Az ipolysági székhelyű Pongrácz Lajos Társaság három évtizedének történetét, tevékenységének főbb mozzanatait foglalja össze a hetekben megjelent kötet. A társaság gondozásában napvilágot látott kiadvány összegzi az ipolysági közösségért folytatott értékadó és értékmentő munkásságot.
Mint Lendvay Tibor az előszóban kissé borúlátóan kifejti: három évtized egy szervezet életében hosszú idő. Ennyi idő alatt szükségszerűen megváltozik a társaság összetétele, alábbhagy az alapítók lendülete. A tagokat, akik eddig szabadidejüket feláldozva végezték munkájukat, új kihívások szólítják el. Ez a magyarázata több civil szervezet lassú felszámolódásának. A Pongrácz Lajos Társaságot is fenyegeti ez a veszély, de mielőtt erre sor kerülne, elhatároztam, hogy összegyűjtöm a szervezettel kapcsolatos emlékeket, összefoglalom a legfontosabb eseményeket.”
A nyolcvan oldalas kiadvány nyitányként röviden áttekinti a társaság megalakulásának történetét. Amint olvasható: a Rákóczi Szövetség hathatós támogatásával a társaság 1992-ben alakult meg Ipolyság és Vidéke Célalap névvel. Elsődleges feladata a beiratkozási program népszerűsítése, mely által a magyar iskolák fontosságára hívták fel a magyar gyermekek szüleinek a figyelmét.
A beíratási program mellett a helytörténet felkarolása, az elődök hagyatékának továbbadása, honismereti kirándulások és színházlátogatások megszervezése alkotta az elmúlt majdnem három évtized gerincét.
Mint a kötetben írja: „(…) ezek folyamatosan megvalósultak, és éveken keresztül népszerűek voltak. Legfontosabb eredményünk mégis a magyar közösségi ház létrehozása volt. Társaságunknak köszönhető, hogy ez a ház 2003-tól az ipolysági magyar civil szervezetek otthona és rendezvényeiknek helyszíne.”
A szerző külön fejezetben eleveníti fel az Ipolyság és Vidéke Célalap történetét (1992–1997). Külön fejezetet szán a Pongrácz Társaságnak, a Pongrácz Közösségi Ház létrejöttének. A kötet ugyancsak foglalkozik a társaság által állíttatott, vagy támogatásával létrejött emléktáblákkal, a közösségi ház udvarán található kopjafával és Esterházy-emléktáblával. Feleleveníti a 2000-es évek közepén megalapított Pongrácz Lajos Díj ötletét, célkitűzését és a díjazottak nevét.
Szól a könyvkiadásról is. Honismereti Kiskönyvtár néven a 2010-es esztendőkben indították el a helytörténettel foglalkozó kötetet kiadását. Napjainkig hat könyv jelent meg a sorozat részeként. Röviden összefoglalja névadójának életét, emlékének méltó ápolásával egyetemben.
A fentebb említett fejezeteket gazdag képanyaggal illusztrálja a szerző. Mindamellett korabeli sajtómegjelenések is olvashatóak az egyes ünnepi alkalmakról, rendezvényekről.
A szerény kötet méltón összegzi az elmúlt közel harminc év fáradhatatlan tevékenységét, küzdelmeit, örömeit, a közösségért végzet áldozatos munkát. Mindez hagyaték a jövő generációinak, s egyben példamutatás a közösségépítés és értékteremtés terén.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
