniáról, aki 1816-ban született a Pozsony megyei Cíferben, hazaszerető dunántúli főnemesi családban, kevesebbet tudunk, de azt igen, hogy igazi honleányként nagy hatással volt férjére. Amikor a szabadságharc kitörésekor Batthyány a Habsburg-hű horvátok ellen fegyvert fogva nemzetőrnek állt, a Vas Megyei Nemzetőrség zászlaját Antónia avatta fel. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi egykori otthonuk, az ikervári Batthyány-kastély falán elhelyezett emléktábla.
Zichy Antonia szerepét méltatta Hermann Róbert történész, a Magyar Történelmi Társulat elnöke is. A díjak szakmai bemutatásakor hangsúlyozta, hogy a modern magyar nemzet soha nem jöhetett volna létre, ha a mindenkori erős férfiak mögött nem állnak ott a még erősebb nők.
Batthyány Lajos közéleti szerepvállalását is döntően meghatározta házassága. Zichy Antónia olyan honleány volt, hogy az arisztokratákat egyébként utáló Petőfi a Zichy lányokhoz: Antóniához és húgához, Karolinához verset írt, ikercsillagoknak nevezve őket.
Ezen az emléknapon, amikor Batthyány Lajosra mint az első független magyar kormány miniszterelnökére emlékezünk, megérdemli Zichy Antónia, hogy ennek a miniszterelnöknek a jó angyalára is emlékezzünk. E két díj tökéletesen alkalmas erre.
