Kép: Fenntarthatóbb Felvidékért

Október 31-én kezdődött a COP 26 ENSZ klímacsúcs, melynek helyszínét Glasgow városa adja. A konferencián füstös hátsó helyiségekben köttetnek különféle gazdasági alkuk, melyekről nem tájékoztatnak senkit, csak újabb célkitűzések keretezik a gazdasági lobbit valós megoldások helyett.

Európai célkitűzések

Az éghajlatváltozás egy állandó jelenség, melyet nézhetünk neoliberális szemüvegen keresztül, erre élő példa Greta Thunberg, de tekinthetünk egy jobboldali gazdaságpolitikai kihívásként is.

Az éghajlat változása miatt szükség van olyan óvintézkedésekre, amelyek a változáshoz alkalmazkodnak. A folyamatot leállítani nem lehet, viszont felkészülni és alkalmazkodni szükséges.

Ilyen óvintézkedések közé sorolandó a komposztálás, az esővíz tárolása, az esővíz elvezetése, öntözőrendszerek fejlesztése, városokban a zöld növényzet bővítése és zöld zónák kiépítése.

Az éghajlatváltozás várható következményei

Az éghajlat változása a társadalmi jólétet veszélyezteti. Már a koronavírus-járvány megszorító intézkedéseit is negatívumként éljük meg, amennyiben azonban nem cselekednének országaink, és kellőképpen nem készülnének fel az egyes tagállamok a rájuk váró kihívásokra, abban az esetben az alapvető szükségleteink kerülhetnek veszélybe, nem csak a személyi szabadságunk.

Az ENSZ tagállamai felállítottak egy, a világ legkiemelkedőbb kutatóiból álló csapatot, akiket az IPCC jelentés elkészítésével bíztak meg. A jelentés lényege, hogy megvizsgálásra került az, hogy az ipari forradalomhoz viszonyítva milyen kihívások várnak az emberiségre, amennyiben 1,5 és 2 °C átlaghőmérséklet-emelkedést érünk el. Megállapították azt is, hogy az emberi tevékenység hozzájárul a felmelegedés felgyorsulásához.

A jelentés szerint 1,5 °C -nál már olyan szélsőséges időjárási váltakozások várhatóak (szárazság és monszunszerű esők), hogy az a mindennapi életünket és gazdaságunkat negatívan érintheti.

Amennyiben bolygónk túllépi a 1,5°C átlaghőmérséklet-növekedést, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szokványos mezőgazdasági termelést meg kell változtatnunk, ami az üzletben megvásárolható élelem mennyiségének csökkenésével is járhat, ez pedig gazdasági összeomláshoz vezethet, illetve társadalmi megosztottságot is kiválthat a jövőben, amennyiben nem készülünk fel kellőképpen.

Ezért szükséges úgynevezett megelőző óvintézkedéseket tenni (azaz időt nyerni, lassítani ezt a felmelegedési folyamatot), és adaptálódni, felkészíteni gazdaságunkat, az iparági szereplőket és önkormányzatainkat az új kihívásokra.

Alibizmus

Az Európai Unió és az ENSZ klímapolitikai globális céljait minden országnak be kell építenie a törvényhozásába, valamint stratégiai céljai közé. Az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek kivitelezése Szlovákiában teljes mértékben önkormányzataink és mezőgazdászaink felelőssége lett.

Ez egy alibista viselkedési forma kormányunk részéről, mivel önkormányzataink nem rendelkeznek összevont fejlesztési munkacsoportokkal, kellő szakmai továbbképzésben sem részesültek településeink vezetői és önkormányzati képviselőink, miután elfogadásra került az európai zöld megállapodás 2019-ben.

Ennek hiányában pedig egy olyan apokaliptikus kép rajzolódhat ki, mely az önkormányzatiság teljes összeomlásához vezethet.

Vajon hogyan döntsön egy önkormányzati képviselő vagy polgármester olyan összetett szakmai jellegű fejlesztésekről, melyek összefoglalják a közgazdász, a környezetmérnök, a geológus, az építész kompetenciáit?

Az integritás hiánya

Jelenleg Szlovákiában csak a városok rendelkeznek ilyen komplex szakmai osztályokkal, viszont az integritás ott is hiányzik.

Az integritást úgy kell elképzelni, mint egy sok-sok alkatrészből álló karórát. A sok kicsi alkatrész rendeltetése, hogy ha az óránkra tekintünk, lássuk, mennyi az idő.

Viszont amennyiben nem illeszkednek az egyes fogaskerekek, karóránk nem fog pontos időt mutatni.

Ugyanez a probléma áll fenn a régiók fejlődésében is jelenleg az ENSZ és az EU klímapolitikai céljainak tekintetében Szlovákiában. Az említett problémák miatt az önkormányzati fejlesztés átalakításra szorul, ahogy a pályázati rendszerek is, hiszen Pozsonyból nem tudhatják, hogy egy járás milyen problémákkal küzd a mindennapok során, főleg úgy, hogy ez felmérésre sem került.

Vajon hogyan szeretnénk alkalmazkodni a jövőbeni kihívásokhoz, amennyiben az egyes mikrorégiók éghajlatváltozással járó kihívásait és lehetséges hatásait nem ismerjük?

A Fenntarthatóbb Felvidékért mozgalom szakmai csapata több ízben is felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi közigazgatási rendszer nem alkalmas a reális klímapolitikai célok elérésére. Szakértőink között megtalálhatóak elismert klímapolitikai szakemberek, így az ENSZ éghajlatváltozási magyar munkacsoportjának volt vezetői, akik több alkalommal is képviselték Magyarországot az ENSZ klímacsúcsokon, vagy az Innovációs és Technológiai Minisztérium klímapolitikai főosztályának volt vezetője is a 2014–2020 közötti időszakból. Csapatunk szakmai gárdáját egészíti ki geológus kollégánk, aki egyben igazságügyi szakértő is.

(Pék Pál, a Fenntarthatóbb Felvidékért mozgalom szakmai elnöke/Felvidék.ma)