Pieter Bruegel: Paraszttánc

Ez az írás már az új évben jelenik meg, így egyesek számára italról írni nem túl ildomos, mégis megteszem a „kutyaharapást szőrével” mondás alapján.

Verdinél hagytuk abba, s ne feledkezzünk el egyik legnépszerűbb művéről, a Traviatáról! A cím „bukott nőt” jelent olaszul, de ha alaposabban megismerjük a történetet, egy asszony tragédiája bontakozik ki a színen. Talán azt a jelenetet piros karikával jelölnék a tévében, amikor a párizsi kurtizán egész meghívott társasága teszi le hitét a szomjoltó és búfelejtő mellett. Ezt az első felvonásban adják elő, a híres pezsgőáriában. A jelenet brindisi néven is ismert – ami eredetileg egy nápolyi utcai bordalra utal –, amikor a szólista köszöntésére a kapatos társaság nagy lelkesedéssel, ugyanazzal a dallammal válaszol. A szó egyébként német eredetű, a régies (ich bringe dir’s – hozom neked) mondatból fakad, s nem a dél-olasz város nevéből ered.

Jóllehet Mozart osztrák, de az olasz Lorenzo Da Ponte librettója nyomán komponálta Don Giovanni című operáját:

„Borban az ésszel senki se számol, kedvez a mámor, kedvez a tánc…”

kezdődik a híres bordal, amelyben a hírhedt szívtipró a nők szeretetét egy időre a bódító lé iránti rajongására cseréli fel. Ennek az alakításnak is megvannak a klasszikusai. Melis György évtizedeken át bűvölte el a közönséget kivételes alakításával, mégis a Don Giovanni legjobb megformálójának az olasz énekest, Cesare Siepit tartja a szakirodalom. Vérbeli basszista volt, a magyar Svéd Sándorhoz hasonlóan a magas hangjai is tökéletesen szóltak, így tudta Don Giovanni bariton szerepét is páratlan sikerre vinni. Egyben kiváló színészi képességekkel is rendelkezett, a rendezők méltó társává vált a jellemek megformálásában, legtöbbször tovább alakította az alapötleteiket.

Cesare Siepi (Fotó: Krénusz József archívumából)

Az orosz operaszerzők különösen kedvelték a bordal műfaját. Muszorgszkij Borisz Godunovjában a szökött szerzetest fakasztja dalra az itóka, Borogyin Igor hercegében a negatív hős Galickij használja ki propagandacélokra a teli kupát. Rimszkij-Korszakov Szadko című művében is dalolva néznek a pohár fenekére.

Elgondolkodtató, hogy az operák tucatjaiban hangzik el bordal. Valóban, a bornak megvan az ünnepi jellege, a nyári keresztelőkön és lakodalmakon, ha sörre is vágyik titkon az ünneplő közönség, akkor is borral illik koccintani.

Mégis egy kakukktojással, egy sördallal fejezem be eszmefuttatásomat. A német Flotow Mártájában a főszereplő Plumkett esküszik a folyékony kenyérre: „Bűvös ital, mely égre tör, bánatot, gondot elsöpör.”

Nem teszek igazságot, mindenki maga döntse el, mit tölt a pohárba ünnepekkor, és ha szomjúhozik. Egészségükre!

Kapcsolódó cikkek