A politikusok ostoba kijelentésein megedződött olvasó, s nemkülönben e sorok írója is úgy gondolhatta, azzal, hogy Boris Kollár a saját kérésére távozott a kórházból, hogy ezután otthon lábadozzon tovább, letudhatjuk ezt a botrányos fejezetet, hiszen a kijárási korlátozás megszegéséért, a modell „gyógyszertárba“ történő fuvarozásáért, a kórházi látogatási tilalom megszegéséért és a nővérek vegzálásáért ebben az országban úgysem vonnak felelősségre senkit.
Hogy nem így történt, arról ezúttal a munkaügyi miniszter, Milan Krajniak gondoskodott, aki az RTVS Szombati dialógusok című műsorában Erik Tomáš (Hlas) bírálatára azt találta állítani, hogy a Kollárt a kórházban körüldongó, a látogatási tilalmat és a kórházi rendszabályokat rendre megszegő hölgyemények nem magánlátogatók, hanem gondozók, javakorabeli tisztes hölgyek voltak.
Nos, ilyenkor szokás megjegyezni, hogy ha a miniszter hallgatott volna, bölcs maradhatott volna, ami esetünkben nem állja meg a helyét, mivel az államférfiúi bölcsesség manapság ritka, mint a fehér holló.
Inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy Krajniaknak ezzel a szánalmas magyarázkodással sikerült feltennie az i-re a pontot, s ez a kórházi történet tulajdonképpen így vált kerekké.
Lelki szemeink előtt rögtön meg is jelenik a kép, amint tisztes matrónák, ropogósra keményített fityulában sürögnek-forognak körülötte az ágytállal és kanalazzák az álla alá kötött partedli felett szájába a leveskét, tehermentesítve ezzel a túlterhelt kórházi személyzetet…
S ahogy ezt elképzelem, rögtön támad is egy ötletem: mivel sokszor olvashatunk arról, hogy Szlovákia népessége elöregedőben van és nincs, aki gondozza az idős, magatehetetlen embereket, szólni kéne Borisunknak, hogy amint felépül, ugyan irányítsa már át ezt a népes hölgykoszorút oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, a munkaügyi miniszter pedig rögtön intézhetné is számukra a formaságokat, a gondozói státuszt, s a megfelelő díjazást.
Bár azért kissé tartok attól, hogy ezek a „tisztes matrónák“, akik még a teát is a nővérekkel főzették, a tűsarkú cipőikben és műkörmeikkel nem nagy hasznára lennének a gondozószolgálatnak, a kvalitásaik ugyanis nem kifejezetten ágytál- vagy pelenkacserére, de még csak nem is ablakmosásra, vagy napi bevásárlásra predesztinálják őket…
S ilyenkor önkéntelenül is elgondolkozunk azon, hogy vajon az ilyen és ehhez hasonló szánalmas vagy épp pökhendi magyarázkodással, amiben szinte naponta van részünk, bennünket néznek teljesen agyalágyultnak, vagy azok vannak híján minden józan ítélőképességnek, akiknek a száját ezek a szamárságok elhagyják?
Ha bennünket néznek hülyének, akkor ideje lenne tudatnunk, hogy bár ezerrel zajlik az agymosás, egyelőre még nem vagyunk azok, ha pedig ilyen értelmi képességgel bíró vezetőink vannak, akkor arról kell tennünk…
