1920. június negyedikén nem először, s bizonyára nem is utoljára a nagyhatalmak és acsarkodó ebeik megpróbálták sírba tenni hazánkat. Erre emlékezünk a trianoni diktátum gyásznapján, egyben a nemzeti összetartozás napján arra is, hogy e sátáni terv nem járt sikerrel. Felvidék-szerte számtalan helyen emlékeztünk, ezekből válogattunk az alábbiakban…
(CIKKÜNK FOLYAMATOSAN FRISSÜL!)
A nemzeti összetartozás napja – Komárom
Komáromban a trianoni békediktátum 101. évfordulójára való megemlékezés kapcsán a Magyar Közösség Pártja Komáromi Járási Szervezete június harmadikán közösen emlékezett a Tiszti pavilonban. Beszédet mondott Becse Norbert járási elnök és Forró Krisztián, a párt országos elnöke. Ezt követően az egybegyűltek átvonultak a református egyház udvarán felállított Trianon-emlékműhöz, ahol közös ének mellett gyertyát gyújtottak és az emlékezés köveit helyezték el.
Becse Norbert a szervezők nevében tisztázta a komáromi megemlékezés körül kialakult szerencsétlen helyzetet, melyről bővebben itt írtunk. Beszédében emlékeztetett,
amikor 2010-ben június negyedike a nemzeti összetartozás napjává lépett elő, mindenkiben tudatosult, hogy a 15 millió magyarnak szüksége van egymásra, bárhol is élnek a világban.
Hangsúlyozta, megbecsülendő a magyar kormány igyekezete és helytállása, mellyel komoly hiányt pótol a határon túl rekedt magyar közösség mindennapi életének jobbá tétele és beteljesedése érdekében.
„A felvidéki magyarság szempontjából meghatározó időket élünk” – fogalmazott, majd emlékeztetett a magyar pártok igyekezetére, hogy egy közös pártban, a Szövetségben fogjanak össze. Ennek szerinte a MKP lehet az alappillére, mely tudatos, alulról építkező, alapszervezeteit megtartó, magyarságát felvállaló, szülőföldünket képviselő magyar parlamenti párt kíván lenni. „A mai nap legyen egy óriási intő jel, hogy anyanyelvünk, történelmünk, hagyományaink köteleznek bennünket a józanságra, a megegyezési hajlandóságra” – nyomatékosította.
Forró Krisztián országos elnök hangsúlyozta, Trianon után, a rengeteg megpróbáltatás után még vagyunk.
„Olyan nemzet részei vagyunk, amely kiállta az idők próbáját, a rengeteg támadás után még mindig tényezők vagyunk”
– húzta alá, hozzáfűzve, őseink örökségének továbbvitele a mi felelősségünk, ahogy az is, hogy gyermekeink magyarként maradhassanak meg szülőföldjükön.
„Tanulni kell a hibákból. Ami 101 éve történt Trianonban, annak is köszönhető, hogy nem volt elegendő számú, erős szövetségesünk” – mondta. Forró szerint elsősorban közösségünkön belül kell egységesnek lennünk. „Ez nem azt jelenti, hogy egyformán kell gondolkodnunk, mert ha erre várunk, akkor soha sem lesz egység” – vélekedett. Mint kifejtette, a legfontosabb összekötő kapocs épp magyarságunk, így alkotunk közösséget. „Ha magyarként szeretnénk továbbra is megmaradni szülőföldünkön, el kell fogadnunk egymást. Nem egymásban kell keresni az ellenséget – abból volt és van házon kívül is” – fogalmazott. Megjegyezte: azzal, hogy egymást bántjuk, csak egymást gyengítjük, az ellenségeink pedig erősödnek.
Forró Wass Albert aktuális idézetével köszönt el a hallgatóságtól: „Trianon árnyékában élve feledjünk el minden személyi sérelmet, pártoskodást és nyújtsunk testvérkezet mindenkinek, aki szívében és szándékában magyar még, még akkor is, ha nézeteink sok mindenben nem egyeznek.” (Szalai Erika)
***
Az ének összetartó és megtartó erő
A Csemadok Kassai Városi Választmánya a Domonkos téren tartotta megemlékezését a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Egy évvel ezelőtt is ez volt a helyszín.
„A 100 évvel ezelőtti események Kassa és az itt lakók életét is megváltoztatták – hangsúlyozta Hanesz Angelika alelnök –, a nagyhatalmak döntése fájdalmasan érintette a magyarságot, ezzel szembe kell néznünk.
A város és lakói sok mindent megéltek. Kassa mindig jelentős helye volt a magyar történelemnek, és rajtunk múlik, hogy ezt méltó módon őrizzük. Vigyázzunk csodálatos nyelvünkre, adjuk tovább gyermekeinknek.
A magyar szónak, imának és dalnak helye van Kassán, mi ide tartozunk és értékei vagyunk ennek a városnak. Mi itt itthon vagyunk, ma is érezzük, hogy összetartozunk és egy nemzet része vagyunk.”
Majd Hornyák Zsuzsa és Marek, a buzitai alapiskola pedagógusai megzenésített verseket és népdalokat énekeltek. Őket már többször volt alkalmunk hallani és szívhez szóló melódiáikat szívesen hallgatta máskor is a kassai közönség. Velük érkezett ifj. Hornyák Marek is, akit a kassai közönség a Thália Színház Légy jó mindhalálig című darabjából ismerhet. Kányádi Sándor erdélyi költőnek – aki Kassát is megjárta a rendszerváltás után – a versét adta elő: „holtvágányra döcögött végül/ a kopott vörös villamos/ kalauz és vezető nélkül/(…)/ a színen csak siránkozás van/ mint a görög tragédiában/ belül történt mi megesett” (Kuplé a vörös villamosról – részlet.)
Mikor tervezték ezt a napot – közölte Hanesz Angelika –, szóba kerültek Gál Sándor megzenésített versei is. „Nem tudhattuk, hogy ő már nem lesz közöttünk. Most így rá is emlékezünk. Gondolatai velünk vannak és maradnak, hiszen bizonyára a költő is ezt szerette volna.” Négy verse szállt az ének szárnyán, majd közös éneklésre buzdították az emlékezőket. „Az ének összetartó közösséget teremt, amire a mai időkben nagy szükségünk van.”
A rendezvényen vagy százan vettek részt. Mivel a domonkos templom tőszomszédságában zajlott a megemlékezés, a misét kedvünkért fél órával elhalasztották. Gris Emese Diána konzul is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt.
A Domonkos téren zajlott a piaci élet, miközben többek között Tompa Mihály A gólyához című versét énekelték a buzitaiak. Ez azért is illett a kassai megemlékezéshez, mert többek között ezért a verséért szenvedett vizsgálati fogságot a kassai Fekete Sasban 1849 után. Gál Sándor több verse, majd Petőfi Sándoré is elhangzott, aki szintén megjárta Kassát, azonban akkor nem nyerte el a tetszését. Majd a műsor végén négy népdal következett, melyet a közönség együtt énekelt az előadókkal.
Érdekes volt a szlovák közönség reakciója. Egy szlovák fiatalember értetlenkedett, hogy Szlovákiát miért kellett lecsatolni Magyarországról. Erre mi sem tudjuk a választ…
Egy szlovák úriember az ünnepség elején odajött hozzám és mosolyogva megkérdezte, elhangzik-e majd a Mindenkinek vagy egy álma című sláger. A dal címét magyarul mondta. Első pillanatban Harangozó Terire gondoltam és mosolyogtam, de csak távozása után nyilallt belém, hogy akarata ellenére mélyebb értelmű kérdést fogalmazott meg. Igen. Vannak álmaink, melyeket nem kell szavakba öntenünk, mégis értjük egymást! Álmodunk néha, mert csak így tudjuk elviselni a mindennapok kegyetlen kihívásait. Ezért kellenek az ünnepek. Igen, mindannyiunknak van egy nagy, nagy álma! (Balassa Zoltán)
***
„Igaz magyarnak lenni akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik”
a bátorkeszi Kováts József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola udvarán a trianoni diktátum 101. évfordulója alkalmából felavatták Vitéz Nagy János képzőművész egyik utolsó, Kossuth Lajost ábrázoló alkotását, melyet özvegye, Nagy Sára és az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás ajándékozott az alapiskolának. Erről szóló beszámolónk alábbi tudósításunkban olvasható:
„Igaz magyarnak lenni akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik”
***
Komárom: meghaladni Trianont
A T(e).Ü(gyed).KÖR Polgári Társulás szervezésében rendezték meg tegnap este Komáromban, június 4-én a nemzeti összetartozás napja alkalmából a trianoni békediktátumra való megemlékezést.
Az esemény hagyományosan istentisztelettel kezdődött a református templomban, ahol Feszty Zsolt lelkész hirdetett igét. Ezt követően a parókia udvarán elhelyezett Trianon-emlékműnél hangzott el a polgári társulás elnökének, Feszty Zsoltnak a köszöntője, majd Nagy Olivér evangélikus lelkipásztor mondott beszédet. Az eseményen fellépett a Concordia vegyes kar, valamint Ropog „José” József énekes.
„Meghaladni Trianont, mi ezt szeretnénk. Mert egyformán érint minden magyart, mert nem elválaszt, de összeköt minket és ez az utolsó közös emlékünk, mielőtt szanaszét szakítottak volna bennünket” – fogalmazott Feszty.
Nagy Olivér evangélikus lelkész szerint „nekünk újra kell teremteni a világot, nagypéntek után” – ehhez pedig az ad erőt, hogy nagypéntek után mindig ott a feltámadás – vélekedett. Kiemelte: egy fokkal könnyebb helyzetben vagyunk az eddigieknél, mert van egy erős anyaországunk, amely képes határon túl is gondolkodni. „Magyarországnak van egy átgondolt, nemzeti, keresztény koncepciója a jövőre nézve, amely mindannyiunk számára előremutató lehet. Ezt nagylelkűen felajánlja a többi, Kárpát-medencében élő, testvérként kezelt népnek” – hangsúlyozta.
A rendezvény nemzeti imádságunk eléneklésével ért véget, majd a megjelentek – köztük számos kisgyermekes család – elhelyezték az emlékezés köveit az emlékműnél. (Szalai Erika)
***
Összetartozásunk napján a szórványban
Pozsony közelében, Szencen június 4-én 21.20 órakor gyújtották meg az emlékezés mécseseit. A Szenczi Molnár Albert Alapiskola előtti Hősök szobránál emlékeztek nagyjából kéttucatnyian. Sajnos a vírushelyzet az idei megemlékezésre is rányomta a bélyegét.
A békediktátum aláírásának századik évfordulóján tavaly nagyobb megemlékezést tartottak Szencen, idén családias jelleggel gyűlt össze az emlékező közösség, akik a nemzeti összetartozás napján, a járvány árnyékában ki szerették volna kifejezni, itt vagyunk őseink földjén, és büszkék vagyunk elődeinkre, kultúránkra, magyarságunkra.
Duray Rezső, a Magyar Közösség Pártja Szenci Helyi Szervezetének elnöke üdvözölte az emlékezőket. Rövid köszöntőjében elmondta:
talán már nem kell rendhagyó történelemórákon előadni, mi is történt 101 évvel ezelőtt Trianonban, de emlékezni kell rá, és azon kell dolgozni, hogy Pozsony közelségében, végvárként őrizzük a magyarságot.
A jelenlévők imájukban Isten áldását kérték a magyar nemzetre, mert „Megbűnhődte már e nép, A múltat, s jövendőt”.
A Nyitrai járásban június 4-én Pogrányban harangzúgással emlékeztek, míg Nagycétényben a Csemadok Tiszta Forrás Nagycétényi Alapszervezete a tavalyi évben a Manócska Óvoda elé ültetett emlékhársfa előtt gyújtott mécsest a nemzeti összetartozás napján a trianoni diktátum 101. évfordulóján.
A Nyitrai járás magyarsága a legészakibb összefüggő magyar nyelvterület, gazdag hagyományokkal, de sajnos nagy mértékű szórványosodással, így minden egyes nemzeti ünnep, emléknap, vagy gyásznap megtartása kiemelten fontos az itteni maroknyi magyar közösség számára. (Neszméri Tünde)
***
„Mert volt nekünk egy országunk e földön, melyet magyar erő szerzett vitézül…” – Emlékezés Szőgyénben
A nemzeti összetartozás napján, 101 másodperces harangszóval kezdődött a történelmi emlékezés Szőgyénben az Összetartozás keresztjénél, a kultúrház előtti emlékparkban.
A szervezők nevében, Leboc Szabolcs, a Szőgyén Öröksége Társulás elnöke köszöntötte az emlékezőket. Farkas Zsolt esperesplébános emlékezett a 101 évvel történt eseményekre, aki elmondta a Mindenkitől elhagyatva című imát, melyet a magyar püspöki kar jelentetett meg a trianoni döntést követően. Az ima megszólítja a mindenható örök Istent, és a Magyarok Nagyasszonyát kéri a nemzet oltalmazására.
„Nagyasszonyunk és Anyánk! Kelj védelmünkre, vedd oltalmadba örökségedet, pártfogolj minket Szent Fiadnál, hogy az ő kegyelméből Szent István országa újra feltámadjon!”
A 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat tagjai tolmácsolták Juhász Gyula Trianon című versét. Gitározott és énekelt Danczi Mónika, tárogatón és furulyán Václav Tihamér játszott, mindketten a kürti székhelyű Hajnalvándor együttes tagjai.
Méri Szabolcs polgármester a tatai testvérvárosban képviselte a községet, ahol koszorút helyezett el a Szőgyéni keresztnél, mely a szőgyéni Összetartozás keresztjének pontos mása. Az ikerkeresztek a nemzet együvé tartozására, s a testvéri kötelékre emlékeztetnek, és őrzik a Szőgyénből kitelepített családok emlékét, akik Tatán leltek új otthonra.
A szőgyéni keresztnél koszorút, virágot helyeztek el az emlékezők. Szőgyén önkormányzata nevében Laczkó Gábor önkormányzati képviselő, az egyházközség képviseletében Farkas Zsolt atya koszorúzott. A Csongrády Lajos Alapiskola nevében Szarka Andrea igazgató és Nothart Erika helyettes, a Csemadok-alapszervezet képviseletében Hinzellér László elnök, az MKP alapszervezete nevében Dékány József emlékezett. Végezetül Svajcer Antónia csapatparancsnok, valamint a Szőgyén Öröksége Társulás nevében Leboc Szabolcs és Svajcer Ediana helyezte el az emlékezés virágait.
A Himnusz éneklésével zárult az emlékezés, melyen a cserkészek és a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki hagyományőrzői teljesítettek szolgálatot.
Szentmisével folytatódott a kegyeletadás a Nagyboldogasszony-templomban, ahol megnyílt az „Isten szolgája – Esterházy János” című kiállítás. Végezetül a cserkészek, a tájház udvarán meggyújtották az összetartozás tüzét és versekkel, énekekkel emlékeztek a 101 évvel ezelőtt történt eseményre. (Berényi Kornélia)
***
Cziprusz Zoltán: legyünk felkészülve a szerencsésebb történelmi csillagállásra
A rimaszombati temetőben a Hősök emlékoszlopánál, a Fő téren a Millenniumi emlékműnél, a cserkészotthon udvarán és Alsópokorágyon emlékeztek június 4-én a nemzeti összetartozás napja alkalmából. (HE)
Cziprusz Zoltán: legyünk felkészülve a szerencsésebb történelmi csillagállásra
***
Mártoson is égett az összetartozás tüze
Június 4-én Martoson is égett az összetartozás tüze e gyászos szomorú napon, Trianon 101. évfordulóján a nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott megemlékezésen.
A jelenlévőket ifj. Erdélyi Zoltán a Magyar Közösség Pártja helyi szervezetének elnöke, Martos alpolgármestere köszöntötte. Köszöntőt mondott Gubík László, a Szövetség a Közös Célokért elnöke, az Esterházy Akadémia igazgatója. Vecsey Lajos szavalt és megemlékező gondolatokat hallottak Szénási Szilárd esperes-lelkésztől.
A megemlékezést nemzeti imánk eléneklése zárta.
***
Párkányban két napon is emlékeztek a Trianoni évfordulóra
Június 4-én a 100.évfordulóra a Sobieski parkban elhelyezett Trianoni kőnél tartotta a megemlékezést a Csemadok alapszervezete, a Memoriae Patrum civil szervezet és társszervezőként a helyi MKP.
A megemlékezésen fellépett az Ady Endre Alapiskola Primula énekkara, Góra Nikoletta diák, Vecserka Péter tárogatós, és a szervezet Szivárvány énekkara.
Ünnepi beszédet mondott Bolya Szabolcs megyei képviselő, az MKP járási elnöke.
Beszédében elmondta:
„100 év hosszú idő, de éppen elegendő ahhoz, hogy belássuk, államhatárok nem szakíthatnak szét egy nemzetet. Egy-egy régió csak akkor tud fejlődni, ha az összetartozó térségek együttes erővel tesznek az ott élők boldogulásáért. Így volt ez 1000 esztendőn át, és így van ez ma is.
1000 éves együttélésünk bizonyítja azt is, hogy minden nemzet itt, a Kárpát-medencében egymásra van utalva. Súlyos tragédiák, küzdelmek árnyékolják történelmünket, és sok a megoldásra váró feladat. S azt kérdezik, mi lehet a mi feladatunk? Talán csak annyi, hogy emlékezünk és emlékeztetünk, s gyermekeinkkel megismertetjük azokat a folyamatokat, amelyek az itt élő népek sorsát befolyásolták. Mert ismernünk és tisztelnünk kell a múltat, hogy érthessük a jelent és munkálkodni tudjunk a jövőn, ahogy Széchenyi István is megfogalmazta egykor.
Nehéz úgy építeni a jövőt, ha fájdalom és gyász van a szívünkben. A jövő építéséhez hit, nemzeti öntudat és szívós kitartás kell! Erre gondoljunk június 4-én, mely nemcsak egy emléknap, a nemzeti összetartozás napja is.
Az ünnepségen jelen voltak még Farkas Iván és Szigeti László megyei képviselők is. A megemlékezés a Szózat eléneklésével fejeződött be.
(DE)
***
A határkőnél gyújtották meg az összetartozás tüzét
Június 4-én berencsi és nagykéri magyarok is megemlékeztek a békediktátumról, s jelképes helyszínt választottak összetartozásunk tüzének meggyújtásához. Berencs a Nyitrai járás, míg Nyitranagykér az Érsekújvári járás települése, azaz két járást kötöttek össze a rendezvénnyel.
Lőrincz Karolina, a Csemadok Berencsi Alapszervezetének elnöke elmondta: a határkőnél gyújtottak tüzet, a két falu határában. Az 1938. november 2-ai első bécsi döntéskor nem csatolták vissza Berencset Magyarországhoz, a határkorrekciókor szerette volna a magyar kormány, ha Berencset is visszacsatolják, de a csehszlovákok ebbe nem egyeztek bele. Azaz a berencsi magyarok 101 éve kisebbségben élnek, sajnos évtizedek óta nincs magyar iskola a községben. Az itteni magyarok Nagykérre járnak iskolába, sajnos egyre kevesebben. A közös tűzgyújtás is erősíti a kapcsolatot a két község között.
(Neszméri Tünde)
***
Dunasápújfalun mécsest gyújtottak
A Szenci járáshoz tartozó Dunasápújfalun június 5-én mécsest gyújtottak az évforduló emlékére. A Csemadok és a Magyar Közösség Pártja közös koszorúját a szenci magyar iskolát látogató tanulók helyezték el a hősi halottak emlékművénél.
Neszméri Tünde az alábbi Palócföldön gyűjtött imát olvasta fel: „Bús magyarok imádkoznak égi atyánk hozzád, csak még egyszer fordítsd felénk jóságos, szent orcád. Fáj a szívünk, a lelkünkben össze vagyunk törve, küldd le nékünk a békesség angyalát a földre. Bús magyarok imádkoznak, hallod atyánk, hallod? Se testünkben, se lelkünkben nem kívántunk harcot. Megbocsájtunk mindazoknak, akik reánk törtek, csak még egyszer add vissza a drága magyar földet!” Majd az emlékezők közösen imádkoztak és énekelték el nemzeti imánkat is.
(Neszméri Tünde)
***
Motoros és autós felvonulás Trianonra emlékezve és emlékeztetve
A tavalyi centenárium alkalmából megvalósított tiltakozó akción felbuzdulva az Új Egység Mozgalom (ÚEM) úgy döntött, idén is megszervezik azt az autós és motoros menetet, amellyel emlékezni és emlékeztetni szeretnének a magyar nemzet közös és egyben legszomorúbb napjára – nyilatkozta portálunknak Szalonnás Alex, az ÚEM tagja.
A június 5-re, szombatra szervezett járműves felvonulás az előzetes tervek szerint alakult, melyen mintegy 250 jármű, valamint megközelítőleg 400–450 személy vett részt. A menet Dunaszerdahelyen találkozott és onnan indult Nagymegyer és Komárom érintésével Párkányba.
Dunaszerdahelyen a Csallóközi Múzeummal szemben lévő Trianon-emlékműnél gyülekeztek a résztvevők a délelőtti órákban, ahol felvonták a magyar nemzeti lobogót, majd beszédet mondott Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke (MKP), Mikóczy Zoltán, a híres versenyló, Overdose tulajdonosa és Karaffa Attila helyi képviselő, majd közösen elénekelték a magyar nemzeti és a székely himnuszt. Az autós és motoros menetet Nagy Péter atya áldotta meg.
Dunaszerdahelyen a városi rendőrök biztosították és vezették fel a menetet a bősi hídig, amely Takács Gyula motoros vezényletével haladt. A nagyobb csomópontokban, illetve Nagymegyeren és Komáromban az állami rendőrség is segítette a menet zavartalan haladását. A 63-as főútra csatlakozva mintegy két és fél órás robogást követően érkeztek meg Párkányba, ahol a világháborús emlékműnél rótta le tiszteletét a tömeg. A párkányi rendezvényen beszédet mondott Bréda Tivadar, a Csemadok párkányi alapszervezetének vezetőségi tagja és Samu István, az ÚEM elnöke. Samu arra emlékeztette a mintegy 400 jelenlévőt, hogy
a magyar nem kisebbség, hanem országépítő, őshonos közösség a Felvidéken.
Az autós és motoros felvonulás párkányi célállomásán fellépett a szímői Rozmaring Népdalkör, a Csemadok párkányi alapszervezete mellett működő Szivárvány Énekkar, Kovács Emese, az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium tanulója, Vecserka Péter (tárogató), Krnčan Milán (művész), Kelemen Petra Piroska (néptánctanár, mesemondó, hagyományőrző), valamint Kurucz József (az ÚEM operatív csapatának vezetője).
Az ÚEM június 6-ra is szervez motoros felvonulást Királyhelmecről indulva Jánok érintésével, Gombaszög célállomással.
(SzE)
***
„Amit Isten egybeforrasztott, azt ember nem választhatja szét!” – emlékezés Nánán
Június 5-én, a délutáni órákban, a Párkány melletti kisközségben, Nánán emlékeztek a trianoni emlékkőnél, a kultúrház előtti emlékparkban.
A Csemadok-alapszervezet és a Szülőföldért Polgári Társulás nevében Dániel Erzsébet köszöntötte az emlékezőket. Az ünnepség szónoka dr. Popély Gyula történész, emeritus professzor volt, aki visszatekintésében felidézte a 100 és a 101 évvel ezelőtt történt eseményeket és azok következményeit. Dániel Erzsébet Zetényi Csukás Ferenc üzenetét tolmácsolta, aki a Horthy Miklós Társaság tiszteletbeli elnöke, és a szétszakított magyarságnak üzent az évforduló kapcsán.
„Végeláthatatlan tömeg áll a sír felett, Nagy-Magyarország bevégeztetett. Csend van. A szívek dobbanását egyszerre hallani. Ösztönömbe ivódott szokásból szorítom mellemhez bojtárkalapomat. Piros arcú magyar leány lép elém, nagy barna szemekkel, élettel teli orcával. Édes a terhe, csöppnyi életet hordoz szíve alatt: Istentől és embertől áldott állapotban van.
Nézem én ezt az egyszerű leányt és megszégyellem magamat. Hogyan is gondolhattam arra, hogy az élet feladja önnönmagát? Miközben egy kövér könnycsepp kel útjára az arcomon, már pontosan tudom: A hitünk kell, ha meg akarunk maradni a világ népei közül, aki élni akar, azt eltemetni sem lehet! Nincsen bennem kétség, amit Isten egybeforrasztott, azt ember nem választhatja szét. Együtt maradunk. Mindörökké.”
Versekkel és énekekkel emlékeztek a nemzetet ért tragédiára és az összetartozásra. Közreműködtek a helyi kisiskola diákjai, Kovács Ádám óvodás és az éneklőcsoport két tagja. Verset mondott: Molnár Dezső, a község polgármestere, Kanozsai Mária és Béres József helyi lakosok, Szulényi Valéria párkányi versmondó, és a Szőgyénből érkezett Berényi Kornélia. Kurina József zenetanár fuvolaszólója és éneke gazdagította a rendezvényt, melyet megtisztelt Fóthy Zoltán atya, a párkányi körzet esperesplébánosa, és Retkes János, az MKP párkányi alapszervezet elnöke.
Az emlékezés a Himnusz éneklésével, koszorúzással és mécsesgyújtással zárult.
(BK)
***
Az összetartozás napja Szepsiben – 2021
Városunkban az MKP, a Via Nova és a Csemadok rendezésében és szervezésében 2021. június 6-án, 13:30-tól került sor a nemzeti összetartozás napja megünneplésére. A járványügyi intézkedések miatt rég volt alkalma a közösségnek együtt lennie és emlékeznie.
Iván Tamás megnyitója után Elek Tamás, önkormányzati képviselő, a MKP helyi szervezete elnöke mondott ünnepi beszédet, majd a történelmi egyházak lelkipásztorai saját szertartásuk szerint végeztek liturgikus szolgálatot.
Szent Máté evangéliumában olvassuk: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20).
Jó ezt tudatosítani, különösen akkor, amikor mint oldatlan kéve szomorú szárai ismét összejöttünk, hogy honszerető és honféltő magyarként emlékezzünk a 101 éve történt eseményekre, ajkunkon a megkerülhetetlen kérdéssel:
Történelmi egyházainknak van-e még üzenete népünk nemzeti összetartozását illetően?
A kérdés jogos, mert szétzilálva, számban megfogyatkozva, lélekben megtörve, kilátástalannak tűnően, nem egyszer hencegve és önámítva, máskor meg becsapva, egyre lejjebb csúszva haladunk a lejtőn, vészesen közeledve a beolvadáshoz.
Ezt érzi sok-sok határon túlra rekedt honfitársunk: Kárpátalján és Erdélyben, Délvidéken és Őrvidéken, sőt egyre vészesebben itt, a Felvidéken is. Nehéznek, sőt szinte lehetetlennek tűnik: embernek maradni az embertelenségben, kereszténynek az új pogányság közepette, kisebbségi magyarnak a többségiek között.
Mit tegyünk?
Valóban, nincs már hiteles, reményt keltő mondanivalónk, üzenetünk önmagunknak, egymásnak, a szűkebb és a tágabb pátriánknak? Nem vagyunk ádáz rabjai saját elképzelésünknek, becsvágyunknak, sőt, meghosszabbított kezei egy-egy érdekcsoportnak? Valóban nem lesznek már unokáink, akik le fognak borulni hős őseink sírhantjára?
Válaszaink – ha őszinték vagyunk – lesújtóak. Helyzetünk kilátástalannak tűnik. Önámítónak. Igen, de csak addig, amíg csupán önmagunkban bízunk. Vagyis, komolyan kell vennünk Szent István örökségét. Halálosan komolyan. Itt az idő, hogy tanulva áldott elődeink példájából, áldatlannak tűnő helyzetünkben, hozzájuk hasonlóan cselekedjünk. Építsünk: családot, iskolát, kultúrát, közéletet, jövőt, de ne homokra, hanem sziklára, az evangéliumi értékrendre, Jézus Krisztusra.
Ki ne látná? Ma újból meg kell markolnunk a szablyát, de nem a fizikait, hanem a lelkit. A Lélek kardját, Isten szavának a kardját, az Igazság kardját – az örök Igazságét, mert egyedül csak ez tesz minket szabaddá.
Történelmünk folyamán egyetlen nemzedék sem volt mentes a harctól. Mi sem. Miért is lennénk kivételek? Nekünk is meg kell harcolni a harcot: az igazi szabadságért, az életért, a házasságért, a családért, az iskoláért, a kultúráért – az Istenért, a családért és a nemzetért – vagyis mindazért, ami szülőföldünket és életünket kereszténnyé teszi. Nem véletlenül fogalmazott Isten szolgája, Robert Schumann, az Európai Unió egyik alapító atyja, amit bátran ismételget a jelenlegi magyar miniszterelnök úr is: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz többé Európa”.
Szentmártoni Mihály jezsuita atyával valljuk: minden nép jövője négy pilléren nyugszik, amelyet négy szóban lehet kifejezni: száj, szív, kéz és lélek.
Száj – nyelvében él a nemzet – az anyanyelvet ápolni kell.
Szív – szívében él a nemzet – a nemzetet szeretni kell.
Kéz – tettében él a nemzet – a nemzetért cselekedni kell.
Lélek – Istenében él a nemzet – a nemzetért imádkozni kell.
Kövessük Szent István király példáját. Imádkozzunk. Fohászkodjunk. Kezdjünk párbeszédet Istennel, egymással és a velünk együtt élőkkel. Amikor ugyanis Istennel és Istenben más személyekkel, kultúrákkal és másként gondolkodókkal találkozunk, önmagunkból lépünk ki s ezzel egy szép kaland kezdődik, amit párbeszédnek nevezünk. A párbeszéd pedig nagyon fontos ahhoz, hogy éretté váljunk, mert Istennel, illetve más személyekkel, kultúrákkal, vallásokkal való egészséges szembesülésünk által válunk éretté. Növekszünk – mondta nemrég Ferenc pápa, mert, aki magába zárkózik, az bensőleg törpe marad, aki viszont megnyílik, az növekedni kezd.
Párbeszéd nélkül nem lehet békét teremteni. Minden háború, küzdelem és probléma, ami nem oldódik meg – az a párbeszéd hiánya miatt van. A párbeszéd békét hoz, a bezárkózás háborút. Boszniában az 1995-ös daytoni békeszerződés megállította ugyan a háborút, de nem teremtett békét.
A béke nem a fegyverek csendje. A béke a szívek csendje.
Van-e ma a történelmi egyházak tanításának üzenete népeink nemzeti összetartozása számára határon innen és határon túl? Van. Mindig is volt. A kérdés, hogy figyelünk-e rá? Isten Szentlelke ma is párbeszédre int, hív és ösztönöz: Istennel, egymással és önmagunkkal.
Azt mondják: látni kezd az, aki szeretetet tanul. Igen, mert a szeretet távolabbra és szélesebben lát. A szeretet a feléje és a beléje dobott kővel is tud mit kezdeni – lépcsőt épít. Az evangéliumi értékrend reményt kölcsönöz világunk reményvesztett emberének. Szent István király óta bizalommal tekintünk a Boldogasszonyra, Urunk, Jézus Krisztus édesanyjára, Máriára, aki az odaadó szeretetlátás felülmúlhatatlan példaképe. Minél több teret engedünk életünkben az evangéliumi értékrendnek, annál több és jobb kiutat látunk életünk útveszőiből.
Köszönet, hogy közösen imádkoztunk és egymást erősítve emlékeztünk.
Nincs fölösleges áldozatvállalás. Köszönet, hogy a kövekből jövőbe vezető lépcsőket akarunk, merünk és vágyunk építeni. Amíg van Istenben bízó és küzdő ember, addig van Isten megáldotta jövő is.
Csak kívánni lehet, hogy adjon az Úr mindnyájunk szívébe evangéliumi szabadságot és keresztény szolidaritást! Adja Isten, hogy növekedjék az értékek Európája és a mennyei Haza – bennünk és a nemzetek között, határon innen és határon túl!
(GB)
***
A reményteljes jövőlátás ékes jelzése, ha egy közösség újítani és építeni tud
Hálaadó és emlékező istentiszteletre gyűltek össze a sajószentkirályi református templomban a kövecsesi, naprágyi, sajórecskei és sajószentkirályi hívek június 5-én. Hálát adtak a mindenség Urának azért, hogy csaknem kétévnyi munka és szükséges várakozás után kívülről-belülről megújulhatott a református templom.
„A hálaadás emlékezéssel is ötvöződött, hiszen a 101 éve történt trianoni nemzeti csapást is felidéztük, abban az összefüggésben, hogy a határon túli megmaradás és reményteljes jövőlátás ékes jelzése az, amikor egy közösség újítani és építeni tud” – mondta Rákos Loránt, a helyi gyülekezet lelkipásztora. (HE)
A reményteljes jövőlátás ékes jelzése, ha egy közösség újítani és építeni tud
***
Így zajlott a nemzeti összetartozás napja Dunaszerdahelyen
Mivel a szigorú előírások a tömegrendezvényekre vonatkozóan megkövetelnék a személyes adatok gyűjtését, a Pázmaneum Társulás úgy öntött, hogy idén a csendes megemlékezésre helyezi a hangsúlyt.
20.21-kor gyúltak meg a gyertyák a Trianon-emlékfánál a Városi Sport- és Szabadidőparkban.
A Csaplár Benedek Városi Művelődési Központtal közösen szervezett emlékműsor itt megtekinthető:
„Trianon figyelmeztető jel magyarságunk számára, különösen itt, a Felvidéken. Szétszórtságunk, a különböző érdekek mellett politizáló erők, a közöny és az elvtelenség veszélyezteti magyar közösségünket. Nekünk mégis válaszolnunk kell ezekre a kihívásokra. Még akkor is, ha nem éppen népszerű a magyar hagyomány, a nemzeti értékek mellett kiállni. Jövőnk, itt a Kárpát-medencében és különösen a Felvidéken, csak akkor lesz, ha fel merjük vállalni atyáink, nagyatyáink örökségét. Megmaradni magyarnak, és hitünkben megerősödve kiállni azon értékek mellett, amelyek 1000 éve a vannak.
Sokan azt gondolták, hogy a szégyenteljes békediktátum után megszabadulnak a magyarkérdéstől, megszabadulnak tőlünk. Őseink bebizonyították, hogy nem így van. Számolni kell velünk, hiszen szülőföldünk szeretete mindennél erősebb. Most azonban rajtunk a sor! Dacolnunk kell és fel kell vennünk a harcot az asszimiláció, a pártoskodás, a keresztény és keresztyén világnézetet támadókkal szemben.
-
- Fotó: Edmár Attila
-
- Fotó: Edmár Attila
-
- Fotó: Edmár Attila
-
- Fotó: Edmár Attila
-
- Fotó: Edmár Attila
A közöny az ellenségünk és közösségünk beolvadásához vezet. Van jövőnk, hiszen 101 évvel Trianon után is itt élünk a Felvidéken. Meg kell erősítenünk a nemzeti összetartozást, kezet kell nyújtanunk az itt élőknek, de nem úgy, hogy feladjuk saját nemzeti hagyományainkat, elveinket, jövőképünket. Hit kell és erős akarat, hogy még legalább 1000 évig magyar szó hallatszódjon a Kárpát-medencében, szülőföldünkön” – fogalmaz június negyedike kapcsán Karaffa Attila, a Pázmaneum Társulás ügyvezető elnöke. (Edmár Attila)
***
Újabb kulturális bástya a Felvidéken – átadták a Karcsai Magyarság Házát
Karcsaország szívében, Királyfiakarcsán, a Cserkészligetben került megépítésre és a nemzeti összetartozás napján átadásra a Karcsai Magyarság Háza.
Az ünnepélyes átadáson részt vett Potápi Árpád János, Magyarország nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékért felelős főosztályvezetője, Forró Krisztián, az MKP országos elnöke, a kismegyeri Napóleon Hagyományőrző Egyesület két képviselője, Mednyánszki János és Diligens Tibor, Egyházkarcsa és Királyfiakarcsa polgármesterei, Gódány László és Wurczell Zoltán is, valamint a Petőfi Baráti Társulás vezetője, Erdős Péter.
Az eseményt a Rómeó vérzik zenekar frontembere, Kovács Koppány előadása nyitotta, őt követte Ritter Éva, aki egy tizennégy éves diák június negyedikén kelt naplójából olvasott fel. A Lukács lányok, Sára és Zsófia pedig verssel és énekkel tették még érzelemdúsabbá az eseményt.
Újabb kulturális bástya a Felvidéken – átadták a Karcsai Magyarság Házát
(Felvidék.ma)
