Tomáš Koziak (Fotó: ParlamentneListy.sk)

Míg Szlovákia tavasszal még azzal büszkélkedhetett, hogy világviszonylatban előkelő helyet foglal el a járványhelyzet sikeres kezelésében, mára ismét vezető helyet foglal el, csakhogy ezúttal sajnos negatív értelemben. A járvány mostanra elszabadult az országban, a kórházakban minden harmadik koronavírusos beteg életét veszti, s az intézkedések, köztük a kormányfő által „atombombának” nevezett tesztelés és a szigorú korlátozások hatástalanok maradnak. A helyzet mindannyiunkat érint, s ezért ugyancsak sokakat foglalkoztat a kérdés, vajon ki a felelős ezért?

A ParlamentneListy.sk hasábjain Ľudovít Kusal Tomáš Koziak politológust kérdezte ezzel kapcsolatban. Elsőként arra várt választ, mi Koziak véleménye az egészségügyi miniszter kijelentéséről, aki beismerte, hogy a kormány karácsony előtt hibát követett el, s ezzel indította el a lavinát.

Koziak véleménye szerint Marek Krajčí a járvány elleni küzdelem frontvonalában van, tehát felelős ezért hibáért, bár ő a szigorúbb lockdown bevezetését szorgalmazta, viszont nem volt képes keresztülvinni azt, amit helyesnek tartott. Mint hangsúlyozta, az egészségügy-miniszternek közvetítőnek kellene lennie a járványügyi szakértők és a politikusok között.

De vitathatatlannak tartja a kormányfő felelősségét is, hiszen Krajčí az ő minisztere. Ha meg volt róla győződve, hogy Krajčínak igaza van, a pozíciójából adódóan érvényesítenie kellett volna a javaslatát a koalíción belül. Ha pedig úgy vélte, nincs igaza, le kellett volna váltania.

Matovič felelőssége azonban véleménye szerint ennél súlyosabb, hiszen ő a kormányfő, neki kell irányítania kormányt és a népszerűtlen intézkedéseket megfelelően közvetítenie az emberek felé, úgy, hogy azokat hajlandók legyenek elfogadni, betartani. Viszont a kormányfő nem volt képes megfelelni ennek, s ez az ő személyes felelőssége, hogy rossz kommunikációval és átgondolatlan lépésekkel már a kezdetben elveszítette a választók bizalmát. De ez vonatkozik más kormánytagokra is, aminek következtében az emberek egy jelentős része elutasítja az oltást, s egy további részük még a koronavírus létezését is kétségbe vonja.

A tesztelés kérdésével kapcsolatban Koziak elmondta, hogy a frontvonalban lévő orvosok sem utasították el a tesztelést, véleménye szerint inkább az volt a gond, hogy az első és második forduló között az emberek nem tartották be az intézkedéseket, s az állam képtelen volt ezeknek érvényt szerezni. Megemlítette a november 17-ei tüntetéseket, melyekért senkit sem vontak felelősségre. Emlékeztetett rá, hogy Csehországban Václav Klaust megbírságolták, amiért nem viselt szájmaszkot, itt pedig Štefan Harabin az kiabálta, hogy a szájmaszk értelmetlen és biztatta a tömeget, hogy vegyék le. A volt kormányfő fellépett egy engedély nélkül tartott demonstráción és nem történt semmi. Prágában viszont feloszlatták a tüntetést.

Ezekkel a mulasztásokkal a kormány azt a benyomást keltette, hogy hoztak ugyan bizonyos intézkedéseket, de azokat nem szükséges betartani.

Mint megjegyezte, csak most tapasztalható a rendőrség részéről némi aktivitás ezen a téren, ellenőrzik például a járáshatárokon történő mozgást és hasonlókat, de nem kellő mértékben. Az emberek elutasítóan reagálnak a rendőrök figyelmeztetésére, ha figyelmeztetik őket például a szájmaszk viselésére. Koziak szerint nincs kellő erő, mely rábírná a tömegeket az előírások betartására, ez pedig Roman Mikulec belügyminiszter felelőssége, s ez például az emberek karácsonyi utazásainál bosszulta meg magát. Szerinte, ha a november 17-i demonstrációt követően kellőképpen szankcionálnak, s erről a közvélemény is értesült volna, vagy ha például megbüntették volna Harabint, annak meglett volna az eredménye karácsonykor is.

S természetesen nem feledkezhetünk meg azoknak a felelősségéről sem, akik nem tartják be a rendelkezéseket, beleértve azokat, akiknek jó példát kéne mutatniuk, mint Boris Kollárnak. Amikor autóbalesetet szenvedett egy hölgy társaságában, épp megszegte a rendelkezéseket, nem beszélve a kórházban lezajlott eseményekről. Miközben mások a haldokló hozzátartozójuktól sem tudtak végső búcsút venni, Kollár népes hölgykoszorút fogadhatott a betegágyánál. Ilyesminek nem szabadna megtörténnie egy olyan országban, ahol legalább minimális politikai kultúra létezik, hangsúlyozta. De megemlítette Štefan Holý miniszterelnök-helyettes angliai utazását, mely arra mutatott rá, hogy mindenféle kivételeknek köszönhetően könnyedén meg lehet kerülni a rendelkezéseket. Szóba hozta Matovič esküvői vendégeskedését is Michal Šipoš lakodalmán. Ismét egy csehországi példával élve emlékeztetett, hogy amikor ott Roman Prymula minisztert egy bezárt vendéglőben érték, a közvélemény nyomására kénytelen volt lemondani.

Ez mindenképpen egyfajta politikai kultúráról árulkodik, aminek nálunk csak a hiánya van meg.

Arra a kérdésre, vajon megérjük-e mi is a hasonló felelősségre vonásokat, kezdve talán a kisebbeknél, mondjuk Ficóval és a szájmaszkkal, egészen a kormánytagokig terjedően, nem tudott választ adni. Fico esetében megemlítette, hogy ő egyszerűen nevetségessé teszi az intézkedéseket, olykor a média, például az RTVS csendes tétlensége mellett. S itt rámutatott a média felelősségére is.

Mint mondta, Fico tisztában van vele, hogy nem kellene így viselkednie, de tudja, hogy megteheti. Ha meghívják őt egy műsorba és nem visel maszkot, nem szabadna adásba kerülnie. Koziak meglátása szerint, ha ez egyszer is megtörténne, meggondolná, hogy mi fontosabb számára, hogy szerepelhessen, vagy az, hogy ne kelljen maszkot viselnie. Ezek szerinte az egyéni felelősség példái, ebben ez esetben konkrétan a közszolgálati médiában dolgozók részéről…

(NZS/Felvidék.ma/ParlamentneListy.sk)