Kedves Koczó Józsi barátom!
Néhány hét különbséggel csaknem egy napon születtünk 70 évvel ezelőtt. S most mégsem „hetvenkedünk”, mert ez nem illik hozzánk, csupán tudomásul vesszük csöndesen, hogy az időben hála Istennek jól előrehaladtunk. Ezért köszönetet is mondunk a Mindenhatónak, s fohászkodunk az örökkévalóság Urához, hogy engedjen még nekünk sok szép és hasznos munkát elvégezni itt a földön.
Te egem már megköszöntöttél születésem napja alkalmából. Most rajtam a sor nyolcadik ikszünk küszöbén. Amikor engem „hontológusnak” titulált Zalabai Zsiga barátunk, úgy éreztem, mintha egy kicsit eltúlozta volna. De az idő előrehaladt, sok-sok munkával telt el, s egy kicsit megnyugodtam. S ekkor eszembe jutott a kérdés: vajon te ki vagy a szülőföldnek, elsősorban az Alsó-Ipoly mentének és a Börzsöny tájékának? Annak a földnek, amelynek annyi jót tettél, annyi fontosat adtál: tudományból, népszerűsítő munkából és emberségből egyaránt. Igazi lovagja vagy ennek a tájnak! Széles baráti köröddel, fáradhatatlan túráiddal, nagy tudással, megalapozott ismeretekkel felvértezve. Amit rendszeresen osztogatsz, a szó legjobb értelmében. Odafigyelsz vidéked értéktárára, a jeles elődök sírhelyeire és emléktábláira, falumúzeumokra és tájházakra, az utódok szellemi felvértezésére. Írod népszerűsítő füzeteidet a településekről, a népi hagyományokról. Szervezed műhelyedet, melyből irigylésre méltó kiadványok kerülnek ki. Írsz a régi malmokról, a református gyülekezetek már-már elfeledett emlékeiről, Hont vármegye egyháztörténetéről, a kiveszett zsidó közösségekről, a lengyel menekültekről, s a sort még hosszan folytathatnánk. Remélem, az alkotómunka folytatásához neked is lesz még szellemi erőd, mint ahogy másoknak is az elvégzett munkád alaposabb számbavételéhez. Mindehhez kívánok most neked, szeretteidnek és környezetednek sok-sok sikert, jó egészséget, kitartást a végeken.
Ipolyság, 2020. november 16-án
Igaz barátsággal: Csáky Károly
