Ajnácskő a Medvesalja kapujának számít, ráadásul sok szempontból különleges helyzetben van. A falu fölött terpeszkedik máig impozáns várromja, de abban a szerencsés helyzetben van, hogy több természetvédelmi terület is átszeli a községet, így ideális helyszín a turistáknak is, akik évről évre nagyobb számban látogatnak el a környékre, hiszen Fülek innen alig 15 kilométer. Poprocký Iván nyolc évig volt független képviselő, ezt követően a 2018-as választások után a Magyar Közösség Pártja (MKP) színeiben váltotta a rendszerváltás óta regnáló Hunyák Józsefet. Az eltelt, immár mintegy három esztendőről, a koronavírus okozta leállásról, de a terveiről is beszélgettünk.
Bár a rendszerváltás után a falu és a környék mozgatórúgójának számító téglagyár megszűnt, Ajnácskő gazdaságilag mégis gyorsan magára talált, s külsős szemmel nézve folyamatosan fejlődött és szépült a falu.
Ez így igaz, az elmúlt három évtizedben is több új vállalkozás alakult a községünkben, s bár idővel egy-egy megszűnt közülük, újak is szép számmal jöttek létre, amelyek munkát biztosítanak a helybélieknek, s ami ugyancsak fontos, rendben tartják a saját épületeiket, ami a falu kinézetére is komoly kihatással van.
Mekkora a munkanélküliek száma jelenleg a faluban, s a helyi vállalkozásokon kívül hol találnak munkát az itt élők?
A munkanélküliek száma évek óta száz körül stagnál, s bár a koronavírus-járvány kitörése után voltak félelmeink, számuk alig változott. Ahogy régebben is, elsősorban Füleken, Losoncon és Rimaszombatban találnak az ajnácskőiek munkát, de az utóbbi időben egyre többen dolgoznak a határ túloldalán is. A Munkaügyi Hivatalon keresztül hárman dolgoznak az önkormányzatnál, míg öten az öregotthonban, de hárman kaptak munkát a most épülő közösségi központ építkezésén is.
Nem túl szerencsés időpontban került a falu élére, hiszen alig egy évnyi regnálás után jött a vírus. Mi az, amit sikerült a terveiből megvalósítania, s mi az, ami még a tervei között szerepel?
Nem is a terveimet húzta keresztül a vírus, hanem a falu közösségi életét bénította meg.
Ajnácskőn pezsgett a kulturális, a sport- és a társadalmi élet, s ezeket teljesen leállította a COVID-19. 2019-ben megrendeztük a falu első falunapját a hosszú évek óta sikeresen működő Váraljai Fesztivállal közösen, de tavaly pár nyári hónap kivételével gyakorlatilag leállt az élet. Csak egy példát említenék: tavaly ősszel az altemplomban nyílt egy kiállítás a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet megalakulása 30. évfordulója tiszteletére, amelyet a mai napig szinte senki sem láthatott a vírus miatt.
Ami a terveket illeti, 308 ezer eurós uniós támogatásból gőzerővel épül a községházával szemben a közösségi központ, amelyet viszont nem a koronavírus, hanem a sok csapadék miatt nem tudtunk időben elkezdeni. De most már remélem, jövő februárig elkészül az épület, s el is kezdheti a központ a működését, amely elsősorban a hátrányos helyzetben lévőket segíti majd. A másik fontos projekt a csatornázás megvalósítása, ahol mintegy 2,7 millió euróból gazdálkodhatunk majd.
Ajnácskő gyönyörű természeti környezetben fekszik, a falu fölé emelkedő hatalmas várrom mellett több természeti rezervátum is található a területén. Mennyire tudja vagy akarja mindezt kihasználni, vagyis mennyire épít a turizmusra?
Tényleg egyedülálló helyzetben vagyunk, hiszen öt természeti rezervátum is található a falu területén, sőt a hatodikra, a Pogányvárra innen vezet turistaösvény, ami viszont komoly gond, hogy a falu területén sok földet vásároltak fel idegenek, akikkel nem könnyű megegyezni. Viszont hadd említsem meg ezzel kapcsolatban az elődöm, Hunyák József áldásos tevékenységét, aki a közel három évtized alatt rengeteg munkát elvégzett, s amit most látunk a faluban a templomtól a várba vezető gyalogösvényig, az mind az ő munkájának köszönhető.
Ajnácskő bő 15 kilométerre van Fülektől. Ha valaki el akar látogatni a környékre, milyen látványosságok és lehetőségek várják?
A várrom mellett tartalmas gyalogtúrákat tehet a Ragácsra, amely a környék legmagasabb csúcsa, a Tilicre, a Zabodára, a Szárkőre, eljuthat a Csontos-árokba, a Pogányvárra, de megpihenhet a Csevicén is, ahol egykoron fürdő is működött.
Ha meg is akar szállni nálunk, nemrég alakítottuk át a stadiont, ahol 17 fő részére tudunk szállást biztosítani zuhanyozóval és konyhával, de nem messze tőlünk, Egyházasbáston panzió is várja a látogatókat.
Tavaly a Környezetvédelmi Alap természetvédelmi programja támogatásával sikerült négy-négy oldalas magyar, illetve szlovák nyelvű prospektusokat is kiadni, amelyek bemutatják a falu és a környék nevezetességeit.
Említést tettünk a beszélgetésünk elején a faluban zajló gazdag közösségi életről, az itt működő civil szervezetekről. Gondolom, ezeket az önkormányzat is támogatja.
Jómagam is aktívan részt veszek a futballklub vezetésében, de hadd említsem meg a Csemadokot, amely a járás egyik legjobban működő alapszervezetének számít, ugyancsak nagyon aktív az önkéntes tűzoltók és a nyugdíjasok szervezete, de működik a roma szervezet is. A futballklub szinte az egész régió focikedvelőit mozgósítja, s nemcsak nézőként, de játékosként is, hiszen a legközelebbi működő focicsapat Füleken és Feleden van.
Milyen az együttműködés a környező településekkel?
A vírus nagyban befolyásolta a települések közötti kapcsolatokat is, a Medves mikrorégió polgármestereivel legutóbb tavaly augusztusban találkoztam. A község szeretne aktív tagja lenni a Nógrád-Novohrad Geoparknak is, de adminisztratív akadályok egyelőre ezt az együttműködést is hátráltatják. A Medves mikrorégió egyik központi gondja a vezetékes ivóvíz hiánya, több faluban csak egy-két kút szolgálja a vízellátást, s azok némelyike sem számít ivóvíznek.
Kemény Gábor báró a XIX. század második felében gyógyfürdőt létesített a faluban, de ennek ma már a nyomát sem leljük, két kút emlékeztet csak az egykori dicső múltra, amelynek a környékét viszont az elmúlt években kitisztították.
Nemrég szponzori kezdeményezésre az önkormányzat támogatásával fiatalok kitakarították a kút környékét, s felállítottunk egy pavilont is.
A víz iható, s most már kellemes környezetben meg is pihenhet az, aki meg akarja kóstolni az egykor a fürdőben is használt gyógyvizet.
A faluban egészségügyi központ is működik, amelyet a falusiak mellett a széles régió lakói is használják.
Ami az egészségügyi központot illeti, épp most jár le egy ötéves ellenőrzési időszak, s remélem, hogy sikerült megfelelnünk az elvárásoknak. A körzeti orvos mellett nőgyógyász, belgyógyász, fogorvos, ortopéd szakorvos áll a betegek rendelkezésére.
Ami viszont szívfájdalmunk, hogy a gyermekorvos előrehaladott korára való tekintettel befejezte a működését, s bár minden követ megmozgattunk, egyelőre nem sikerült helyettest találni a pótlására. Volt viszont lehetőség egy érsebész szerződtetésére, de ebbe az egészségbiztosító nem egyezett bele.
Pár éve nyugdíjasotthon is működik itt. Gondolom, telt ház van.
Sajnos, a koronavírus miatt többen is elhaláloztak, s az érvényben lévő rendelkezések miatt nem is olyan egyszerű a lakók pótlása. Egyébként az otthon maximális befogadóképessége 30 fő, akikre 16 állandó alkalmazott jut, s ahogy említettem már, egy pályázaton keresztül további öt főt tudunk jelenleg alkalmazni.
Említsük még meg az önkéntes tűzoltókat, akik a régió legjobban működő szervezetei közé tartoznak.
Ez így van, az ún. B csoportba sorolták őket, amely a legmagasabb fokozatnak számít a régióban, s ez bizony már külön feladatokkal és elvárásokkal is jár. Három tűzoltóautóval rendelkezünk, s az elmúlt évben 12 bevetésen vettek részt Medvesaljától kezdve Füleken át egészen Nagyrőcéig. S van két csapatunk, 2019-ben alakult egy ifjúsági osztag is. A szervezet vezetője Kovács László, a két parancsnok Hanyus Tamás és Bial Balázs.
A beszélgetésünk egyik apropóját az adja, hogy napokon belül megjelenik az Ajnácskői Hírvivő első száma.
Igen, sokat gondolkodtunk azon, hogyan tartsuk a kapcsolatot a polgárokkal a vírus idején. Így született az ötlet több képviselőtársamnak, így Szamos Zsuzsának, a Csemadok egykori elnökének a jóvoltából, hogy
félévente adjunk ki egy lapot, amely nemcsak a helyi lakókat tájékoztatja a falu történéseiről, hanem egyfajta krónikaként is működne, de akár az idelátogató turistáknak is hasznos tanácsokkal szolgálhat.
Bár még szájmaszkban beszélgetünk, az élet már újraindult.
A szervezetek az önkormányzattal közösen állítottak májusfát, majd május nyolcadikán kitakarítottuk a Tilichez vezető út elejét is, s ezen már együtt vettek részt a szervezetek képviselői és tagjai családostul, s gulyást is főztünk. Remélem, hogy ha lassan is, de visszatér az élet a régi kerékvágásba, s a nyáron már akadálytalanul megrendezhetjük a betervezett akciókat, s a szervezetek is nyugodtan tervezhetik a rendezvényeiket.
(Gönczi Ivor/Felvidék.ma)
