A II. világháborúban elesett magyar katonáknak avattak emlékművet július 12-én délelőtt Muzsla község temetőjében.
A jelenlévőket Farkas Iván polgármester köszöntötte, aki köszöntőjében külön üdvözölte a magyarországi HM HIM (Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum) delegációját, dr. Kovács Vilmos ezredest, a HIM parancsnokát, dr. Horváth Csaba ezredest, parancsnokhelyettest, Zeller Zoltán főhadnagyot, a HIM Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság felvidéki szakreferensét, valamint dr. Vida Csaba ezredest, katonai és légügyi attasét.
Köszöntőjében röviden összefoglalta az akkori eseményeket, melyek a falu lakosságát is közelebbről érintették, mivel a község területén hadikórház működött. Majd megköszönte a MEMORIAE PATRUM Honismereti Társulás itt végzett munkáját, s külön köszönetét fejezte ki a HM HIM felé az anyagi és eszmei támogatásért.
Dr. Kovács Vilmos, a HIM parancsnoka felidézte az akkori hadi eseményeket a hadi naplók alapján és kiemelten beszélt a Szent László hadosztály helytállásáról az Ipoly és a Garam folyó védelmi harcaiban. Ezt követően az Endrődy János Alapiskola diákjai verssel emlékeztek a hősökre.
Sankó Juli néni a Donnál elesett muzslai katonák családjai nevében szintén verssel emlékezett. Majd Borka Iván atya, helyi plébános megáldotta a síremléket és a jelenlévőkkel együtt imádkozott a hősök lelki nyugalmáért. Ezt követően a jelenlévő delegációk és civil szervezetek elhelyezték koszorúikat és a Magyar takarodó elhangzásával tisztelegtek az itt szunnyadó hősök emléke előtt. A koszorúzást Vecserka Péter tárogatójának zenéje tette még kegyeletteljesebbé. A síremlék felújítását Bélai Tibor kőfaragó családi vállalkozása végezte.
A sírhelyet az utóbbi évtizedekben egy félig kidőlt kereszt jelezte „28 magyar katona emlékére állította egy jólelkű család” felirattal. Sajnos azt, hogy ki volt a jólelkű család, nem sikerült a község idősebb lakosai emlékezetéből sem megtudnunk.
A muzslai tömegsírba főleg a falu területén 1944–45-ben működő hadikórházban elhunytak, valamint a község területén elesettek kerültek. Az itt felújított emlékmű alatt 28 magyar katona nyugszik, ebből huszonhatot tudtunk nevesíteni a korabeli levéltári dokumentumok alapján. Szükséges lett volna a sírt a felújítás előtt feltárni, hátha a további kettőt is tudtuk volna nevesíteni. De mivel
Magyarország és Szlovákia között a mai napig nincs érvényben lévő egyezmény a hadisírok gondozásáról,
így ez sajnos nem volt megoldható. Az egykori bajtársak visszaemlékezései során, melyeket dr. Farkas Jenő nyugállományú repülőezredes gyűjtött össze, aki szintén a Szent László hadosztály kötelékében, ebben a térségben harcolt, további sírok is fellelhetőek lehetnének a környéken.
Minden katonának, aki a világháború hadi eseményei következtében vesztette életét, egyformán kijárna a végtisztesség, legyen az magyar, német, szovjet vagy román. A II. világháború után gombamód szaporodni kezdtek a szovjet és román gyűjtőtemetők a jelenlegi Szlovákia területén is, akár az egykori Varsói Szerződés többi tagállamában. De mivel a történelmet mindig a győztesek írják, így sajnos a magyar és német katonákról még beszélni sem volt szabad. Pedig ők is csak parancsot teljesítettek, ők is a hazájukért és a családjukért harcoltak. De sajnos nagyon sok esetben a mai napig ismeretlen helyen, idegen földben nyugszanak, és talán soha nem fogja megtudni a családjuk, hogy hol pihennek ezek az ismeretlen hősök.
De bízunk benne, hogy egyszer megtörik a jég és magyar hőseink is méltó helyen, egy magyar központi gyűjtőtemetőben nyugodhatnak végre, a hozzátartozóik pedig elhelyezhetik a kegyelet virágait…
