Borsiban összeér múlt és jelen

Egy kis településnek, mint Borsinak, ahol valamivel több mint ezer ember él, egy történelmi épület léte dicsőség és teher, vagy átok is egyben. Saját költségvetéséből képtelen kigazdálkodni azt az összeget, mely helyreállításra, majd karbantartásra és az üzemeltetésre elegendő.

A hányatott sors

Ez a folyamat a második világháborúval kezdődött, amikor sok várat, kastélyt, kúriát sem kímélt a front, néha szándékos gyújtogatás is történt. A hadi cselekmények következtében pusztult el, másutt viszont a helyi lakosság prédálta föl az értékeket. Azután jött a büntetendő hasznosítás: tsz-iroda, csirkeetető, gabonaraktár, jobb esetben iskola, iroda, kaszárnya, ideggyógyintézet, öregotthon… Rendszerint ez az épületek állagának leromlásával járt. A műemlékeket nem sokra becsülték…

Így tűnt el a nagysárosi és zborói kastély, hogy most csak a II. Rákóczi Ferenchez köthető épületeket említsük. A borsi várkastélyra is ilyen sors várhatott volna. Viszont a többi hasonló épülethez képest egy szerencséje volt: itt született a nagyságos fejedelem!

Sokáig úgy vélték, véletlenül. Zrínyi Ilona Sárospatakról indult Zboróra, de közben lebetegedett és így itt szülte meg világhírű fiát. Mára kiderült, ezt a helyszínt tudatosan választották, mert akkor megfelelő körülményeket tudtak biztosítani a nagy esemény számára. Ezt a berendezett tárlat kellően dokumentálja és hangsúlyozza is.

A borsi kastély lebontását még az első köztársaság idején rendelték el, Beneš államfőhöz kellett fordulni, hogy erre ne kerüljön sor. A lepusztult épületben terményraktár létesült, majd a földszintet istállóként használták. A visszacsatolás után az épületet helyreállították és múzeum nyitotta meg itt kapuit, melyet 1944-ben teljesen kifosztottak. Egy része ennek az anyagnak állítólag mindmáig megvan. A háború után sokáig a hadsereg kaszárnyaként használta, majd munkásszállás lett. Aztán nagykereskedelmi vegyesáruraktár, szövetkezeti terményraktár, majd iskola és óvoda volt. A kastélynak abban is szerencséje volt, hogy éveken keresztül a Kelet-szlovákiai Múzeum bútorraktáraként szolgált, így annak karbantartásával kénytelenek voltak foglalkozni.

A felújított kastély homlokzata (Fotó: Balassa Zoltán)

A tetőzete rendben volt. 1987-ben 22 millió csehszlovák koronát szántak a felújításra. Ebből 3,5 millió koronát használtak fel. Leverték a vakolatot, kiszedték a nyílászárókat, felszedték a padozatot.

A tetőszerkezet egy részét elbontották, de jött a rendszerváltás és az ígéretes munka félbemaradt. Így az épület rosszabb állapotba került, mint korábban volt.

Ekkor a község a felújításra 500 ezer korona állami támogatást kapott, melyhez a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 12 millió forintot küldött. Az épületet befedték és lomtalanították a kastély területét. 1998-tól ugyan a két állam műemlékvédelmi szervei együttműködtek, de a 2000-es évek közepén a munka megint félbeszakadt.

A kastély dél felől (Fotó: Balassa Zoltán)

Közben a kastély 1990-ben a helyi önkormányzat tulajdonába került. További kedvező körülmény volt, hogy 1991-ben megalakult itt a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság Hajdú Jenő vezetésével, majd halála után Laczkó Lajos megalakította a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulást, mely szintúgy sokat tett a kastély megmentése érdekében.

Ők ketten nem élhették meg ezt a nagy napot, miként sokan mások sem, akik lelkesen támogatták a nemes kezdeményezést. Míg zajlott az ünnepség, rájuk is gondoltunk.

A fordulat 2013-ban következett be, amikor a két államfő, Áder János és Ivan Gašparovič megerősítette, hogy a két ország helyreállítja a kastélyt. 2018 szeptember végén a munka kellő tempóban megindult és idén januárban az építkezési munkálatok befejeződtek. Már csak a múzeum és a szálloda berendezése volt hátra, mely szintén megvalósult. A járványhelyzettől függött, mikor kerülhet méltó módon átadásra a felújított épület. Március 27-e lett volna a megfelelő nap, hiszen a fejedelem akkor született, de a körülmények miatt el kellett halasztani, így lett végül június 19-e az átadás napja.

A derűsebb jelen

Hamisítatlan forró nyári napra ébredtünk. A kék égen egy apró felhő sem volt látható, a nap ontotta sugarait, amikor 10 órakor megérkezett Zuzana Čaputová szlovák államfő a kíséretével együtt. A köztársasági elnököt az önkormányzat épülete előtt fogadták a borsiak Varga Anna Tünde polgármesterrel az élen.

A vizesárok (Fotó: Balassa Zoltán)

Egy órával később a felújított borsi várkastély tágas udvarán megkezdődött az ünnepség. Nagy Csaba tárogatómuzsikájának hangjaira alatt érkeztek a vendégek, meghívottak és érdeklődők.

Elsőként Pásztor Zoltán kassai püspöki helynök áldotta meg az épületet. Isten tervével összhangban legyen ez az igazság és szabadság helye – mondotta. Fejlessze ez a hajlék Isten művét a szellem felüdülésére, a testvéri kapcsolatok ápolására, a térség haladására. Majd két görögkatolikus parókus következett, Bohács Béla és Vakles Attila. Bohács szlovákul azért imádkozott, hogy a helyszínen védangyalok lakozzanak, akik az itt tartózkodókat védeni fogják. Vakles azért könyörgött, hogy kapjuk meg a hit kegyelmét, azt, hogy a szomszédos népekkel egymást megbecsülve – egymás jogait tiszteletben tartva – békességben élhessünk.

Érkeznek a vendégek (Fotó: Balassa Zoltán)

„Támogasd kegyelmeddel, hogy építői lehessünk annak az országnak, amely nem az erőszak jogaira, hanem az igazságra és a szeretetre épül!” – szavakkal áldást kért a látogatókra és itt dolgozókra.

„Áldott a hit, mely a jelen számára a múltból merít a jövő reménységében!” – kezdte Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. „Áldott a cselekedet, mely örömöt és bizodalmat ad egy egész nemzet számára! Áldott a gondolat, mely határokon átívelve egyesíti azt, ami összetartozik! Áldottak mindazok, akik munkájukkal jókedvet és bőséget teremtenek!” – mondta, majd megáldotta a jelenlevőket.

Az ünnepi műsor első részében korabeli ruhákba és népviseletbe öltözött szereplők elfoglalták az erkély és alagsor árkádjait, hogy a fejedelem életútjának legfontosabb állomásait zenei műsor keretében elevenítsék fel Kiss Ferenc zeneszerző összeállítása alapján, számos csoport, szólista és együttes részvételével.

Az udvar (Fotó: Balassa Zoltán)

Ezután Diószegi László, a II. Rákóczi Ferenc Nonprofit Szervezet ügyvezető igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, három évvel ezelőtt, a felújítás megkezdésekor egy időkapszulát helyeztek el a kastély bejáratánál, benne néhány pénzérmével, egy üveg tokaji borral, egy 500 forintost a fejedelem portréjával és rövid leírással. Ebben az utolsó mondat: „A helyreállítási munkák elkezdődtek, Isten segítsen!”

Most örömmel jelentheti, az építkezés befejeződött, a kastély átadásra készen áll! Majd köszönetet mondott a két államfőnek, a magyar kormánynak, az Interregnek és nem utolsósorban Rastislav Trnkának, a Kassa megye elnökének a támogatásért.

Varga Anna Tünde polgármester fogadja az államfőt (Fotó: Balassa Zoltán)

Majd a szlovák köztársasági elnök szólt a jelenlevőkhöz, aki örömét fejezte ki, hogy a nyolc évvel ezelőtt megindult kezdeményezés valósággá vált. „Ez a szimbólum azt jelzi, hogy a hosszú, sok évszázados közös múltnak már nem megosztania kellene bennünket, épp ellenkezőleg, mint az EU szomszédos tagországait, össze kellene bennünket kötnie. Országunk nemcsak objektuma, azaz tárgya volt a Magyar Királyság történelmének, hanem alanya, cselekvője, szubjektuma. A második ezredév kezdete óta együtt éltük meg minden Közép-Európát megmozgató fontos eseményt” – hangsúlyozta. A tatár és török pusztítással együtt szálltunk szembe. A mohácsi vésztől 140 éven át a mai Szlovákia a magyarországi történelem központi területe lett. Pozsonyban ülésezett az országgyűlés, a Szent Márton-székesegyházban magyar királyokat koronáztak. Jelentős személyiségek, mint Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás, de Rákóczi fejedelem is közös történelmünk személyisége. Nekik köszönhetően a magyarhoni történelem közös örökségünk, amelyre büszkék lehetünk. A kastély helyreállítása annak elismerése, hogy a fejedelem milyen fontos küldetést teljesített, mely a magyar történelmi ambíciók része, de kapcsolódik a mai Szlovákia területéhez is. Itt született, sárosi főispán lett, ezen a földön folytatta harcát, ezért lehetett Erdély fejedelme és a magyar rendek vezérlő fejedelme. Halála után sem hagyta el ezt a földet, mert hamvai a kassai székesegyházban pihennek. Rákóczi olyan értéket képvisel, melyet nem lehet nemzeti határok közé szorítani. Mindkét ország az európai értékeket vallja, melyek túllépnek a határokon. És közös feladataink vannak. Fejlesztenünk kell saját identitásunkat, de védenünk kell az európai értékeket, amelyeken az EU alapszik, mondta beszédében.

Végül köszönetet mondott Áder János személyes hozzájárulásáért és a magyar kormány segítségéért, s egyben reményét fejezte ki, hogy a felújított falak között sok olyan rendezvény zajlik majd, melyek elmélyítik országaink és nemzeteink között a baráti viszonyt.

Nagy Csaba tárogatójátéka köszöntötte az érkezőket (Fotó: Balassa Zoltán)

„Genius loci – a hely szelleme. A rómaiak hitvilágában isteni rangra emelkedhetett valamely hely… identitása és a hozzá kapcsolódó természetfeletti kötődés. …hogy egy városnak, egy várnak, egy kastélynak, nemcsak térképen elfoglalt helye van, hanem lelke és szelleme…, azt itt, Borsiban is átélhetjük” – kezdte beszédét a magyar államfő. – „A hely szellemét a természetfeletti erőkön kívül emberi sorsok, családi örömök, drámák formálják. Azoknak az élete sűrűsödik benne, akik a helyhez tartoztak egykor, és tartoznak ma is. Az itt élők tudása, lelkülete, gondolatai, alkotó ereje és hűsége tette és teszi ma is átélhetővé a hely szellemét. Telhetnek az évek, változhat a világ, romossá válhat egy épület, de a hely szelleme megmarad akkor is, ha a hely már alig emlékeztet régi önmagára. Megmarad a családi történetekben, a közösség által őrzött hagyományokban, nemzeti emlékezetünkben. Csak akkor tűnhet el, ha már senki sincs, aki emlékezzen rá.”

„Borsiban az itt élők őrizték a Rákócziak szellemét, ápolták a Rákóczi család hagyatékát. A családét, amely hadvezéreket, fejedelmeket, hős férfiakat, erős asszonyokat, a Kárpát-medence népeinek történelmét író vértanúkat adott nekünk, magyaroknak. 345 esztendővel ezelőtt itt, e falak között született II. Rákóczi Ferenc. Olyan családba érkezett, amelynek tagjai példát mutattak a közösségért viselt felelősségből.

Dr. Diószegi László (Fotó: Balassa Zoltán)

Akik tudták, hogy cselekedniük nemcsak önmagukért, szűkebb otthonukért, hanem másokért is kell. Rákóczit nem a genetika, nem is pusztán a neveltetése tette történelemformáló hőssé, hanem az eszme, amit választott, és amihez egy életen át ragaszkodott: a szabadság eszméje.”

Rákóczi a népek és a lelkiismeret szabadságát vallotta Pál apostollal: „Ahol az Úr lelke – ott a szabadság.”

„Olvasott, művelt európai volt… tudta, hogy a szabadsághoz önrendelkezés és nemzeti önállóság kell.” A nép bizalmát és szeretetét kívánta megszerezni, „ezért lehetett Magyarország leghosszabb ideig tartó szabadságharcának vezérlő fejedelme.” Nem tett különbséget népek és vallások között, olyan államférfi volt, „aki nemzete önállóságáért vívott harcával ma is példaként állhat Európa népei előtt.” Oldalán több ezer szlovák is büszkén harcolt ugyanarra a zászlóra esküdve, mint mi, magyarok. Politikusként önmagát „szabadságért kiáltó szózat”-nak tartotta.

Zuzana Čaputová megköszöni Áder János beszédét (Fotó: Balassa Zoltán)

A borsi várkastély helyreállítása becsületbeli ügyünk volt. Akik elzarándokoltak ide, tudták, őrizni kell a hely szellemét.

„Közös felelősségünk, hogy a megszépült kastély betöltse hivatását, és olyan hely legyen, ahol összeér a múlt és a jelen.” A magyar államfő köszönetet mondott mindenkinek, aki részt vett ebben a munkában.

Szóhoz jutnak a zenészek (Fotó: Balassa Zoltán)

II. Rákóczi Ferenc végrendeletében egykor arra buzdította fiait, hogy vegyék komolyan örökségüket, a rájuk bízott értékeket. Mert ez mindannyiunk feladata!

Elgondolkoztató szavait a következőképpen zárta: „Ma büszkén állíthatjuk: leróttuk, amivel tartoztunk. Mert tartoztunk a Rákócziaknak, Borsinak, közös múltunknak, és tartoztunk a hely szellemének.”

„Riad a kürt szava, dobban az ifjú szív!”

A műsor második részében a Rákóczi-induló nyírmadai és nagykemencei változatát hallhattuk. Szalonna és Bandája, a Zagyva Banda és az Ewald rézfúvós kvintett játékát a Miskolci Szimfonikus Zenekar szinte észrevétlenül vette át és Hector Berlioz híres átiratával zárta. Közben a két államfő megtekintette a kiállítást.

A miskolci szimfonikusok (Fotó: Balassa Zoltán)

A többi résztvevő is tárlatvezetés keretében ismerkedhetett a 15 teremben elhelyezett anyaggal, mely nemcsak a fejedelem életét, hanem a kort és az embereket bemutatja, akik befolyásolták a sorsát.

A felújított udvaron egy idézet fogadja a látogatót, mely a fejedelem emlékirataiból való: „Minden cselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt, és az a vágy, hogy hazámat az idegen járom alól felszabadítsam. Nem a bosszúvágy indított erre, nem is koronát vagy fejedelemséget akartam szerezni, nem is a kormányzáshoz volt kedvem: kizárólag az a hiú dicsőség vezérelt, hogy eleget tegyek kötelességemnek hazám iránt.”

Az állófogadás alkalmával volt mód elbeszélgetni a további feladatokról is. Még két torony megépítésére is sor kerülhet a távolabbi jövőben, melynek alapjait a régészeti feltárás felszínre hozta. Az egyik következő feladat a Bodrogon való hajózás beindítása Borsiból Sárospatakra, melyre jövőre kerül sor. A másik pedig a termálfürdő kiépítése lenne, ami komoly vonzerőt jelenthetne a vidék számára.

(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)