A Mentor Tehetségsegítő Tanács tanulmányútra hívta meg azokat a felső tagozatos diákokat és tanáraikat, akik az elmúlt tanévben résztvevői voltak a szervezet által megvalósult Teleki Pál földrajz- és a Herman Ottó biológiaversenyeknek.
Az egynapos szakmai kirándulás célja egyrészt a jutalmazás, másrészt a versenyek iránti további érdeklődés felkeltése volt. A diákok ezúttal saját környékük történelmi, természeti, technikatörténeti és kulturális értékeivel ismerkedhettek meg a nap folyamán.
A Galánta környéki (nagymácsédi, nagyfödémesi, hidaskürti, nádszegi, zsigárdi) és az egy kisbusszal csatlakozó felsőszeli diákok az Izsáig tartó út során érintett mátyusföldi nevezetességekről kaptak tájékoztatást. Itt találkoztak a párkányi és a búcsi iskolából érkező társaikkal a tanulmányút első megállóján.
Az izsai római kori katonai tábor feltárásáról és a néprajzi múzeum gyűjteményéről Domin István jelenlegi és Tóth-Kurucz Mária korábbi polgármester tartott érdekes és átfogó bemutatást. A néprajzi tárlat a használati és liturgikus tárgyak mellett a helyi hímzőipar történetét, míg a római kori kiállítás az izsai származású Tóth-Kurucz János budapesti professzor vezette régészeti feltárások anyagát mutatja be.
Utána a diákok és tanáraik vendéglátóik kíséretében megtekintették a katonai tábort, mely a községtől mintegy 2 kilométerre, a Duna partján fekszik és egykor a limes romanus erődítményrendszer része volt. Ma Leányvár, illetve Kelemantia néven ismert és a túlparton fekvő Brigetió elővédjének számított. Pannónia provincia északi határát védte a germán törzsek – kvádok és markomannok ellen. A 170-es években épült fa-földsáncos tábor helyén a rómaiak kőtábort építettek. A 2 méter széles és 4 méter magas falakhoz 20 torony tartozott. Az erőd a 4. század végéig fennállt. A tábor központjában álltak a parancsnoki épületek, de voltak itt a kaszárnyák, istállók, raktárak, műhelyek, kutak, ciszternák és sütőkemencék, sőt fürdő is. Kelemantia, a Római Birodalom limesének részeként 2021. július 30-án lett az UNESCO új világörökségi helyszíne.
A tanulmányút következő állomása a Pat község kataszterében található ipari műemlék, az 1897-ben épült gőzmeghajtású szivattyúállomás, mely az Öreg-Zsitva medrében az áradások során felgyülemlett vizet szivattyúzta évtizedekig a Dunába. A szivattyúállomás jelenlegi vezetőjétől, Tóth Tibortól megtudtuk, hogy a műemléket napjainkban „régi szakik“ újítják fel, hogy patinájával újabb érdeklődőket vonzzon a környékre.
A csoport egy része a közeli Virten felkereste a Baróti Szabó Dávid emlékét őrző helyeket, aki a székelyföldi Baróton született, majd a jezsuita rend tagjaként a felvidéki területeken Trencsénben, Nagyszombatban, Kassán, Besztercebányán és Komáromban is tanult vagy oktatott, de az első magyar irodalmi folyóirat, a Magyar Museum kiadójaként is jegyzik nevét. Elsősorban vitairataival és műfordítói tevékenységével mutatott példát és adott buzdítást a 18. századi fiatal magyar irodalmi nemzedéknek. Hosszú életének utolsó két évtizedét töltötte Virten. Sírjának megkoszorúzása után a tanulmányút Zsitvatőnél, az 1606-os zsitvatoroki béke emlékművét érintve a Dunamocsi Falumúzeum gazdag helytörténeti kiállításának megtekintésével folytatódott.
A múzeum gondozója, Lajos Ilona tárlatvezetésével ízelítőt kaphattunk itt a falu lakosainak gazdálkodási formáiból, szokásaiból, a kulturális és sportélet, valamint a helyi iskolák történéseiből, a település neves személyiségeinek életútjáról, köztük Csokonai Lillájáról, megtekinthettük a helyi kender- és vászonfeldolgozás, a szőlő- és borkultúra, valamint az 1965-ös nagy árvíz dokumentumait.
Az ebéd elfogyasztása után a tanulmányút a Köbölkút melletti védett nemzeti természeti rezervátum területén folytatódott, ahová a diákokat Bucz Veronika, a komáromi Duna Menti Múzeum zoológusa is elkísérte és mutatta be a Párizsi-mocsarakat, a környék egyik legjelentősebb vizes élőhelyét. A mocsarak felszínét nádas borítja, mely nemzetközi viszonylatban is különleges madárvédelmi területnek számít, nagy jelentőséggel bír a madarak vonulásakor is. E területen különösen látványosak a nádasban éjszakázni összegyűlő füstifecskék népes csapatai. A mocsarak ritka lakója az európai vidra, az északi pocok, a mocsári teknős és a hártyásszárnyúak egyik, eddig ismeretlen faja. A szép időnek köszönhetően a kilátóból elénk tárult nemcsak a Párizsi-patakvölgy látványa, de a Garam menti dombháton található falvak sora is.
A tanulmányút utolsó állomása a szomszédos Kürt község határában található Mária-kegyhely, Cigléd volt. A csodálatos kis völgyben a fák között forrás fakad, melynek gyógyító vizét egy kisebb kápolnácska védi. Innen a keresztút stációin jutunk fel a búcsújárók és zarándokok által látogatott Kisboldogasszony-kápolnához. Kedves helyi idegenvezetőnk Pócs Krisztina tanárnő – akinek diákjai már évekkel ezelőtt a Kincskeresők seregszemléjén is bemutatták a kegyhelyet – elmondta, hogy a keresztút stációit a két háború között a környékbeli falvak hívei állíttatták Isten dicsőségére, melyekbe 1938-ban készültek el a fából faragott képek, megjelenítve a Fájdalmas Szűz hét, valamint a keresztút tizennégy állomását.
A kommunista időkben eltűnt képek tisztességes emberek jóvoltából újra előkerültek. Kisboldogasszony ünnepén és az ünnephez közeli napokban a közeli falvakból zarándokcsoportok, családok, de messzebbről érkezett hívők is felkeresi a kegyhelyet, megőrizve a régi hagyományokat. A kápolnához közeli domboldalban 2004-ben kialakított emlékkeresztnél ezt olvashattuk: „..Ha egyszer kidőlne, újat tégy a helyére, hogy őseink emléke fennmaradjon …“.
A Mentor Tehetségsegítő Tanács a felvidéki földrajz- és biológiaversenyek lebonyolítása során természetjárást, madármegfigyelést, múzeumlátogatást, szakmai előadásokat is szervez, jelenléti és online felkészítő programokkal, rendezvényekkel, s a honlapján tájékoztatással a jövőben is segíteni kívánja a magyar iskolák természettudományok iránt érdeklődő felső tagozatos diákjainak szakmai fejlődését.
A tanulmányút a Nemzeti Tehetség Program támogatásával valósult meg.
(Pék László/Felvidék.ma)
