A tavalyi évben kiújult harcok előtt a vitatott státusú terület egy évtizeden át évi 9-10 százalékos gazdasági növekedést produkált – írja a Deutsche Welle az orosz üzleti portálra, az Rbc.ru-ra hivatkozva. Karabah ezért a „minitigris” jelzőt is megkapta. A 2020 szeptemberének végén kitört újabb azeri–örmény háború és a koronavírus-járvány okozta globális gazdasági válság azonban gyorsan véget vetett ennek a rövid felívelő időszaknak.
A mindössze 3170 négyzetkilométer nagyságú tartománynak volt honnan felkapaszkodnia, hiszen ha ma elismernék önálló államként, akkor Karabah a világ egyik legkisebb méretű gazdasága lenne. A GDP-je 2019-ben 713 millió dollár (603 millió euró), ez kevesebb, mint a legtöbb karibi és csendes-óceáni szigetállam hasonló mutatója.
Hozzá kell azonban tenni, hogy az örményül Arcahnak nevezett tartomány mindeddig apellálhatott a többi örmény szolidaritására. A költségvetésének több mint a fele örményországi transzferekből, és az örmény diaszpóra adományából tevődött össze.
Jereván csak a tavalyi év során 120 millió dollárt utalt át a karabahi kormánynak, számolt be az Rbc.ru. Ez az államközi kölcsön többek között fedezi Karabah egész államadósságát és a szociális kiadásokat.
Karabah esetében kicsi, de erős gazdaságról beszélhetünk, ami az ásványok, köztük a drágakövek, valamint nemesfémek, főleg arany és réz kitermelésére épül.
A vitatott régió, hála a vízerőműveknek, önellátó villamos energiából. Sőt, a termelési feleslegéből még áramot is exportál Örményországba.
„Az anyaország minden szempontból az első számú export célpontja Karabahnak, ahol
az áruk és termékek zömét átcímkézik, és így „Made in Armenia” logóval kerülnek forgalomba
a világ többi részén. Oroszország – szintén politikai okokból – a másik nagy felvevőpiaca a karabahi termékeknek.”
A kevés kereskedelmi partneren nincs mit csodálkozni, Karabahot a nemzetközi közösség nem ismeri el önállónak, és Azerbajdzsán tartományaként kezeli. A kormány az utóbbi időben próbált kitörni ebből az izolációból, és az elmúlt évtizedben az anyaország támogatásával több missziót vagy képviseletet is nyitott többek között az Egyesült Államokban, Franciaországban és a Közel-Kelet államaiban is.
A vitatott státusú tartományban a legutóbbi időkig a legnagyobb befektető és adófizető az örmény Vallex csoport, amely Martakert körzetben üzemeltetett bányákat. A tavaly őszi harcok következtében a termelésük teljesen leállt. Az azeri támadás során az autonóm terület infrastruktúrája teljesen megsemmisült, az áram-, víz- és gázszolgáltatás sem üzemelt a legutóbbi időkig. Ugyanígy bizonytalan az iráni határ mentén található hatalmas vízerőmű, a Kudafarin működése.
Az igazi nagy üzlet a rohamos léptékű infrastruktúra-fejlesztés volt. A közel negyedszázados tűzszünet alatti nyugalmat kihasználva részben, vagy egészben újjáépítették a térség lepusztult városait és falvait. Ezeknek a nagy beruházásoknak a profitja az örmény diaszpóra egy kicsiny elitcsoportjának a zsebébe vándorolt. A minden hájjal megkent, és
sok kapcsolattal rendelkező örmény üzletemberek rendelkeznek azon alapok irányítása felett, amelyek főleg az orosz, illetve amerikai örmények pénzadományait kezelik. Szomorú, de gyakran vissza is élnek a rájuk bízott hatalmas összegekkel.
A sikkasztásokkal, illetve késleltetett kifizetésekkel jelentős vagyonra tettek szert. Egyik ilyen „filantrópot”, Levon Hajrapetjant 2016 áprilisában 700 ezer dolláros csalás vádjával négy év börtönre ítélte egy moszkvai kerületi bíróság.
Karabah lakossága a mostani háború előtt nagyjából 150 ezer fő volt, akik viszonylagos jólétben éltek. Az állandó fenyegetettség dacára az egy főre jutó jövedelem picit magasabb volt az örményországinál. Ebbe a helyzetben ütött be a koronavírus okozta válság, majd az év végén zajló véres háború, amely teljesen padlóra küldte a gazdaságot. A GDP 2020-ban már 1,5 százalékos csökkenést mutatott. Idén januártól áprilisig az export negyedével csökkent az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) szerint, amely azt jósolja, hogy a GDP éves szinten 3 százalékkal szűkül majd. Az EBRD megjegyezte, hogy az év elején bevezetett szigorú lezárási intézkedések nagyban sújtották a hazai gazdaságot, különösen a pénzügyi szektort.
A sokat szenvedett régiónak most aranykort ígér a régi-új megszálló hatalom, Azerbajdzsán.
„A 30 éves megszállás után a hegyi-karabahi régiót teljesen újjá kell építeni, az infrastruktúrától kezdve az utakon át a kórházakig, és ebben a török vállalkozók kulcsszerepet fognak játszani”
– nyilatkozta egy azeri portálnak a neves török Pasha Bank vezérigazgatója. Cenk Eynehan hozzátette: „Azerbajdzsán együtt akar dolgozni a török vállalkozókkal, akik ismertek a térségbeli építkezésekben szerzett tapasztalataikról.“ Az isztambuli székhelyű pénzintézet anyavállalata az azerbajdzsáni fővárosban, Bakuban található. A Pasha Bank egyfajta „pénzügyi hídként” szolgál a Törökország, Azerbajdzsán és Grúzia közötti üzletbe befektetni szándékozó üzletemberek számára. Az igazgató szerint, mintegy 1,5 millió azerbajdzsáni fog visszatérni a régióba, ahol a bank főleg infrastrukturális, közúti, mezőgazdasági, energetikai, oktatási és egészségügyi projekteket tervez folytatni.
Azerbajdzsán eddig 2,2 milliárd azerbajdzsáni manatot (1 AZN = 169.9 Ft) különített el a projektekre, és a következő években a költségvetés várhatóan több tízmilliárd dollárral emelkedik. Szintén török vállalkozók vesznek részt majd a 100 kilométeres Fuzuli-Susa/Susit autópálya és a fuzuli repülőtér projektekben.
A török–azeri kétoldalú gazdasági kapcsolatok nagyon felpörögtek az utóbbi években. Törökország beruházásai Azerbajdzsánban összesen mintegy 12 milliárd dollárt tesznek ki, míg Azerbajdzsán Törökországban mintegy 19,5 milliárd dollárt fektetett be. Törökország és Azerbajdzsán kétoldalú kereskedelme 2020-ban közel 4,5 milliárd dollár volt, az idén márciusban életbe lépett új preferenciális kereskedelmi megállapodás értelmében a kereskedelmi volumen a tervek szerint eléri a 15 milliárd dollárt.
A fenti számok arra mutatnak, hogy bomba üzletnek ígérkezik a hegyi-karabahi újjáépítési projekt. Ebből – szerény eszközeivel – Magyarország is részesedni szeretne.
Még az év elején Szijjártó Péter külügyminiszter tárgyalt Sahil Babayev munkaügyért és szociális ellátásokért felelős azeri miniszterrel, s bejelentette, hogy „hazánk kész segítséget nyújtani a régió újjáépítésében az azeri félnek”.
Az Eximbank pedig egy 100 millió dolláros hitelkeretet nyitott az újjáépítési programban részt venni szándékozó magyar vállalatok számára. A háború következményeinek csökkentése érdekében pedig a magyar kormány 25 ezer euró támogatást ajánlott fel aknamentesítésre.
A fenti beruházások feltétele, hogy az örmények eltűnjenek Hegyi-Karabahból.
A térségbe ötéves mandátummal orosz békefenntartók érkeztek, viszont a fegyvernyugvásról kötött egyezségben egy szó sem utal arra, mi lesz Karabah státusza 2025 után. „Öt év van arra, hogy a még a Karbahban élő örmények elszivárogjanak, s komoly etnikai tisztogatás nélkül is el lehet érni, hogy az átmeneti időszak végére már alig maradjanak ott örmények a háború előtti 150 ezres közösségből.
A helyiek már a harcok idején is tízezerszámra menekültek el, Azerbajdzsán le fogja nyelni Karabahot”
– véli Sz. Bíró Zoltán történész.
A karabahi befagyott konfliktus egyébként immár nemcsak a két közvetlenül érintett országot sújtja, hanem a régió fejlődésének is gátja. Ráadásul sokszor már sérti a „nagyok”, az Egyesült Államok és Kína érdekeit is.
A bizonytalan politikai helyzet ugyanis akadályozza a Kaszpi-tenger olajkincseinek zavartalan kiaknázását, mivel Hegyi-Karabahból lőtávolságra vannak a Bakut és a török kikötőket összekötő gáz- és olajvezetékek.
A régió GDP-je 2019-ben 713 millió dollár (603 millió euró), ez kevesebb, mint a legtöbb karibi és csendes-óceáni szigetállam hasonló mutatója. A tavalyi évben kiújult harcok előtt a vitatott státuszú terület egy évtizede produkált gazdasági növekedése 2021-re semmivé vált.
(Vass István/Felvidék.ma)
Eredetileg megjelent a Moszkvatéren.
