Prima et ultima ratio – oratio
Isten megenged olyan válságokat, járványokat, próbatételeket, amelyekkel egyrészt a múlhatatlan és örök tartalmakra irányítja rá figyelmünket, másrészt a Benne bízók hitét próbatételekkel edzi, acélozza, csiszolja. A legújabb, világjárvánnyal összefüggő rendelkezések is beleillenek az isteni pedagógiába. Szembesülünk azzal, hogy az első és a második hullámból sem tanult eleget az emberiség. Vajon a harmadikból vagy x-edikből fog? Sok-sok fegyelmezetlenség, felelőtlen “nagyarcúság” és üres beszéd, önhitt lekicsinylés, maszkviselés és fokozott higiénia sutba dobása, a „mit nekem, úgysem árt a COVID” fellengzős attitűdje is vizsgálatra szorul a harmadik, egyre rafináltabb és veszélyesebb hullám rohamos terjedésével. Minden sikeres vakcinázás közben is!
Ilyen helyzetben az emberek egy része bepánikol, másik része cinikusan legyint, mondván: ha úgyis meghalunk, legalább élvezzük addig is maximálisan a pillanatot, a jelent. A sokféle, mindezen túl és innen lévő felelős emberi magatartás, az óvintézkedéseket hozó Operatív Törzs és a Kormány figyelmeztetései mellett és mögött van még valami, amit újra érdemes és szükséges átgondolnunk.
Ez pedig az az igazság, amire engem is másokkal együtt elvezetett a Szentlélek új kihívások között új látásokat adó hatékony jelenléte és működése. Ez pedig így fogalmazódott meg:
prima et ultima ratio – oratio – az első és a végső értelmes cselekvési lehetőségünk az ima.
Temesvári szentencia
Egy évvel ezelőtt, az első COVID-19 világjárvány drámai időszakában éppen itt, a Felvidék.ma felületén, majd ezt közölve az agnusradio-ro-n írtam meg több részes sorozatomat, aminek a Kárpát-medencei imafüzér címet adtam, olyan imákkal, amelyek világszerte megfogalmazódtak a világjárványra adott első komoly lelki reakcióként. Akkor nem írtam le, most megteszem, mert a harmadik hullám még inkább elmélyítette ezt a meggyőződésemet: prima et ultima ratio – oratio. Első és végső értelmes tettünk – az imádság. Isten akaratából ezt a felismerést akkor kaptam a Szentlélek verbális inspirációjára, szó szerinti fogalmazásként, amikor a romániai forradalom 30. évfordulóján Tőkés László temesvári „sorsfordító csendes forradalma” helyszínén bemutathattam a Szolid Temesvári Hitvallást. A 2019. decemberi vasárnapi istentiszteleten a történelmi temesvári református templom úrasztalánál állva, valóságos lelki, pneumatikus szentenciaként kaptam egy villanás alatt ezt a mondatot. Arról, hogy az erdélyi és az anyaországi protestánsok életében még egy emberöltőnyivel ezelőtt sem volt nap, hogy ne bibliaolvasással és imával indult volna bárki is aznapi teendőinek az elvégzésére. És
amikor az első, a prima oratio elhangzott, akár a tiszta szobában vagy a családi asztal mellett, templomban a rövid reggeli áhítaton, ennek hatására felkészült, megerősödött, istenbizodalmas lélekkel indult a magyar ember a teendői elvégzésére.
És akár ha napközben, este vagy éjjel nem várt esemény szakadt rá, akkor is – vagy az érintettnek, vagy a vele élőknek – maradt utolsó észszerű esélyként az imádság – ultima ratio – oratio. Aztán hogy ez betegágyon egyedül, vagy közösségben a családban, templomban vagy munkahelyen hangzott el, az az idők szellemének függvényében valósult meg vagy ütközött akadályokba. Egy dolog, ami alapigazságként, az időkön áthúzódó cantus firmusként ma is vörös fonállal hímződik rá a lelkünkre: minden ima az első győzelmes lépés a világ fejedelme, a diabolosz hitető beszéde ellen, aki most is ezt hirdeti: tehetetlenek vagytok. Minden ima győzelem a hitető, hazug beszéd, propaganda, hamis hír fölött!
Alapvető spirituális járványtani felismerések
Jó, hogy most már ott tartunk, hogy vannak vakcinák, már vagy ötféle is. De a vakcinákat nem lehet a léleknek, a gondolkodásnak beadni. Ezek testi szerek. A miért és hova vezet mindez kérdéseire a vakcinák, de még a gyártók és a kutatók sem adnak érvényes választ. Egyrészt korrekt önmérsékletből, másrészt tényleges válasz hiányában. Én sem mernék válaszolni a saját fejem kútfőjéből. De hála Istennek, vannak már nagy járványokat át-, és túlélt, az Ige és az ima fegyverzetében győzedelmes eleink. Érdemes odafigyelni rájuk. Főként itt és most.
Cassian (+430), az ókori szent író például, aki a Római Birodalom keleti felében, Dobrudzsában (ma Románia) született, megdöbbentő módon fején találta a szöget. Sajátos, „örökzöld” okokra lelt, amikor azt kutatta: mi lehet a nagy halandóságot hozó korabeli járványok oka.
„A pénzhajhászás pestise, a hiúság és a gőg pestise, egész tömegével az egyéb terheknek, szétszakíthatatlan szövetséget alkot”.
Tehát már közel 1600 évvel ezelőtt napnál világosabb volt, hogy a pusztító járványok egyik oka morális természetű. A morális romlás vírusa tolja maga előtt a járvány vírusát!
A nürnbergi evangélikus prédikátor, reformátor Andreas Osiander, aki Kant városában, Königsbergben hunyt el (1552), az 1520-as években így kérdez és válaszol az akkori pandémia nyomán felvetett kérdésre: „Mi az oka a hatalmas pestis járványnak?” – Válasza: „Bizony a bűneink okozzák. Úgy, mint a hitetlenségünk, az engedetlenségünk és a hálátlanságunk”.
Zwingli, Zürich reformátorának járványimája 1525-ből
Segíts meg Úristen nagy szükségemben,
midőn a halál kopogtat életemen.
Állj mellettem, kérlek, e nagy próbán,
Te, Úr Jézus Krisztus, ki győztesen megálltál.
Vigasztalj, Úr Isten, vigasztalj meg engem,
a betegség jő, lélek és test erőtelen.
Kegyelmed vegyen körül szüntelen,
különben menthetetlenül elveszem.Újra gyógyult, többé már nem beteg,
Téged dicsér felépült gyermeked.
Életre jövök, Eléd borulok,
Egész életemben hű dalnokod maradok.
Újra gyógyult, többé már nem beteg,
Téged dicsér felépült gyermeked….
Mi hát reformátori, a mennyei látásokat a földi dolgokban üdvösen, hasznosan alkalmazó válasz a járványos kihívásokra? Az ima, a bűnbánat, az önvizsgálat és az önkorrekció – a vakcinák mellett. Előttük és utánuk is. Életmódban, szokásokban, gondolkodásban, létezéstechnikákban – megújulás. A spirituális oltakozás.
Kálvin is az ima érzelmi, lelki felszabadító, terápikus hatásáról szépen fogalmaz Institutiójában: „Az imádság arra való, hogy bűnös voltunkat beismerve, kisírjuk Neki bánatunkat éppúgy, ahogy a gyermekek, akik bizodalommal öntik ki panaszaikat szüleik előtt. Sőt, megszámlálhatatlan sok bűnünk még inkább sarkalljon vagy ösztökéljen, hogy imádkozzunk…Gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened”.
„Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
( Mt 13,9, 43; Mk 4,9, 23; 7,16; Lk 8,8; 14,35…)
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
