Tisztelt Olvasóink. A Felvidéki Magyarok 2020/3. számával 37. alkalommal jelenik meg elektronikus folyóiratunk. Idei első két lapszámunk tematikus kiadványok voltak, előbb a parlamenti választásokat vettük górcső alá, majd a 100 évvel ezelőtt aláírt trianoni békediktátummal, illetve annak okaival és következményeivel foglalkoztunk. Most egy „hagyományos” számmal jelentkezünk, 10 témával foglalkozunk.

  1. A felvidéki magyarság helyzetére sajátos módon mutat rá Papp Sándor sajátos hangulatú írása, melyben Dobó Istvánunk szól a jelenlegi szlovák miniszterelnökhöz.
  2. Visszatekintünk a Szövetség a Közös Célokért idei közgyűlésére, beszélgetést olvashatnak Gubík Lászlóval, a SZAKC új elnökével.
  3. A Magyar Közösség Pártja szintén tisztújító közgyűlést tartott, ismertetjük a Forró Krisztián vezette új elnökséget, valamint az egységesülés felé irányuló első lépésnek tekinthető komáromi nyilatkozatot.
  4. A SZAKC leköszönt elnöke, Duray Miklós a közelmúltban töltötte be 75. életévét. Gratulálunk, ahogy ezt megtették sokan mások is, köztük Áder János köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök.
  5. Nagy királyunk, azaz Szent Istvánunk jelenünkre vonatkozó üzenetét Csáky Pál fogalmazta meg.
  6. Ne bántsd a magyart! – ‘56 gyermekszemmel – Dr. Békefy Lajos tollával emlékezünk.
  7. Bolzano vs. Pozsony – azaz mikor is beszélhetnénk Szlovákiában valódi standardfelettiségről. Összefoglaltuk az eddigi felvidéki autonómia-törekvéseket, lássuk be, sok történésre nem tekinthettünk vissza.
  8. Beneši dilemmák – Szó sincs itt a dekrétumoknak és hatásaiknak elévülésről! – mutat rá írásában Őry Péter.
  9. A Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezés újabb mérföldkövéhez ért – reméljük, hogy folytatás következik.
  10. Ott jártunk a komáromi Monostori híd átadásán.

Történik mindez a koronavírus-járvány árnyékában.

Elektronikus folyóiratunk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg.

Olvasóinknak jó egészséget és hasznos időtöltést kívánunk.

A szerkesztők

A lap itt tekinthető meg, illetve tölthető le.

A folyóirat további számai itt tekinthetők meg.

***

Lapunk állandó szerzője, Nt. Dr. Békefy Lajos lelkipásztor a következő sorokkal üdvözölte e legújabb lapszámunk megjelenését:

Nagyon köszönöm Önöknek, hogy legfrissebb számukban, ami éppen ma, október 31-én jelent meg, közzé tették írásomat: Ne bántsd a magyart! – ‘56 gyermekszemmel.
Különösen is kedves meglepetés ez a közlés, hiszen éppen azoknak a drámai, mégis győzelemígérő történelmi napoknak, amiket Győrben éltem meg, a későbbi tudatosulása nyomán mind a mai napig arra törekedtem és törekszem másokkal együtt, hogy egy nagy hungáriás, kárpát-medencés, szellemi-lelki öleléssel közelítsem egymáshoz szétszabdalt drága hazánk letépett részein és végein élő honfitársaimat.

Ez a szellemi civildiplomácia több ezer írásom belső tengelye Krisztus-hitem mellett. Ennek jegyében sorjáznak írásaim – nemsokára 1500 cikk – Kolozsvárott az agnusradio.ro blogfelületén éppúgy (bekefy.agnusradio.ro), mint a Felvidék.ma online felületén.

Számomra az írás magyarságmisszió, éltetni egymásban írott és beszélt drága anyanyelvünk régi és új szavaival a magyart, a testvért, továbbá az egymás iránti tiszteletet és az önbecsülést, amit annyian és oly’ rafináltan vagy nyíltan próbáltak elrabolni tőlünk, olykor rávéve az ingatakokat arra, hogy magyar a magyart döngesse a földbe. Mivel azonban magyarságunk éppúgy isteni rendelés, mint a hitújítás 503 évvel ezelőtti fellobbanása német és magyar földön, és azóta is tiszta izzása a történelmi ködmenetek között biztos haladási irányt mutat, isteni rendelés okán kiolthatatlan és eltörölhetlen a magyarság közösségi léte és a magyarok neve ezen az égtájon. A Felvidéki Magyarok éppen ennek tudatát, hitét, meggyőződését erősíti, a magyar Jelen-Lét mindennapi valóságával Felvidéken és Délvidéken, Erdélyben és Kárpátalján, a horvátországi és szlovéniai, és az őrvidéki végeken. Köszönöm, hogy ennek a nemzetéltető hitnek és szellemi összefogásnak a szolgálatában én is csekélyke fényjelét adhatom a Felvidéki Magyarokban is.

Isten áldja és őrizze meg folyóiratukat, és ezt a nemes, magyarságölelő, összefogó, újabb történelmi magaslatok felé segítő igyekezetüket!
Nagyrabecsüléssel, reformációi meggyőződéssel köszöntöm a Szerkesztőség tagjait és az Olvasókat:

HA ISTEN VELÜNK, KI LEHET ELLENÜNK? (Róma 8,31)

Dr. Békefy Lajos Ph.D.
református lelkész
közíró, szociáletikus
Isten és a haza
szolgája tollal és laptoppal