Fotó: Getty Images

Sir Roger Scruton vitákat gerjesztő könyvében tűpontosan fogalmazta meg, mi is a baloldal, és hogyan működik a nagyvilágban. Azért is fontos tisztában lennünk a világot uraló szellemi áramlatok konzervatív értelmezésével, itt, a Felvidéken, mert ha szeretnénk, ha nem, ránk is hat.

Természetesen a cikk célja nem a baloldal bemutatása, hanem a könyv iránti érdeklődés felkeltése.

Ahogy az már közismert, a jobboldal és baloldal politikai kifejezések az 1789-es francia rendi gyűlés alkalmával honosodtak meg, amikor is a király jobbján a nemesség foglalt helyet, a balján pedig a harmadik rend.

A kulturális forradalmak, politikai irányzatok legelső csatatere a nyelv. A fogalmak kifordítására, a korábban ismeretlen értelmezések elfogadtatására, akkor is, ha az a valóságtól teljesen távol áll, egyszerű és közismert példa a transznő. Nem léteznek transznők abban az értelemben, ahogy a politika használja. Bizonyára a társadalom egy elenyésző százaléka nem érzi jól magát a testében, s ők nem is képezik bírálat tárgyát.

A probléma ott kezdődik, hogy a baloldal ezt a fogalmat és életformát népszerűsíti, hangosan követelve az elfogadását. Mivel mi, konzervatívok szeretjük a valóságot, azért is nem tartjuk elfogadhatónak ezt a kifejezést, mert a társadalmat változtatná meg valóságalap nélkül.

Személyes környezetükben úgy definiálják magukat egyes emberek, ahogy szeretnék, ez az ő dolguk, viszont amikor saját magukat számunkra akarják definiálni, az már a mi dolgunk is.

A folyamat alaposabb megismeréséhez George Orwell szolgáltat lehetőséget 1984 című művében, amikor a párt politikai beszédét újbeszélnek nevezi.

Ahogy Scruton írja, könyvének egyik célja kimenteni a nyelvet a szocialista újbeszél szorításából, a nyelv elsődleges célja leírni a valóságot, az újbeszél célja pedig megváltoztatni azt. Françoise Tom azt írja találóan, az újbeszél célja, hogy „megóvja az ideológiát a valós dolgok rosszindulatú támadásától”.

Újbeszél a gyakorlatban

Egy gyakorlati példa a valóság és az újbeszél találkozásáról: Egy új-zélandi súlyemelő hazájában a férfiak között sikeresnek számított, viszont nemzetközi sikereket nem ért el, 35 évesen visszavonult. Jelenlegi nevén Laurel Hubbard (korábban Gavin Hubbard) most  sikert sikerre halmoz a női sportolók között. A tokiói olimpián szintén a nők között versenyez majd, mivel a bizottság jóváhagyta.

Középen L. Hubbard (Fotó: Otago Daily Times)

Ahhoz, hogy valaki nőként induljon az ötkarikás játékokon, már nemváltó műtét sem szükséges, csupán nyilatkoznia kell róla, valamint vállalnia, hogy minimum 4 évig nem változtat (ismét) a nemén.

A dologhoz hozzátartozik, hogy a tesztoszteronszint viszont meghatározott, ezzel egyetemben az is a teljes kép alkotását szolgálja, hogy számos szakember véleménye szerint, aki a tinédzserkoron férfiként esett át, teljesen más izomzattal rendelkezik.

Ilyen, valóságtól teljesen eltávolodó eseményeket kapunk, ha az újbeszél beférkőzik a nyelvbe és vele együtt a közgondolkodásba.

Részlet a könyvből:
„Semmi sem leplezte le jobban a kommunizmus követőit, mint a lét határozza meg a tudatot tétel állandó szajkózása. Ők is tisztában voltak vele, hogy Karl Marx állítása merő tévedés, ezért aztán hatalmas energiákkal kísérelték meg a tudat átformálását. Mivel politikai utódjaik, a kortárs baloldali gondolkodás képviselői is tisztában vannak a világ valódi rendjével, éjt nappallá téve, könyvtárakat megtöltő lendülettel igyekeznek filozófiai alapot teremteni eszméiknek. Roger Scruton, az angol konzervatív filozófus számukra légy a levesben, kavics a cipőben, bors az orruk alatt. Futóbolondok, csalók, agitátorok című könyvében Scruton nagy türelemmel és rendkívül szórakoztatóan bontja le a hamis légvárakat. A kötet végére magunk sem értjük, hogyan futhattak be ekkora pályát a baloldal pehelysúlyú sztárjai. Illetve dehogynem!” – Sir Roger Scruton

(Edmár Attila/Felvidék.ma)