A rimaszombati temetőben a Hősök emlékoszlopánál, a Fő téren a Millenniumi emlékműnél, a cserkészotthon udvarán és Alsópokorágyon emlékeztek június 4-én a nemzeti összetartozás napja alkalmából.
Pontban 16.32 órai kezdettel, a 101 évvel ezelőtti békediktátum aláírásának időpontjában kezdődött el a megemlékezés a Hősi keresztnél. A Kerecsen Motoros Egyesület szervezésében a temetőkertben a megjelentek előtt beszédet mondott Tóth Zoltán elnök.
Tóth Zoltán, beszéde ezen a napon sem volt egy átlagos beszéd, amelyen a hallgató ásítozik. Idén a Hősi kereszt tövében, amelyet tavaly állítottak újra a rimaszombati cserkészekkel karöltve Lucifertől idézett. Madách Imrének az Ember Tragédiájában a Teremtés részének elbeszéléséből, amelyben a Teremtőtől követeli Lucifer a jussát, és mikor megkapja a két kiátkozott almafát az Éden kertbe ekképpen szól Istenhez:
„S egy talpalatnyi föld elég nekem.
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.”
A miért a fő kérdés, hogy vajon miért történhetett meg Trianon?
Aki olvasta az Ember Tragédiáját abban Tóth Zoltán szerint mindenki megtalálja a választ. A lényeg a könyv elején lakozik, amely egyben az emberiség tragédiája is. A Teremtőtől való eltávolodás, amely nagyobbnál-nagyobb birodalmaknak okozta vesztét.
„Ebből nekünk magyaroknak tanulni kell, és egyben ennek kell lennie a fő szempontnak a jövőnk tekintettében, hogy hitünkben lássuk az egységünket megtartó erejét elsősorban, és ne engedjünk a Lucifertől származó önmegtagadásnak, mert az a vesztébe viszi a felvidéki magyarságot!” – mondta Tóth Zoltán.
Aztán a Nagyapjára emlékezett és egyben állította őt példaként a jelenkor emberének, aki sosem tagadta meg magyarságát. Végig harcolta a II. világháborút és az orosz hadifogságot is megjárta, ahol a tagadásnak próbatétele őt is levizsgáztatta. A harmadik éhség és kínok közti esztendőjében a táborba érkezett egy levél, hogy aki csehszlováknak vallja magát az szabadon elmehet! Nagyapja nem tagadta meg magyarságát inkább vállalta a kockázatot, hogy lehet soha nem tér haza, vagy ha igen, akkor sem szégyenteljesen, hogy engedett Lucifer szavának, hogy megtagadja nemzetét!
Tóth Zoltán szerint, bizony ha Nagyapja megtagadta volna a magyarságát, akkor biztos nem az Ő tette kelne életre ma és állítanánk azt példaként és támaszul a jövő tekintetében.
„A hősök ezért halhatatlanok és bizony most is körülöttünk a sok hősi katona síremlék egy álló katona, amelynek mint Isten égre tartó úja, felénk int kérdően és egyben az égre mutat, hogy vajon a mindennapokban mennyire álljuk a tagadásnak a próbatételét?
Vajon rólunk meg fognak-e emlékezni, mert csak azokra emlékszik büszkén a történelem és csak azok nem vesznek el a nemzeti önfeladás szürke történelmi ködében, akik kiállják az Ember Tragédiájának próbatételét!” – fejtette ki Tóth Zoltán.
Aztán a jövő felé irányította a jelenlévők gondolatait és háláját fejezte ki azért, hogy a szülők elhozták nagy légyszámban a jelenlévő kisgyereket is.
A saját életéből merített egy példát, hogy egy esztendeje már Ő is Apa lett, és ez a dolog a nemzeti önérzetét is erősen megformálta. Sokan mikor már családjuk van, lenyugszanak és kevésbé tartják fontosnak, sőt egyenesen kockázatként kezelik azt, ha valaki felvállalja a magyarságát, mert ebből hátránya származhat. Mert a családot el kell tartani, fontos a pénz, a munkahely stb. és bizony ezeket az anyagi érveket az elvi értékek elé helyezik.
„Az életemben viszont én ezt is fordítva élem meg. Igen, nagyon megváltoztam, most még jobban küzdök a magyarságunkért, mert mikor az ember Apa lesz, az időben elkezd tovább látni, mint a saját élete. Én, most már nem csak a nemzetemért és saját magamért teszem a dolgomat a mindennapjaimban a magyarság felemelkedéséért, hanem egy sokkal magasztosabb célért, a kislányomért!
Mert azt szeretném, hogy Ő ne egy olyan világban nőjön fel, ahol másodrangú állampolgárként kezelik, hanem ahol büszke lehet magyarságára és az őseire. Én, most már első sorban ezért harcolok, hogyha egyszer itt áll majd ezen dicső honvédek sírjai között a Hősi kereszt előtt, akkor büszkén, felemelt fejjel gondolhasson reánk, hogy ilyen világot kapott tőlünk, amelyre vigyáznia kell” – szögezte le Tóth Zoltán.
Végezetül mindenkit arra kért, hogy kezdjünk el végre 101 esztendő múltán rálépni arra az útra, amely a pusztulásból az épülés felé vezet, hogy mostantól fogva ne leszegett fejjel koszorúzzunk, hanem büszkén, és felemelt fejjel menjünk át mind a református templom mellé, ahol a millenniumi emlékműnél Juhász Péter mond, majd beszédet.
Ne engedjünk a tagadásnak és lesz jövőnk!
„Mert Madách Imre az Ember Tragédiájában a jövendőnek is üzent és adott ezzel reményt. És ha Lucifertől idézetem a beszédem elején a nagy mű elejéről, akkor úgy illik Istennel fejezzem be a könyv végéről, amelyet biztos ismer mindenki és legyen ez az üzenet mindannyiunknak és ez adjon reményt és hitet is a mindennapok tagadásának próbatételével szemben! „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál! / Az ember célja a küzdés maga! / Isten áldja Magyarországot!” – zárta gondolatait Tóth Zoltán.
Ezt követően köszöntötte a résztvevőket Cziprusz Zoltán városi és megyei képviselő, a Tompa Mihály Központ igazgatója.
„A magyar nemzet olyan, mint egy rózsa, minél jobban visszavágják, annál erősebben és szebben hajt újra. Ez a mai nap ma már nem arról szól, hogy csak szomorkodunk egy igazságtalan, aljas döntésen, hanem nemzeti összetartozásunk erejének szimbólumává is vált. Ez a nap megerősít bennünket magyarságunkban és magyarságunkért vívott harcunkban, éljünk bárhol is a nagyvilágban” – mondta Cziprusz.
Kifejtette, a magyar nemzet egy és oszthatatlan.
„Hála az elmúlt 11 év anyaországi nemzetpolitikájának, ezt minden fronton érezhetjük. Az, hogy közigazgatásilag még mindig vannak köztünk határok, tény. A mi feladatunk, hogy megőrizzük itt, külhonban magyarságunkat, igen, itt, Gömörben és nem Budapesten” – szögezte le Cziprusz Zoltán, reményének hangot adva, hogy bekövetkezik a szerencsésebb történelmi csillagállás, amire fel kell készülni.
A tavaly újraavatott Hősi keresztnél a szervezők, a Kerecsen Motoros Egyesület mellett elhelyezte a megemlékezés koszorúját a Baráti Körök társaság, a Via Nova és az MKP, valamint A kultúráért Gömörben és Gömörön túl társulás.
A megemlékezés 17 órakor a református templom melletti Millenniumi emlékműnél folytatódott. Itt Juhász Péter, a Magyar Közösség Pártja Rimaszombati Járási Elnökségének és a Baráti Körök társaságnak a tagja szólt.
A megemlékező szervezetek vezetőinek nevében a gyermekeik helyezték el a Rendületlenül! felirattal ellátott emlékműnél a koszorúkat.
Ezt követően a tűzgyújtásokra készültek. Az Összetartozásunk tüzei Gömör-Nógrádban majd félszáz helyen lobbantak fel. A Kerecsen Motoros Egyesület a nagybalogi Tor-hegyen gyújtott tüzet.
„Nagybalogon éjjel kettőig kint voltunk. Azt látom, hogy a nemzet önreflexiója működik, és képes az összefogásra. Itt, a Felvidéken csak a politika, ami szétválasztja ezt az egységet. De minden változik, és jó irányba mennek a dolgok… Istennek hála!” – írta közösségi oldalán Tóth Zoltán, a Kerecsen Motoros Egyesület elnöke.
A 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapatnak a rimaszombati Daxner utcai cserkészotthonuk udvarán, a Gra-Num Polgári Társulás főszervezésében pedig Rimaszombat városrészében, Alsópokorágyon lobbant fel az őrtűz.
Bódi László, a Gra-Num P.T. vezetője, a Gömöriek és nógrádiak közösségi oldal adminisztrátora szimbolikusan köszöntötte magyar testvéreinket az anyaország minden egyes részében Nyíregyházától Budapesten át egészen Sopronig, Kárpátalján, Székelyföldön és Erdélyben, a Vajdaságban, Délvidéken, Őrvidéken és a világ minden táján.
„Nekem harcosok kellenek – talán így gondolhatta Isten, amikor megengedte, hogy 1920. június 4-én harcosainak csapatait felosszák. Európa meghatározó stratégiai pontján, itt, ezen a földön, a Kárpát-medencében. Csend honolt azon a napon az országban.
Zúgtak a harangok. Mindenki megállt. Állítólag fővárosunkban az emberek némán néztek maguk elé. Majd jött egy szemvillanásnyi hit, 1938-ban a bécsi döntéssel.
Megláthattuk, hogy Isten segedelmével bármi lehetséges. Azután ugyan még keményebb megtorlás jött a kitelepítésekkel, a magyarok meggyalázásával, de mi újra kemény leckékkel tanulhattunk. És tanultunk is. Most rajtunk a sor. Itt és most mi élünk. Harcedzettek vagyunk” – mondta Bódi László.
Kifejtette, az elmúlt időszakban elképesztően sokat tanultunk. „Megtanultunk harcolni, tűrni, némán sírni, újraépülni, ha kell, hallgatni, bátran félni, de ami a legfontosabb, megtanultunk hinni. Hinni abban, hogy Isten segedelmével minden megváltozhat. A hit pedig a legnagyobb hatalom” – mondta Bódi László.
Majd így folytatta: „Mit jelent magyarnak lenni? – kérdezted már Istentől csendben, az éj leple alatt, a csillagokat figyelve: Uram, miért teremtettél engem ide, Európa meghatározó stratégiai pontjára, ide, a Kárpát-medencébe, miért teremtettél engem pont most, ide és pont magyarnak? A választ már láthatod, még ha talán félve is hiszel csak benne. Nekem harcosok kellenek. Isten téged harcosának teremtett. Keresd hát az Ő szavát, hogy megértsd, mi lesz e harcban a te feladatod. Mert az, hogy te 101 év után még most is magyarként állsz ma a tűz mellett, azt jelenti, hogy egy harcos szíve lakozik benned” – szögezte le beszédében.
Az alsópokorágyi őrtűzgyújtásra a Rimaszombati járás különböző helyszíneiről is érkeztek résztvevők, hogy együtt élhessék át az összetartozásunk tüze adta élményt. Gyönyörű hangjával közreműködött Arany Nikoletta énekes, a Tompa Mihály Alapiskola tanára. Az együttlétet, mely a Baráti Körök, Halász Attila és Juhász Péter vezetésével és az Alsópokorágyi Református Egyházközség társszervezésében, Szabó Krisztián helyi egyházgondnok irányításával valósult meg, Ft. Erdélyi Géza református emeritus püspök is erősítette.
(HE, Felvidék.ma)
