Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója életének 70. évében adta vissza lelkét a Mindenhatónak. Nem bírt megküzdeni a koronavírussal.
Huszár László Rétén született 1951. október 31-én. A szenci Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett 1970-ben, 1989-ben nevelőtanárként végzett a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán, 2008-ban kulturális mediátorként az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, Budapesten.
1977-től a Csemadok állományában dolgozott: 1977-1979 között a Csemadok Központi Bizottsága szervezési osztályának instruktora; 1979 novemberétől 1986 nyaráig a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának szervezője.
1986-1989 között a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ művészeti osztályának vezetője. 1989-től ismét a Csemadok kötelékében tevékenykedett, ahol 1991-2007 között a területi választmány titkári tisztségét látta el.
2003-2004 között kezdeményezője volt a Csemadok Művelődési Intézete megalakításának.
2007-től 2012-ig az intézet igazgatója volt. A Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet 2013. január 1-jei megalakulásától annak igazgatója.
Huszár László 2018-ban kapta meg a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést.
Nyilvánosan legutóbb az Ünnepeink 2020 pályázat kiértékelésén találkoztunk vele, ahol még életvidáman és lelkesedéssel adott szakmai tanácsot a helyi értéktár-bizottságoknak, hiszen szívügyén viselte a Felvidéki Magyar Értéktár működtetését.
A felvidéki magyarság megmaradásához a háttérintézmények megerősítése, szervezettsége, fejlesztési terve, koordináció szükséges, hogy meg legyen adva az irány, s minden rendszerben működjön – mondta Nagymegyeren 2020. szeptember 16-án.
Utolsó megfontolandó szavainak vehetjük, amikor is kifejtette, hogy a kultúrmunkát szakmai műhelyekben, foglalkozásokon, próbákon kell elvégezni. Továbbképzési programot kell létrehozni.
A csoportok vezetőinek a megfelelő felkészültséghez képzéseken kell részt venniük. Ma már a hagyomány nem a hétköznapokban, hanem ünnepi alkalmakkor, az azokra való felkészüléskor, a rendezvények alkalmával adódik át. Ennek közéleti, politikai háttérszándékká kell válnia, mert ez erősíti az identitást is.
„Az idő során megváltoznak az eszközök, újabb rendszerek épülnek ki. A jövő a mesterséges intelligenciáról, elektronikáról, az adatok lementéséről beszél, ennek köszönhetően át fog alakulni a társadalom s azzal együtt a kultúra is. A digitalizálás internetes kihívás, s nélküle ma már a szervezeteknek élni sem szabad”– bízta ránk.
Az interneten keresztül is információt adunk önmagunkról, országos regiszterbe foglalhatjuk értékeinket. Ennek a rögzítésnek köszönhetően van remény arra, hogy még tovább tudnak élni ezek az értékek.
Személyében mától egy ilyen értékünk él tovább. Nagyon fog hiányozni a telefonhívása. Őszinte megdöbbenéssel állok a hír előtt, hogy nem biztat tovább.
„Értékeink kifejezik azt, amit mi fontosnak és jónak tartunk, s ezt össze kell gyűjteni, ápolni, védelmezni, támogatni, megmutatni. Mindez energia és idő kérdése, s erősíteni kell vele a kollektív munkát is.
Az internetes világgal ma már könnyebben meg tudjuk közelíteni, lelkünkbe könnyebben be tudjuk hozni azt a tudást, amelyek már csak ilyen formában terjednek a világban.
Az értéktárral a jövőben is értéket teremtünk, az értékeinket ahhoz, hogy a további létüket meg tudjuk erősíteni, ebbe az értéktár-világba, a köztudatba kell beemelnünk.
Az értékek kutatása során nagyon sok érdekesség kerül elő, ami nemcsak a helyieknek érték, hanem a távol élőnek is az. Pl., ha azt mondjuk, hogy egy fotó, fénykép beszél, akkor ott vagyunk az igazságnál” – vallotta Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója.
Drága Laci, most a Te fotód maradt itt a virtuális világban örök értéknek.
Isten áldjon!
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
