Településeinket általában több korabeli térképen is ábrázolják. Ezek egy része politikai-közigazgatási térkép, de akad köztük olyan is, mely a helységek kataszterét, a térszíni formákat, az egyes dűlők megnevezését is feltünteti. A helyismereti kutatáshoz nélkülözhetetlen forrásaink ezek. Hogy mi minden olvasható le róluk, azt az ipolysági példán illusztrálom, bár a térképek közül itt csak néhányat áll módunkban bemutatni.
A Hont vármegye Mohács előtt című kiadványhoz készült térképvázlaton a település mezővárosként és vásároshelyként van jelölve. Délről az Ipolyon át vezet ide a kemencei és a honti; keletről pedig a hídvégi út, de itt találkoznak a Túr, Gyerk és Pereszlény felől vezető utak is. A várostól délre, délkeletre és északkeletre nagyobb erdőségek húzódnak. Ság közelében még fel van tüntetve Olvár, Parassa és Csitár falu, valamint Abapuszta, Dopapucs és Damasa.
Lazarus, azaz Lázár deák híres munkája, a Tabula Hungariae térképe 1528-ból való. A térképen feltüntették Ság erődített monostorának látképrajzát, valamint a Ságnál összefutó utakat. Köztudott, hogy a sági kolostort 1444-ben a Gyarmati Balassák elfoglalták, majd gyorsan erőddé alakították. Egy időre a cseh Jiskra csapatai is megszállták, s tovább erősítették, mígnem a török felégette. Lázár deák valószínűleg előbb készítette felméréseit, amikor az itteni kolostor még valóban erőd jellegű lehetett, s melyet később is afféle várrá alakították.
Zsámboky János (Johannes Sambucus) (1531-1584) humanista tudós, kartográfus munkája, a Magyarország térképe 1566–ra lett kész, s 1578-ban adták ki. Ezen is ott találjuk településünket Schag alakban – várral (toronnyal) jelölve; rajta a szomszédos várak – Csábrág, Bozók, Korpona, Selmec, Szitnya, Drégely – is, valamint az Ipoly folyó és néhány mellékvize. A Mikovíny Sámuel (1700-1780) matematikus, mérnök, földmérő, tanár, a magyar térképészet megalapítója által szerkesztett megyei térképen is ott van a településünk. Az 1742-ben közzétett munkán, a Mappa Comitatus Hontensiensis-en Sagként jelenik meg a város. Jelölve van az Ipoly folyó, a város körüli dombok, erdőségek (a Selmeci-hegység déli, a Börzsöny északi nyúlványai).
Az I. katonai felmérés (1763-1787) térképein Ipolyság így szerepel: Ipoly Ság; Markt Ipolságh.(1783). Főleg a jozefiánus felmérés (1780-1784) eredménye, hogy a térképen már láthatók a város utcái, telkei, házai. Lakott részek: a mostani megyeházától délre (a megyeháza még nincs a térképen) az Ipoly keleti kanyarulatszárától a nyugatiig egy hosszú házsor; vele szemben egy rövidebb, a megyeháza helyén bekanyarodva észak felé; mögötte üres földterülettel, azok mögött további foghíjas házsorral. A főúttól nyugatra egy újabb kis utca, rövid házsorokkal, ennek szomszédságában a temető. A mostani főtéren két nagyobb épület (valószínűleg fabódék – cédulaház, postaház?) áll. A templommal, illetve a kolostorral szemben, észak felé, a mai liget (Rákóczi F. utca, régebben Újváros) helyén, az uradalom szérűskertjén két épület, pajta (?) látszik. Az egykori Šahanka áruház és a Villa Romaine helyén látható épületek valószínűleg a Káptalan fogadója, istállói. Ezektől észak irányába egy kis szűk utcácska látható néhány épülettel. A térről ugyancsak észak felé vezető út jobb oldalán épületek, a sóhivatal telkével és házaival. A nagy Ipoly-hídon kívül Pereszlény felé két átjáró (feltételezhetően kisebb híd s talán komp is) látható, továbbá az Ipoly nagy kanyarulata a város alatt. Az Ipoly kanyarulati medre a mostani beépített résztől délebbre volt.
Az ipolysági sóhivatal környékének helyszínrajza 1788-ban készült. Nem igazi térképről van tehát szó, de annál érdekesebb a dokumentum. Hiszen fontos korabeli területi adatokat szolgáltat számunkra, jelölve a temetőt, az egykori gabonavermeket, a sószállítók terét, a város körüli szántókat. Láthatjuk Ipolyság belterülete egy részének alaprajzát a sóhivatali épületekkel, a tisztviselő-lakásokkal, a raktárakkal, a patikusházzal, a megyei orvos lakásával, néhány szalmatetős házzal, a majdan építendő házak helyével, a délről észak felé vezető országúttal, a kisebb átjáró utakkal.
1798-ban jelent meg „az eddigi mappákból jobbíttatott” Magyar Országnak földképe, mely Vályi András földleírásához készült. Ság itt mezővárosként szerepel, s láthatók a régiót körülvevő nagy erdőségek a Börzsönnyel egyetemben. Úgyszintén feltüntették rajta a közeli várakat is.
A híres rézmetsző, Czetter Sámuel (1765-1829 k.) készítette 1800-ban Hont vármegye – C(omitatus) Hontensi szép térképét. Ez Korabinszky János Mátyás nagy művében, az Atlas Regni Hungariae Portatilis-ban jelent meg Bécsben 1804-ben. Ebben Ipoly-Sagként szerepel a város kéttornyú templomának ábrázolásával. A térképen jelölve van az Ipoly-híd, valamint Szurdok település is.
A másik megyei térképen, melyet „Nagy Méltóságú Gróf Koháry Ferencz Udvari Vicze Kancellárius és N. Honth Vármegye Főispánnya Ö Excellencziájának“ ajánlottak 1811-ben, városunkat Ipoly-Ságként tüntetik fel, mint a megye akkori négy járása egyikének, az Ipolyinak székhelyét. A folyón jelölve van a nagy híd a Szurdokpuszta és a Hont felé vezető úttal. Ugyancsak látható a kelet felől, a Tesmag és Hídvég fölötti irányból a városba vezető út, valamint az északi és nyugati irányba haladó útszakaszok, illetve az Ipolyon valószínűleg még csak valamiféle gázlón áthatoló, Visk felé tartó útszakasz.
Az Esztergomi Főegyházmegye 1822-es térképén városunk Ipoly-Sághként szerepel, jelezve, hogy postaállomása s nagy temploma van. Feltüntetik az Ipoly-hidat, Szurdok települést, Lipócot és Olvárt, ahová ekkor út is vezetett, akárcsak Tesmagra. Hídvéget Drégelyen keresztül, átkelve a folyó hídján lehetett megközeliteni.
1848-ra készült el Görög Demeter Magyar Atlasza, melyben ott található Hont vármegye közigazgatási térképe is. Ipoly-Ság – ahogy a térképen írják – ekkor már megyeszékhely, s a VI. közigazgatási egység, az Ipolyi járás központja, postaállomással, az Ipolyon átvezető híddal természetesen és gázlóval, valamint számos országos és megyei út kereszteződésével.
A II. katonai felmérés térképeit (1806-1869) franciskánus térképeknek is nevezik. Pontosabbak, mint az előzőek, javítva vannak azok hibái is. Számunkra azért is érdekes ez, mert összevetve az elsővel, jól érzékelhető az a változás, ami néhány évtized alatt a város fejlődésében beállt. A térképen az Ipoly-Sághként jelölt városban jól látszanak az egykori temető és a Malom utca közti terület sűrűbben beépített utcái, a sóház környékének telkei, az Ipolyhoz közeli utca (későbbi Gazda utca) hosszú házsorai, a megyeháza déli szárnya, a káptalani épületek és a kálvária alatti rész néhány építménye. A közeli területek közül jelölik a Várhegyet, az Urasági Réteket és a Kutaki Szőlőket.
A III. katonai felmérés térképe, azaz a ferencjózsefi térkép (1869-1887) is fontos információkat nyújt számunkra Ipolyságról. Csak néhány épületet, helyet sorolunk itt fel a feltüntetettekből, úgy mint a már látható teljes megyeházát, a téren álló Mária-oszlopot a Szűzanyával, a temető alatti, illetve attól délre húzódó házsorokat a kis utcákkal, a templommal szembeni terület beépített házsorait, a Pincék-sort, a zsinagógát, a Homokot és a Szurdokot, a Boros rétet, az Akasztófa-hegyet, valamint a Hangyás pusztát.
A XIX. században dolgozott Gönczy Pál (1817–1892) térképtervező, a Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára, aki az iskolai földrajzi oktatást segítő magyar nyelvű térképek kiadását szorgalmazta. Koczó József említi, hogy Gönczy „a német nyelvű térképek kiszorítása céljából szerkesztette a Magyar Korona Országai Fali Abrosza című térképet.
1890-ben bocsátotta útjára az általa tervezett, Kogutowicz Manó rajzolta Magyarország megyéinek kézi atlaszát, melyben Hont megye falitérképe 1886-ban már megjelent. (2017:182) Eme fizikai térképen szintén szerepel városunk, Ipoly-Ság, a közelében lévő pusztákkal — Szurdok, Lipóc, Heckó, Hangyás, Óvár – együtt. Már fel van tüntetve a Csata-ipolysági vasútvonal is, s jól érzékelhetőek a város közelében található patakvölgyek, dombok, erdőségek is. 1906-ban a Borovszky-monográfia közigazgatási térképén Ipolyság mint megyeszékhely és az öt járás egyikének (Ipolysági járás) székhelyeként is szerepel. Az úthálózat hasonló, mint az előbbieken is látható, de már szerepel a térképen az Ipolyság-Drégelypalánk, Ipolyság-Korpona közti vasútvonal is.
Hont vármegye közigazgatási és földmívelési térképét 1912-ben nyomtatták a Magyar Királyi Állami Nyomdában. Fontos ipolysági adatokat közöl ez is. Rajta a város belterületi rajza, melyen egyebek közt az alábbiak láthatók: a templom, a kolostorudvar, a megyeháza, a Mária-szobor, a katolikus és a polgári iskola, a sóház, a Csűr, a Homok, Parassa-puszta, a vasútállomás, a temető, a homoki izraelita temető, az uradalmi major, a gőzmalom a város északnyugati felében. A jelölt dűlőket a térképnek megfelelő eredeti formában soroljuk fel: Kutaki szőllő, Újhegy( a várostól keletre), Kutyahegy, Ság felőli vető (a Korponára vezető vasútnál), Két út köze, Pereszlényi járó (a várostól délnyugatra), Nagyhegy, Nagyerdő (a várostól délre), Szurdok, Nagy Szuha (284), Csipkés puszta, Olvár puszta, Lipócz puszta, Hangyás.
A Hadtörténeti Intézet és Múzeum is őriz számunka egy különösen érdekes térképet 1933-ból, az első köztársaság idejéből, melyet még az itteni csehszlovák alakulat készíttetett, s Plán posádky-nak (az alakulat tervének) nevezték. Ezen jól látható a település belterületének rajza a városszéli kaszárnyával és tiszti lakásokkal, a telefonhálózattal és a postával és a vasúttal. Valamint jelölték rajta a Kistúrral szembeni, a Korpona patak túloldalán, a Kocsári- és a Rogiszka-hegy mellett kiépült katonai gyakorlóteret és lövöldét.Továbbá láthatjuk a térképen a Boros rétet, az Akasztó-hegyet, valamint a Gyerk felé vezető út menti keresztet.
