A bényi Pallos Sándor és Koczkáné Pallos Katalin kiállításának megnyitóját rendezte meg a Lévai Magyar Asszonyok Ligája és a Reviczky Társulás. A jelenlévőket Kosztolányi Magdolna, a Lévai Magyar Asszonyok Ligájának elnöke köszöntötte, majd ismertette, hogy miképpen valósult meg a kiállítás gondolata és hogyan került a kiállított anyag a Reviczky Házba.
Üdvözlő gondolatai után Ševeček Judit, a társulás titkára ismertette Pallos Sándor és Koczkáné Pallos Katalin életrajzát, melyből az érdeklődő közönség megtudhatta, hogy indult az alkotók élete és miképp alakult festői pályájuk. A megnyitó ünnepi fényét Birner Aladár zongorajátéka emelte. A megnyitó után Koczka Katalin megköszönte a lehetőséget, hogy édesapja hagyatékából és az általa festett képekből létrejöhetett a kiállítás. Az est további része kötetlen beszélgetéssel, zenehallgatással telt.
A kiállítás megtekinthető 2021. november 15-ig minden hétfőn 14től 17 óráig, illetve a rendezvények alkalmával.
Pallos Sándor 1918-ban született Érsekkétyen. Elemi iskoláit Kétyen, a gimnáziumot Léván végezte. Szüleivel 1926-ban költöztek Bénybe. Tanulmányait Budapesten folytatta, melyek sikeres befejezése után elektrotechnikai képesítést szerzett.
Pesten töltött évei alatt beszélgetőpartnere volt Berán Lajos ötvös- és festőművésznek, akit sokszor figyelt munka közben.
Egy alkalommal a festő kezébe adta az ecsetet és arra buzdította, próbálja meg ő is. Mindkettőjük nagy meglepetésére az ecsettel úgy bánt, mintha mindig ezt csinálta volna. Attól a pillanattól Sándornak minden szabadidejét a festészet töltötte be.
1950-ben megnősült, s egy év múlva megszületett Katalin lánya. Életének utolsó 20 évét a párkányi papírgyárban töltötte, ahol szakmai tudását a Munkaérdemrend ezüst fokozatával ismerték el. 1986. június 13-án hunyt el.
Koczkáné Pallos Katalin 1951-ben született Bényben, iskoláit Kéménden és Érsekújvárban végezte. Boldog házasságban él férjével 1969 óta. Nagy örömét leli lányában és unokájában.
1987 óta a bényi Csemadok-alapszervezet hagyományőrző csoportjának a vezetője. Nevéhez fűződik a Kurtaszoknyás lakodalom és a kenyér című dokumentumfilm, melyeknek forgatókönyvírója és közreműködője is. 2020-ban jelent meg első könyve, az Elnémult hangjegyek, melyben leírja családja történetét.
Lánya felnőtté válása és otthonról való elköltözése, valamint néhány, az édesapja által festett alkotás elvitele és hiánya adta kezébe az ecsetet.
Festői pályája botladozó merevséggel indult, de a nagy akarat és szorgalom hosszú évek során meghozta gyümölcsét.
Az elmúlás című festménye a járvány időszaka alatt készült, megörökítve benne a betegség okozta elmúlást. „A kitartás és akarat a legfontosabb a cél felé vezető úton. Az akadályok megerősítenek, az apró sikerek lendületet adnak” – vallja magáról.
(Reviczky Társulás/Felvidék.ma)
