Ma 29 éve, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács elfogadta az ország önállóságáról szóló nyilatkozatot. Az okiratot 1992. július 17-én hagyták jóvá, amikor a Szlovák Köztársaság még a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaság része volt. Ezután több tárgyalás zajlott a két ország közötti kötelezettségek rendezéséről. A parlament elnöke szerint „az önállóságról szóló nyilatkozat szövege tartalmazza ezeréves igyekezetünket a nemzeti szabadságunk megteremtésére”. A nyilatkozat elfogadásának napja 1993. október 20-tól a Szlovák Köztársaság emléknapja.
Az évfordulóval kapcsolatosan az ország politikai vezetői is nyilatkozatokat fogalmaztak meg.
Eduard Heger: Igyekszem az országot az érdemeihez méltóan vezetni
A Szlovák Köztársaság önállóságáról szóló nyilatkozat máig érvényes és időszerű – így nyilatkozott a kormányfő. Az önállóság megteremtését a legfontosabb politikai lépésnek tartja az ország életében.
„Döntő jelentőségűnek tartom, hogy a dokumentumban a Szlovák Nemzeti Tanács elkötelezte magát valamennyi lakos, az állampolgárok, a nemzeti kisebbségek tagjai, az etnikai csoportok jogainak biztosítására, Európa és a világ demokratikus és emberjogi utasításainak betartására. Sajnos, nem mindegyik politikai vezetés tartotta magát ehhez a nyilatkozathoz”
– vélekedett Eduard Heger, bizonyára a saját garnitúrájára kivételként gondolva. Hozzátette: a nyilatkozat szövegét ma is helyesnek tartja és igyekszik az országot ebben a szellemben vezetni. Ami – tegyük hozzá – a Beneš-dekrétumok örökös hatályban tartásával nem is fog számukra különösebb problémát jelenteni…
Zuzana Čaputová: Minden polgár jogát el kell ismerni
Az önálló államról szóló nyilatkozat egy fejlődés következménye volt, hiszen a szlovák fél nem tudott megegyezni a cseh féllel az ország államjogi elrendezéséről, mondta ezzel kapcsolatosan a köztársasági elnök asszony, majd kifejtette:
„Az akkori Szlovák Nemzeti Tanács a Szlovák Köztársaság önállósági nyilatkozatával a szlovák nemzet szuverén államának az alapjait rakta le. Emlékeztetni kell azonban, hogy a Nemzeti Tanács ezzel a nyilatkozattal kötelezettséget vállalt valamennyi állampolgár, a nemzeti kisebbségek, az etnikai csoportok jogainak biztosítására is.
Az elnök asszonynak nem kis gondot okozott összehangolni a két elvárást: egyrészről azt, ami egy normális nemzetállamban egy normális államfő felé irányulna, azaz a szuverenitás védelme – másrészt a nyugati/tengerentúli „tanácsadók” ukázát, amely viszont éppen a nemzetállamok bármi áron történő lerombolására törekszik. Így aztán egy meglehetősen langyos nyilatkozatra futotta: „Az önállóság komoly érték és összhangba kell hozni azt az európai értékekkel és mások megbecsülésével is.”
Boris Kollár: A szlovákok választották az önállóságot
A trianoni provokációs emlékművek avatásában, visegrádi identitás tagadásában – no meg a házasság szent intézményével való visszaélésben magas fokú jártasságot szerzett parlamenti elnök ezúttal is a dagadó kebelre szabott öltönyét vette fel: Mint mondotta, az önállóságról szóló nyilatkozat szövege tartalmazza ezeréves igyekezetünket a nemzeti szabadságunk megteremtésére. „A képviselők az elfogadása előtt világosan kinyilvánították, hogy alapvető politikai változásokat kívánnak. Az állam szuverenitásának kinyilvánításával Szlovákia az önállóság útjára lépett és polgárai megerősítették, hogy támogatják az ország szuverenitását” – mondta Boris Kollár.
***
A Szlovák Nemzeti Tanács 1992. július 17-én fogadta el az önállósági nyilatkozatot. 1992. június 5-én és 6-án választások zajlottak az országban, amely után Csehországban a Népi Demokratikus Párt (ODS), Szlovákiában pedig a Szlovák Demokratikus Mozgalom (HZDS) győzött, majd pedig sor került a föderatív ország államjogi problémáinak megoldására.
A választásokon győztes HZDS javasolta az önállósági nyilatkozat és új Alkotmány elfogadását illetve népszavazás kiírását az ország elrendezéséről. A választások után június 9-én megkezdődtek a tárgyalások Václav Klaus és Vladimír Mečiar részvételével, az eltérő vélemények és elképzelések miatt azonban azok kudarcba fulladtak. Végül július 17-én elfogadták azt a kezdeményezést, hogy a parlamentben minden képviselő önállóan szavazzon és nyilvánítsa ki akaratát az önállóságról.
Az önállósági nyilatkozat elfogadásával kapcsolatosan a 147 képviselő közül 113 mellette, 24 ellene szavazott és 10 tartózkodott a szavazástól. Három nappal a nyilatkozat elfogadása után lemondott Václav Havel köztársasági elnök, Vladimír Mečiar és Václav Klaus pedig 1992. augusztus 26-án Brünnben megegyeztek az országok különválásáról népszavazás megtartása nélkül.
Az önálló Szlovák és Cseh Köztársaság 1993. január 1-jén alakult meg. A nyilatkozat elfogadásának napján a polgárok az elmúlt években tábortüzek mellett emlékeztek, amelynek az Önállóság tábortüze nevet adták.
(BM/SZD/Felvidék.ma/Pravda)
