Illusztráció (pixabay.com)

Idei karácsonyunk drámai körülményekkel tűzdelt… s talán éppen ezért még inkább gondolkodásra hív: életünk eredetéről, céljáról, a szeretetről. Valaki azt mondhatná: mennyire illúzióban él, aki ennyire a gondolkodás, a teória szintjén közelíti meg a valóságot. Pedig hiteles élet nincs a valóság értelmességének és belső összefüggéseinek tudatosítása nélkül!

Minél inkább felismeri ezeket valaki, annál inkább ember(i). Mi persze humánusak szeretnénk lenni, de gondolkodásunk töredezett, nem egyetemes, és – mivel könnyebb liberálisnak lenni – már kiesett abból az összefüggés-rendszerből, amely megtart minket „normálisnak”. Felragyog azonban a hit mozaikja is, amely teljes képet ad. Az azonban már másik kérdés, mennyire tudjuk megragadni a teljességet. De hát ebben a képben az ember az előrehaladás útján jár. S mindenki más és más módon tud rá reflektálni.

Minden egyházi ünnep – s köztük karácsony is – igényes tartalmat hordoz. Jó lenne az idei évben karácsony ünnepén félretenni a díszleteket, és megpillantani a lényeg lényegét! A karácsonyi üzenetben az a kijelentés a legfontosabb, hogy az „Ige testté lett” (Jn 1,14).

Az az Ige, aki kezdetben Istennél volt (mint az örök Fiú), s aki által Isten teljesen ki akarta fejezni magát a világnak. Érthetővé akarta tenni magát, s a világ színpadján testi formában kimondta Szavát (Igéjét), és odaajándékozta magát nekünk, miközben az emberré lett Üdvözítő alakja végérvényesen összefoglal és átfog mindent.

Ezen az ünnepen tehát elénk ragyog a valóság lényege, amelyből mi keresztények élünk; a valóság, amelyet hiszünk. Karácsony az Egyház hagyományában csakis arról szól, hogy Isten emberré lett, mi pedig részesedünk isteni természetében (vö. 2Pt 1,4). Ő tesz minket képessé az igazi szeretetre azzal, hogy az örök Szeretet vállalta a mi sorsunkat, és belép(ett) életünkbe. S bennünket arra hív, hogy teljes szívünkből szeressük őt, testvéreinket pedig mint önmagunkat. Karácsony minden évben egy külön felhívást jelent a szeretetre: az értelmes – ajándékozó és elfogadó – szeretetre. Ebben ragadható meg az ünnep erkölcsi töltete is. Az élet forgatagában sokan megfeledkeznek arról, mi a karácsony lényege. Van fenyőfa, vannak díszek, ajándékok… Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy legyen az ünnepnek értelme, mert az adja értékét, ragyogását. Az igazi karácsony az lenne, amikor semmi más se maradna a karácsonyból, csak Jézus és az ő szeretete bennünk. Az ünnep csendje képes minket bevezetni e szent valóság mélységeibe. Szívből kérem és kívánom ezt mindenkinek!

Áldott karácsonyt!

A szerző párkányi katolikus plébános.