A jeles évforduló csak szeptember 21-én lesz, de ha valakinek most van ideje, lehetősége kihasználni a gyorsan múló nyári napokat, és Balatonfüreden jár, ne hagyja ki ezt a szokatlan „múzeumlátogatást”. Jubileumi ünnepség nélkül önmagában is érdekes és hívogató program egy utazás a nosztalgiahajóval a füredi mólótól Tihanyig és vissza.
Nincs is hiány utasokban: babakocsis fiataloktól botra támaszkodó öregekig minden korosztályt képviselnek a beszállók. Van, aki egy kis segítségre szorul a hajóhídra lépve, mások igyekeznek elfoglalni a partról már kiszemelt ülést, a gyerekek fürgén másznak fel a lépcsőn, nekik a kormányos fülkéje melletti keskeny folyosó a legvonzóbb hely. Előkerülnek a napvédő krémek, ellenzős sapkák és szalmakalapok, a csinos hosztesz felveszi a fagylalt-, üdítő-, kávérendeléseket, és megszólal a kürt: indul a hajó Tihany felé.
A Balaton első gőzhajójának, a Kisfaludynak a vízre bocsátása jelentős mérföldkő volt a magyar hajózás történetében – olvasom az ismertetőn, persze csak a visszaúton, amikor a Balaton megunhatatlan látványát mégis felcserélem egy kis múzeumlátogatásra a hajó mélyén. Helyszíni feljegyzéseimet utóbb kiegészítettem Kovács Emőke, illetve Szabó Zoltán tanulmányából.
A balatoni gőzhajózás eszméjét elsőként Hertelendy Károly Zala vármegyei alispán vetette fel 1837-ben, majd az angolból lett magyar földbirtokos, John Paget, azaz Paget János 1839-ben angol nyelvű könyvében azt fejtegette, hogy a Balaton hatalmas víztükre kihasználatlan lehetőség.
A közvélemény figyelmét Kossuth Lajos keltette fel 1842 júliusában, balatonfüredi nyaralása során írt, a Pesti Hírlapban megjelent fürdőlevelével. 1844-ben egy osztrák vállalkozó akart monopóliumot szerezni a balatoni gőzhajózásra, ezért Hertelendy és az ügyet felkaroló Széchenyi István gróf, „a legnagyobb magyar” belekezdett a hazai gőzhajózási társaság szervezésébe.
Széchenyi 1846. április 2-án jelentette meg Balatoni gőzhajózás című röpiratát, amely hangsúlyozta a gőzhajózás jelentőségét, kapcsolatát az idegenforgalommal, vízszabályozással, halászattal, iparosodással, munkahelyek teremtésével, és említést tett a Balaton-Duna csatornáról is. Néhány nappal később, 1846. április 5-én megalakult a Balaton Gőzhajózási Társaság, 60 ezer forintos alaptőkével, Széchenyi elnökletével, aki a Lánchíd építését vezető Adam Clarkkal együttműködve három gépgyártól is kért ajánlatot, a kikötők ügyében tárgyalt a vármegyékkel, és aláírásokat gyűjtött a társaság részvényeire.
A 40 lóerős gőzgép Angliában, a Penn gyárban, a hajótest – miként két uszály is – az Óbudai Hajógyárban készült, és Triesztből, illetve Óbudáról lovakkal vontatták Füredre.
A lapátkerékkel működő gőzös, amely nevét Kisfaludy Károly költő után kapta, első útjára 1846. szeptember 21-én, Széchenyi 55. születésnapján indult el Balatonfüredről. A 300 utas szállítására alkalmas hajó I. osztályú termét Széchenyi felesége, Seiler Crescence grófnő ízlése szerint alakították ki: fehér és arany belső burkolattal, mahagóni oszlopokkal, tükrökkel díszítve. Ebédlő, könyvtár, parkettás padló, párnázott ülések, fűthető szobák szolgálták az utazók kényelmét. Biztonságukról két hajózási szakember gondoskodott: a kapitány és a gépész.
1847-től indultak meg a menetrend szerinti járatok, de ekkortól már teherszállításra is használták, mert két uszályt építettek hozzá, Füred és Keszthely néven, melyeket maga után vontatott.
A Kisfaludy minden Balaton-ábrázoláson szerepelt, mégis csupán négy képe maradt fenn, viszont Jókai Mór, Garay János és Eötvös Károly írtak róla, és bekerült a szabadságharc történetébe is.
1848. szeptember 21-én, éppen a hajó második születésnapján István főherceg, az ország nádora elindult Füredről Szemesre, hogy találkozzék Jellasics horvát bánnal, akinek serege addigra már a Balaton déli partjáig tört előre. A somogyi part sekély vizében a Kisfaludy nem tudott kikötni, ezért gróf Zichy őrnagy a nádor becsületszavával és csónakkal invitálta a bánt a hajóra, aki ezt elutasította, így a tárgyalás elmaradt. A gőzös ezután a dél-dunántúli harcok utánpótlását szállította Füred és Keszthely között, majd az 1849-es nyárutón Noszlopy Gáspár kormánybiztos csapatai is a Kisfaludyval vonultak vissza Somogyból Füredre. Végül 1849 őszén Keszthelyen a hajó megadta magát.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után 1852-ben indult ismét a rendszeres gőzhajójárat a Balatonon. Ferenc József a szabadságharc leverését követően először 1852-ben látogatott el Magyarországra, s ekkoriban utazott az első tavi gőzösön is. Öt évvel később, amikor Ferenc József a magyarokkal való kiegyezés előkészítéseként újból Magyarországra látogatott, 1857. augusztus 13-án a Kisfaludyn hajózott Keszthelyről Balatonfüredre.
A korabeli képeken a hajót lobogódíszben ábrázolták. Kétfejű sasos császári zászlók mellett nemzetiszín lobogók díszítették a fedélzetet. A magyar zászlók sávjában „Kisfaludy” felírást, a másik zászlón pedig a Balaton Gőzhajózási Társaság rövidítését olvashatjuk. A képet sok külföldi lap is leközölte, így az első balatoni gőzhajó és neve, képletesen ugyan, de bejárta Európát.
1869-ben favázas testét vasra cserélték, majd 1887-ben kivonták a forgalomból, és szétbontották. Utolsó előtti hajóskapitánya a híres és legendás hajózási szakember, színész, valamint író, Keöd József volt.
Hogyan született újjá, azaz építették meg a Kisfaludy gőzös mását 2014-ben, arról maga a kezdeményező, Bereczki Zsolt tablója számol be a hajó kicsi, de érdekességekben gazdag múzeumában.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
