A Kisebbségi Jogvédő Intézet háromnapos, kétnyelvű (magyar és angol) online konferenciát tartott a hétvégén. A 2012-ben alapított nonprofit, civil szervezet a határon túli magyarság közösségi és egyéni jogi ügyeinek segítését tartja feladatának itthoni és határon túli ügyvédek közreműködésével.
Megnyitójában Bándi Gyula (a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány kuratóriumának elnöke, a jövő nemzedékek szószólója, tanszékvezető egyetemi tanár) nagyszerűnek minősítette a megalakulás óta végzett munkát, mind a közösségi, mind az egyéni ügyek képviseletében. Sokféle kapcsolatot tartanak fenn nem kormányzati szervekkel, ügyvédekkel, s a tapasztalatok megosztását ilyen konferenciák, szemináriumok, nyári egyetemek szervezésével segítik, s ezt szolgálja majd az a tudományos, nemzetközi folyóirat, amelynek a kiadásáról nemrégiben döntöttek.
A konferencia első napján mind az előadások, mind a kérdések, hozzászólások angolul hangzottak el. A gyűlöletbeszéd volt a délelőtti téma, ennek a jelenségnek a nemzeti kisebbségeket érintő megnyilvánulásai a közbeszédben, e nemzetiségek ábrázolása a tankönyvekben, valamint a különböző kormányzatok és nemzetközi szervezetek viszonyulása a kérdéshez.
Délután a Kisebbségi Jogvédő Intézet Trianon 100 című kiadványának szerzői tartottak előadást egy-egy elszakított nemzetrész szemszögéből.
A konferencia második napján a restitúció volt a központi téma, majd konkrét külhoni esetek megvitatására került sor. Korom Ágoston, a tanácskozást szervező KJI szakértője leszögezte,
nagyon ritka eset, amikor az EU pozitívan áll a kérdéshez, ugyanis az uniós jog nem követeli meg az egyes országoktól a restitúciót, vagyis az elvett tulajdon visszaszolgáltatását, márpedig az uniós jog kényszerítő erejű lenne.
A jogászok jelenleg Szlovákiában és Romániában dolgoznak restitúciós ügyeken. A szlovák kárpótlási törvény állampolgárság szerinti megkülönböztetést tartalmaz, ezért uniós jogot sért. Romániában sértő jogszabályt nem találtak, de az egyedi ügyek jogsértőek.
Keszegh Tünde komáromi ügyvéd a szlovákiai helyzet bonyolultságát világította meg azzal,
hogy a Szlovák Nemzeti Tanács 1945-ös rendelete alapján kobozták el az összes magyar mezőgazdasági és erdőterületet, nem a beneši törvények alapján. Utóbb mégis ennek értelmében korlátozta az 1991-ben kiadott kárpótlási törvény a restitúciót azokra a szlovák állampolgárokra, akik szlovákiai lakosként nyújtották be kérvényüket.
2012-ben a szlovák legfelsőbb bíróság állásfoglalása a beneši dekrétumokat nem tartotta politikai megtorlásnak. Ehhez képest a közelmúltban éppen a beneši törvényre hivatkozva akarták elvenni az annak idején elkobzott, de a hivatal hanyagságából a tulajdonos nevén maradt földet.
Az ügyvédnő a problémák forrásaként emlékeztetett arra a tényre, hogy Szlovákia úgy lett tagja az EU-nak, hogy a Beneš-dekrétumokat lezárt ügynek, csupán a történelem részének nevezte. A jogosultak közül csak egy szűk körnek tudtak eddig segíteni – Korom Ágostonnak köszönhetően – a kiskapukat keresve.
Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a szlovák ügyvédek inkább csak a német nemzetiségűek ügyét vállalják.
A hozzászólók közül Mikuláš Krivansky felvetette a Csehországba deportáltak kérdését. A Deportálások Áldozatainak Szövetsége 2002 óta fordul kárpótlási beadványokkal a kormányokhoz, amiért az ott töltött időt a nyugdíjalapba nem számították be, és az akkor munkába állított gyerekeknek nem fizettek. Már szinte mindenki meghalt, de az akkor 10-11 éves gyerekek közül talán még van, aki tanúskodhat.
A restitúciós vitát Csóti György, a KJI igazgatója a téma moderátoraként azzal foglalta össze,
hogy míg Szlovákiában direkt módszerekkel diszkriminálják az ügyben illetékes hatóságok a magyarokat, Romániában rafinált módszerekkel dolgoznak: papíron visszaadják a tulajdont, de nem engedik birtokba venni, aztán visszaállamosítják. A Vajdaságban is van diszkrimináció, de kisebb. Minden ügyért meg fogunk harcolni.
A KJI által támogatott egyedi ügyek sora a felvidéki Falath Zsuzsannáéval kezdődött, aki maga adta elő döbbenetes történetét arról, hogy pozsonyi muzeológusként 2018-ban a Magyar Hírlapnak adott interjúját hogyan torzította el fordításban egy szlovák újság, hogyan vádolták sovinizmussal, milyen kiközösítésben volt része munkatársaitól és fenyegetésekben a közösségi oldalakon, végül átszervezés ürügyén (ami csak őt érintette egyedül) elbocsátották állásából.
Az ügyét képviselő Nagy Dávid arról tájékoztatta a konferenciát, hogy három jogi síkon folyik az ügy: először Bukovszky Lászlóhoz, mint kisebbségügyi kormánybiztoshoz fordultak, aki felkereste a múzeum igazgatóját, (Falath Zsuzsannát nem!) és megállapította, hogy minden jogszerű volt. A kormány panaszügyi irodája szerint Bukovszky nem követett el sérelmet. Az ügyben jelenleg két másik perre összpontosítanak: a munkaügyi és az antidiszkriminációs perre azon a címen, hogy a hivatkozott átszervezés egyedül Falath Zsuzsannának az elbocsátásában nyilvánult meg. Ha sikeresek lesznek, akkor teszik meg a következő lépést.
Csóti György javasolta, hogy az egész ügyet angol nyelven is a világ elé kell tárni.
A konferencia harmadik, ismét magyar és angol nyelvű napján Vizi Balázs (tudományos tanácsadó, MTA TK KI) A területi elv vagy személyi elv – kisebbségi nyelvi jogok a nemzetközi jogban, valamint Gyeney Laura (helyettes tanszékvezető, PPKE JÁK) Ingatlanok kárpótlása: Beneš-dekrétumok az uniós jog szemszögéből volt a két fő előadás.
Végül fiatal kutatókat ismerhettünk meg, akik alapos feltáró munkát végeztek egy-egy helyi közösséget érintő problémát vizsgálva. Például: A kárpátaljai magyar kisebbség számának csökkenése az asszimilációs politika következtében; Az ENSZ és a kisebbségvédelem; A román állam szemében „hűtlen belső idegennek” tekintett erdélyi magyarság; Az online gyűlöletbeszéd; A 2017-es ukrán oktatási törvény; A szórványmagyarság helyzete Hunyad megyében – hogy csak néhány témát említsünk a rövidesen rögzített formában is hozzáférhető, igen tartalmas és hasznos tanácskozás előadásaiból.
