A Hont megyei nemesek sorában találhatók a Zubovicsok, a hajdan híres katonacsalád tagjai is. A leszármazottakból Felsőtúron is gyökeret eresztett az egyik ág: itt élt többek közt Zubovics József (1812–1861), aki 1848 előtt Hont vármegye táblabírája, később pedig a császári-királyi úrbéri szék ülnöke volt. Síremléke a templomkertben látható, a magas szürkés obeliszken, a keresztalakzat alatt a következő felirattal: „Itt nyugszik/ szeretett jó édesapa/ Zubovits József/ Meghalt 1861. márczius 19./ Örökké síratja fia/ Fedor/ huszárkapitány”. A híressé lett Zubovics Fedor volt tehát a sírjel állíttatója, akinek a bölcsője is itt ringott valaha.
De mit is tudhatunk még erről a szláv hangzású névvel rendelkező családról, a Zubovicsokról? (A név Zubvovich, Zubovits, Zubovycs alakban is felbukkan.) Származásukat illetően a régebbi és az újabb közlésekben az orosz (Magyarország és a Nagyvilág, 1874; Hála, 1978) és a lengyel ( Nagy, 1865; Borovszky, 1906; Wikipédia; Csukovits, 1994: Csáky, 1998; Szathmáry, 2007) eredetre való utalásokkal egyaránt találkozhatunk. A régi megyei monográfiában az alábbiakat írják velük kapcsolatban: „Ősi lengyel család, melynek eredete 1434-ig nyúlik vissza. Első ismert őse Sándor, a litvánok kormányzója 1434 július 12-én Cielski birtokot nyerte adományul III. Szaniszló királytól. Utóbb a poroszok elleni hadjáratok alatt szerzett hadvezéri érdemeiért Pruszpokorinszki előnévvel tüntetett ki. Ferencz 1786-ban lengyel kir. főasztalnok, ősei lengyel eredetűek voltak. A katonacsalád egyik tagja, Zubovics Sándor már a XV. században Litvánia tartományi kapitánya, s Ulászló királytól értékes adománylevelet kapott”. (Borovszky Samu, szerk.)
Magyarországon először idősebb Zubovics József telepedett le 1794-ben. A Hont megyei nemesség sorába nősülés útján jutott: Tésai Foglár Imre alispán Zsuzsanna nevű lányát vette feleségül. Fiuk, II. Zubovics József aztán Felsőtúrra került, valószínűleg ő is nősülés során; s lett itteni közbirtokos felesége, Okolicsányi Szidónia révén. Zubovics József szerepel a helység 1851-es összeírásában (80/71 szám alatt) lakással és nagyobb beltelekkel (2251 négyszögöl, illetve 1 hold, 876 négyszögöl).
Ugyancsak ott találjuk a nevét még az 1861-es összeírásban is, földesúrként szerepel; a térképrajzon is feltüntetett lakással (kúriával), amely a Palást felé vezető országút nagy kanyarjánál, a későbbi omladozó istállók helyén állt.
S most lássuk, ki is volt eme földesúr fia, Zubovics Fedor, s vajon miért is méltó a neve évszázadok múltán is az említésre? Fedor legendás hírű huszártiszt, rendkívüli ember, akinek nevével irodalmunk lapjain is találkozhatunk: Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán említi őt egy-egy írásában. Bravúros tetteiről és nem mindennapi cselekedeteiről Hála József is beszámolt néhány éve a magyar sajtó lapjain (Hála, 1978), izgalmas és mulatságos kalandjait pedig Csukovits Anita foglalta össze. (Csukovits, 1994) De készült róla sok-sok kis írás s egy szakdolgozat is (Szathmáry, 2007).
Nevezték őt bravúros lovagnak, hadi géniusznak, Garibaldi katonájának, a kairói alkirály barátjának és afrikai vadásznak; az úszónyereg és a szárazföldi torpedó feltalálójának, párbaj- és botrányhősnek, tűzszerésznek, kalandornak. De ő volt a magyar sportlovaglás egyik megalapítója is.
A Zubovicsról szóló írásokban jeles szülöttünket illetően ellentmondásos adatokat is találhatunk. Főleg a születési dátum körül vannak eltérő közlések, de nem mindig egyezik a halálozás évszáma sem. (A legtöbb helyen 1920. október 15-ét tüntetik fel, de felbukkan az 1921-es évszám is.) A születési dátum több helyen is 1848. X. 29. (Nógrád-honti arcképcsarnok; Wikipédia). Másutt 1846. X. 24. szerepel (Csukovits, 1994; Szathmáry, 2007; Révuti, 2017; Zimre, 2021). Borovszkynál (1906) 1846. X. 29. a születési dátum. Ezt találjuk az itteni plébánia régi anyakönyvében is. Mivel az általánosan bevett szokástól eltérően itt csak a keresztelés napja szerepel, elképzelhető, hogy a születés néhány nappal előbb történt. Az anyakönyvezés szerint tekintetes Zubovich József és Okolicsányi Szidónia „törvényszerű fia” a keresztségben a Fedor, László, Iván, József nevet kapta, keresztszülőkként pedig nagyságos báró Majthényi László, tekintetes Pongrácz Lajosné Nedeczky Emma, tekintetes Horváth Miklós úr és Luka Mária kisasszony szerepelnek. A keresztelést Mezey József plébános végezte.
A felsőtúri születésű Fedor már fiatalon nagy merészségről tett tanúbizonyságot, hétévesen kiválóan lovagolt a legvadabb paripákon. A váci piaristáknál töltött rövid idő után a bécsi Tereziánumba került.
Karrierje a katonai pályán gyorsan íveit: a világ számos országában (Lengyelország, Észak-Amerika, Egyiptom, Spanyolország, Bosznia, Olaszország) harcolt, s rangját a huszárkapitányságig vitte.
A huszárkapitány utazásairól, párbajairól és találmányairól is híres volt. Többször járt oroszlánvadászaton Afrikában, 1874-ben pedig 14 nap alatt Bécsből Párizsba lovagolt. Ekkor ez világrekordnak számított, s a bravúros lovaglást sokan megcsodálták, Párizs központjában tömegek várták őt. A 28 éves Zubovics az egész utat egy lóval, a Caradoc nevű kancával tette meg viszontagságos körülmények közt.
Nem sokkal ezután feltalálta az úszónyerget, s 1877-ben az ezzel felszerelt lóval Bécsnél és Pestnél átúszta a zajló Dunát. Zubovics Fedort tehát méltán tartják számon úgy is, mint a magyar sportlovaglás egyik megalapítóját. Bár a szakszerű lovagláson túl meghökkentő dolgokat is művelt: a Gellérthegy meredek szikláit járta be lovával, emeletről ugrott le paripájával stb. 1882-ben Zubovics a szárazföldi torpedót fedezte fel; aknavetőszerű eszközével jelentős sikereket ért el az első világháborúban.
A katonai feltaláló és robbantási szakember több sport-, illetve katonai tárgyú cikket is írt. Ezenkívül két önálló kötete jelent meg: 1879-ben a Die Metaphysik der Liebe, 1883-ban pedig Az új robbantástechnika című.
1890-től tíz éven át gróf Migazzi Kristóf váci bíboros barokk kastélyát bérelte Verőcemaroson. A szeszélyes és furcsa ember továbbra is szenvedélyeinek élt. Kiszabadította Sisa Pista betyárt az ilavai börtönből, saját szabadalmú robbanóanyagával tűzijátékot rendezett stb. Kastélyában jelentős képzőművészeti és néprajzi gyűjtemény halmozódott fel, bár a több nyelven beszélő művelt huszár nemigen törődött ezzel. 1904-ben a Honti Lapok közölte a hírt, hogy a huszárkapitány „azt a kijelentést tette, hogy a Hont megyei Múzeum Társulatnak 32 000 koronás tőkét bocsájt rendelkezésére székház építése céljából, s hogy nagyméretű műkincseit, melyek egy egész múzeumot alkotnak, szintén átengedi a Múzeum Társulatnak”. Erre, sajnos, nem került sor. Hogy miért, nem tudjuk. Mindenesetre érdemes lenne kideríteni. Tárgyhagyatéka egyébként a Magyar Nemzeti Múzeumba, fotóinak egy része pedig a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba került. Zubovics Fedor századunk elején elköltözött a Börzsöny vidékéről. Idős emberként még fel-felbukkant Vácott, harcolt a világháborúban, majd 1920-ban, másik szerint 1921-ben elhunyt. Nem mindennapi tettei alapján méltán sorolhatjuk őt Hont megye s a magyar művelődés jeles szülöttei közé. Szülőföldjén emlékül hagyta az apjának állított felsőtúri obeliszket, illetve az ipolysági kálvárián látható első stációkápolnát ezzel a felirattal: „Életem letűnt csillagának és/ Felejthetetlen feleségemnek/ Emeltem e néhány követ itt a mi/ Urunk Jézus Krisztus tiszteletére/ Zubovits Fedor huszárkapitány”.
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
