Az utóbbi napokban felkavarodott az állóvíz a Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) nemzetiségi sugárzása kapcsán. Az ok egyszerű, a kulturális tárca törvénymódosító javaslatot dolgozott ki, mely érinti a közszolgálati (állami) rádióról és tévéről szóló törvényt is. Ezen belül a szlovákiai nemzetiségek nyelvén történő sugárzás szabályozásában van döbbenetes csavar a javaslatban.

Röviden az előzményekhez. Jómagam 2015-ben már felhívtam a figyelmet arra, hogy a hatályos törvény értelemben ez egyes nemzetiségek nyelvén az országos lakossági aránynak megfelelően kell sugárzást biztosítani. Közérthetőbben, ha a magyarok aránya 8,5 százalék, akkor ilyen arányú magyar nyelvű sugárzást kellene az STV-nek adnia. Ezt a Tt. 532/2010-es törvénye 5. §-ának g) pontja mondja ki. A jogtalan helyzetről 2016-ban sajtótájékoztatót tartottunk, majd beadvánnyal fordultunk a kulturális miniszterhez.

A folyamatos „nem akarom megoldani” válaszok után 2018-ban panasszal fordultam a médiatanácsokhoz, mely panaszhoz további 31 személy csatlakozott. A RTVS Tanácsa még külön bizottságot is létrehozott a panaszok kivizsgálására. Válasz részemre sem érkezett.

Mély hallgatásba burkolózva senki sem igyekezett a törvény által előírtak betartatására, még az RTVS Tanácsának magyar tagjait sem hallottam megnyilatkozni. A későbbiekben újabb és újabb levélváltások következtek, melyek végén kiderült, hogy finoman fogalmazva is „erős mellébeszélés zajlik” az RTVS részéről.

Nézzük a jelenlegi állapotokat. Az STV 2020-ban 23 793 órát sugárzott. A nemzetiségek aránya az országban 12,66 százalék, azaz a hatályos törvény szerint 2918 órát kellene a nemzetiségek arányában sugározni az „állami TV-nek”. A magyar nyelvű sugárzás pedig 2022 óra kellett volna, hogy legyen.

A valóságban a nemzetiségek nyelvén 249 órát sugároztak, magyarul pedig 57,3 órát. A velünk élő szürrealizmust a 2020-as médiajelentésben (is) megtaláljuk, mely leszögezi, hogy 23 órányi műsort szlovákul adtak le a „nemzetiségek nyelvén”.

A kulturális tárca törvénymódosító javaslata a már említett Tt. 532/2010-es törvény 5. §-ának g) pontját módosítaná, mégpedig úgy, hogy megszüntetné a nemzetiségek országos arányának megfelelő műsorsugárzási kötelességet, az országos léptékű közösségi jogot. (Hirtelen érteni kezdik a kollektív kisebbségi jogok fogalmát…) A módosítási javaslat már nem a teljes műsoridő arányában osztaná el a kisebbségek nyelvén történő sugárzást, hanem bevezetne egy 320 órás csomagot (a be nem tartott 2918 óra helyett) és ezen belül osztana adásidőt a nemzetiségek arányában.

Durva visszalépés ez a nyelvi kisebbségek jogaiban, igaz, az sem egy jogállamra jellemző, hogy 11 éven keresztül a szlovák köztelevízió nem tartja be a törvényi kötelességét.

Elgondolkodtató, hogy a regnáló kormány hányszor nyilatkoztatta ki érzékenységét a nemzeti közösségek és kisebbségek iránt, illetve hányszor jelezte, hogy itt bizony jogállamot épít, csak valahogy a közösségünk irányába tett lépések egészen mást mutatnak. A jogainkat érintő ügyekben kötelességünk volt és marad hangosan szólni.

Mi időben és többször szóltunk, akkor is a közösségnek kértünk, mikor mások azt mondták, nem kellett volna. 2020. június 2-án is ezt kértük: a magyar közösség arányosan részesüljön a kultúra, oktatás támogatásából, különös tekintettel az intézmények működésére és a közszolgálati médiumok műsoridejének arányosságára.

Legyünk előrelátók, és legyen az arányosság elve a mi alapelvünk, mert amíg nem lesz az, kis „látszatengedményekbe” bújtatott visszalépésektől lesz hangos közösségünk közbeszéde!

(Őry Péter/Felvidék.ma)