Másokon segíteni a legjobb dolog a világon – így gondolja a nagymegyeri Vozárik Julianna, aki a napokban megkapta Nagymegyer város Pro Urbe-díját. Az elismerést Holényi Gergő, a város polgármestere nyújtotta át, miután a képviselő-testület novemberi ülésén egyhangúan őt javasolták a díjra. A díjátadón a polgármester hangsúlyozta:”Az utánunk következő generációknak is példa lehet, hogy igenis érdemes a közösségért tenni és a közösségért dolgozni”.
Vozárik Julianna az Egészségkárosodottak Nagymegyeri Szervezetének elnöke és a Felvidéki Fogyatékosok Szövetségének (FEFOSZ) alelnöke. Idejének nagy részét azoknak szenteli, akik erre a leginkább rászorulnak. Beszélgetésünk során az elnöknő beszélt a szervezet tevékenységéről, az idei rendkívüli év eseményeiről és a jövőbeli terveikről is.
Mi indította arra, hogy a fogyatékkal élőkkel törődjön?
A férjem és én is egészségkárosodottak vagyunk. Bő húsz évvel ezelőtt szomorúan tapasztaltam, hogy sorstársaim közül sokan elvesztették munkájukat, ezzel szinte életük értelmét is, láttam sokan miként kallódnak el. Akkor tudatosult bennem, hogy valamit tenni kell értük. Csatlakoztam a Dunaszerdahelyen akkor már működő egészségkárosodottak szervezetéhez és velem együtt úgy tizennyolcan, húszan a városunkból. Azonban a célom az volt, hogy itt, helyben teremtsük meg a lehetőséget az egészségkárosodottak felkarolására, az együttműködésre, a szervezeti életre. Húsz évvel ezelőtt nagy örömünkre a várostól megkaptuk az egyik óvoda épületét és klubházzá alakítottuk, ahol többek között iroda, konyha, tornaterem áll a rendelkezésünkre.
Jelenleg hány tagjuk van?
Miután szervezetté alakultunk, és mind többen vettek tudomást a létezésünkről, száznegyvenhétre nőtt a létszámunk, még a környező falvakból is van néhány tagunk. Öröm látni, hogy minden találkozás, rendezvény alkalmával mennyire jól érzik magukat körünkben. A klubházban hetente háromszor, kedden, csütörtökön, vasárnap délután zajlanak az összejövetelek, ilyenkor edzhetnek a sportolóink, készülhetnek a versenyekre,, megbeszéljük ügyes-bajos dolgaikat, tanácsokat adunk ügyeik intézéséhez és persze tervezgetjük rendezvényeinket.
Melyek a legjelentősebb rendezvényeik?
Az elmúlt évek során mindig megtartottuk a farsangi siskanapot, megünnepeltük márciusban a nőnapot, áprilisban pedig a fiúnapot, majálist, majd gyermeknapot rendeztünk, több sportversenyre került sor és számos szép kiránduláson is részt vettünk. A sportrendezvények mindig izgalmasak számunkra, mi is szervezünk és más baráti szervezetek rendezvényein is részt veszünk. Nálunk olyan nagyszabású sportnap is megvalósult, amelyen kétszázhúsz résztvevő volt Szerbiából, Magyarországról és itthonról. A versenyek bocciában, dartsban, íjászatban, gerelyhajításban, karikadobásban, labdajátékokban, asztaliteniszben, petángban zajlottak. Büszkék vagyunk rá, hogy tagjaink egyetlen versenyről sem jönnek el üres kézzel, a kupák már megtöltötték a vitrineket, az érmek pedig alig férnek el a faliújságon. Külön kiemelném, hogy rendezvényeinket a városháza, a képviselők, a testvéri szervezetek és vállalkozók is hathatósan támogatják, jóleső érzés, hogy értékelik igyekezetünket.
Kikkel van szorosabb kapcsolatuk?
Nagyon jó kapcsolatunk van a Tatán működő Nemzetközi Kulturális és Egészségügyi Szervezetek Szövetségével, ahol a kulturális igazgató posztját is én töltöm be, de a győri szervezettel, a nagypakaiakkal, a dunaszerdahelyiekkel is példás az együttműködés, augusztusban pedig még Ilavára egy háromnapos országos sportversenyre is meghívást kaptunk.
Hogyan értékelné az idei évet?
Rendkívüli volt számunkra is, tavasszal még egy-két eseményre sor került, de aztán már a mi számunkra szintén csak az egyéni találkozások maradtak. Nem feledkeztünk el egymásról, de más lett a kapcsolat. Amit nagyon sajnálunk, hogy a szeptember 12-re betervezett nagy ünnepségünk, amelyet a megalakulásunk 20. évfordulójára szerettünk volna megrendezni, elmaradt.
Melyek a jövőbeli tervek?
Éppen az elmaradt évfordulós ünnepség megszervezése és megvalósítása az egyik legfőbb tervünk. Mellette persze továbbvisszük a már jól bevált és a tagjaink által igényelt sportversenyeket, kulturális rendezvényeket, találkozókat, beszélgetéseket. Tapasztaljuk, hogy a beszélgetések különösen fontosak a tagjainknak, egymás között jobban megnyílnak, kitárulkoznak, felszínre kerülnek lelki gondjaik is. Mindenben segíteni akarjuk tehát azokat, akik erre rászorulnak, hiszen végül is ez a szervezetünk legfőbb küldetése. Minden vonatkozásban a segítségnyújtás az elsődleges célunk, ezt tartjuk a legjobb dolognak és nincs kellemesebb érzés, mint amikor látjuk, hogy valamennyire sikerült a rokkantak, egészségkárosodottak, fogyatékkal élők sorsán segítenünk, hétköznapjaikat egy kissé színesebbé tenni. Nekik a legapróbb jótett, könnyítés is nagyon sokat jelent.
