Születésének 95. évfordulóján nagy tisztelettel emlékezünk PhDr. Szénássy Zoltán tanárra, helytörténészre, íróra. Emlékezésünk főhajtás az előtt az életút előtt, amit mindvégig a hűség, a kitartás, a szeretet kísért.
PhDr. Szénássy Zoltán 1925. október 10-én született Komáromban. Pápán a tanítóképzőben érettségizett, egyetemi tanulmányait később folytatta Pozsonyban, ahol magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1949-ben alapiskolában kezdett tanítani, később a komáromi pedagógiai iskolában, majd a 11 éves középiskolában magyar, történelem és földrajz tantárgyakat oktatott.
Tanítványait mindig, minden körülmények között nemzetünk iránti hűségre, tiszteletre nevelte.
Saját bevallása szerint a pedagógiai munka, maga a tanítás sok gyönyörű élményt adott neki. Megjelent könyveiből megismerhetjük az ősök, apáink és anyáink tiszteletét, nyelvünk, kultúránk megbecsülését.
Megtanulhattuk tőle azt is, hogy felelősek vagyunk azért az örökségért, amit elődeink ránk hagytak, hiszen ebből építhetjük tovább a jövőt.
Nemcsak szűkebb pátriájában, hanem Magyarországon és Erdélyben megjelenő folyóiratokban is publikált, s 16 megjelent könyve közül 14 Komárom történelmével, a város neves személyiségeivel, utolsó megjelent könyve pedig magával a 100 éves Jókai Egyesülettel foglalkozik. Révkomárom, Dél-Komárom és Neszmély község is Pro Urbe díjjal tüntette ki, ami azt igazolja, hogy becsülték az általa elvégzett munkát, sokfelé ágazó tevékenységét. 2009-ben átvehette a parlamenti képviselők által alapított Pro Probitate – Helytállásért díjat.
Akik ismerték őt, bizton állíthatják, hogy ez a díj is a megfelelő emberhez került, hiszen egész életét és munkásságát áthatotta a mélységes szeretet és hűség szülővárosa, iskolája, pedagógusi hivatása iránt. Tanár Úr – ahogy sokan szólították – 2011. november 28-án halt meg és a komáromi református temetőben nyugszik. 2012-ben, halála után egyesületünk javaslatára posztumusz Külhoni Magyarságért Díjban részesült.
Az ő szívós igyekezete, állhatatos kitartása kellett ahhoz, hogy az erőszakkal megszüntetett Jókai Egyesület feltámadjon, visszatérjen a némaságból. Felismerte, de ami fontosabb, velünk is felismertette, hogy a Jókai Egyesület egészen 2011-től, megalakulásától hozzátartozik a Komáromhoz, a felvidéki magyar közösséghez, mint fához a gyökere.
Tiszteletbeli elnökként egészen haláláig nagy kitartással, aktívan tevékenykedett az újraindított egyesület munkájában. Később, halála után az egyesület örökös tiszteletbeli elnökévé fogadta.
Elmondhatjuk, hogy PhDr. Szénássy Zoltán a 20. és 21. század Komároma „kultúrtörténetének fáradhatatlan harcosa volt, minden jó és nemes gondolat prófétája” – ahogy egyik könyvében ő jellemezte Tuba Jánost, akinek a sírján olvasható sorokat gyakran idézte: „Szülővárosáért élve nemzetének dolgozott!”. Ezt tette Tanár Úr is.
Élete egyik mottója volt: „Szeretni ezt a tenyérnyi földet itt a Duna és Vág között, amit Komáromnak hívnak”. Rendületlen kitartással, türelemmel, élete példájával okított, tanított, nevelt és biztatott, hogy vigyük tovább a fáklyát, hogy tovább égjen, világítson. Én magam is nagyon sokat kaptam tőle. Tanítványa középiskolás éveimben ugyan nem voltam, de örömömre ő – igaz már felnőttként – nyilvánosan tanítványává fogadott engem, s ezt nagy megtiszteltetésnek veszem. Így nem a véletlen, hanem az ő döntése volt, s ez nekem sokat jelent. Úgy érzem, ugyanúgy, mint egykori tanítványait, engem is évtizedekre szóló útravalóval látott el, kijelölt számomra egy utat, talán jelet kaptam Tőle, amit büszkén viselek és viselni fogok mindig.
Az, hogy most, mint a komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke emlékezem meg róla a komáromiak, az egyesület nevében, éppen neki köszönhető. Az ő egyértelmű felkérése, ha lehet mondani kiválasztása alapján lettem 2000-ben az egyesület 17 alapító tagjának egyike, az ő kérésének engedve vettem aktívan részt az egyesület elnökségének munkájában és az ő, számomra megtisztelő javaslatára választott meg az egyesület elnöknek 2005-ben.
A Jókai Egyesület tagjai, elnöksége és jómagam kitartással folytatjuk a munkát, amit vele közösen kezdtünk el. Járjuk az utat, amit kijelölt, vigyázva minden lépésünkre, hogy az égi katedráról büszkén figyelhesse, hogy kitartóan „új magot hintünk, hogy terebélyes fa nőhessen belőle”, úgy, ahogy ő tanított, vezetett minket. Köszönjük neki mindazt, amit a Jókai Egyesületért, Komáromért, mint a város szerelmese, hűséges krónikása tett. A nagy elődök nyomdokán híven szolgálta szülővárosát, a számunkra kivételes és szeretett várost, Komáromot. Elment, s mégis itt van velünk mindazzal, amit itt hagyott utódainak. Őrizzük emlékét!
A szerző a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke.
