Magyarok Jogvédelme a Kárpát-medencében címmel három napon át tartó, magyar és angol nyelvű zoom-konferenciát szervezett a Kisebbségi Jogvédő Intézet, amely jövő év márciusában ünnepli megalakulásának tizedik évfordulóját.
Csóti György igazgató beköszöntőjében – tekintettel az új résztvevőkre – röviden elmondta, hogy a KJI munkája három nagy pillérre épül: jogvédelem – állandó jogsegély-szolgálatot biztosít a Kárpát-medence 21 központjában, 33 ügyvédi irodával vannak kapcsolatban; oktatás – évente legalább egy nyári egyetemen biztosítja a továbbképzést; tudományos tevékenység – évente 2-3 könyvet ad ki, és megjelenteti a Kisebbségvédelem című folyóiratot Dabis Attila főszerkesztésében.
Négy kiemelt témát jelölt meg: 1. a két kézdivásárhelyi meghurcolt fiatalember: Beke István és Szőcs Zoltán, 2. az erdélyi restitúció, 3. a felvidéki kárpótlás, 4. Kárpátalja ügyét.
A külhoni magyarok helyzetét egy-egy jelzővel így jellemezte: Kárpátalja: tragikus, Felvidék és Erdély: kritikus, Vajdaság: biztató, Drávaszög és Muraszög: elfogadható.
A Kisebbségi Jogvédő Intézet a külhoni magyarok pillanatnyi megmaradásáért harcol, vagyis a jogbiztonság tág értelmében az illető országok jogrendszerében meglévő, illetve a nemzetközi szervezetek által előírt, a nemzeti kisebbségekre vonatkozó jogok betartásáért. Ami a külhoni magyarok biztos jövőjét illeti, az a nagypolitika feladata: a személyi elvű, a kulturális és a területi autonómiák biztosítása.
A megnyitót tartó Szili Katalin miniszterelnöki megbízott örömének adott hangot azért, hogy a konferencia nemzetközi térbe kerül előadói révén. Mindaddig, amíg egyetlen magyart is joghátrány érhet a határon túl, addig szükség van a Kisebbségi Jogvédő Intézetre. Részletesen áttekintette az egyes régiókban a magyarság szervezettségét. A Felvidékkel kapcsolatban
az összefogást, a Szövetség létrehozását emelte ki a három párt részéről, amely – reményeink szerint – a következő választáson parlamenti tényezővé teheti a Szövetséget. Elnökének, Forró Krisztiánnak Ukrajnából való kitiltása ügyében javasolta, hogy a konferencia fejezze ki szolidaritását a felvidéki politikussal.
A miniszterelnöki megbízott emlékeztetett arra, hogy április 19-én fogadta el az Európa Tanács Kovács Elvira képviselő jelentését „A nemzeti kisebbségek megőrzése Európában” címmel, amely a nyelvi, etnikai és kulturális sokszínűség tiszteletben tartását, az emberi méltósághoz való alapjogok biztosítását célozza, valamint azt, hogy a nemzeti kisebbségek részt vehessenek saját országuk közügyeiben. A Kalmár-jelentést követően ez egy újabb fontos lépés a nemzetközi színtéren a nemzeti kisebbségi jogok biztosítása érdekében – mutatott rá Szili Katalin – hozzátéve: fontos mindig használni a kisebbségi jogokról szólva a nemzeti jelzőt, mert napjainkban minden más kisebbség joga nagyobb hangsúlyt kap a nemzetközi fórumokon.
A továbbiakban utalt arra, hogy – mint köztudott – Magyarország látja el 2021 május és november között az Európa Tanács elnökségét, és ebben a minőségében öt prioritást jelölt meg, ezek egyike a nemzeti kisebbségek védelme. Erről a kérdéskörről négy konferenciát is tartottak, s ehhez Kalmár Ferenc miniszteri biztos nagykövettel készítettek javaslatot, amely hangsúlyozza, hogy a nemzeti kisebbségek ügye nem belügy, hanem európai ügy, szükséges lenne egy átfogó szabályozás, amely a végrehajtást is kötelezővé tenné, azaz a belső jogba való beépítést.
A másik alapelv, aminek elfogadása szükséges lenne, hogy az állampolgárság nem feltétlenül azonos a nemzeti identitással, a kettő éles elválásának példája a Kárpátalján élők állampolgárságának többszöri változása, miközben identitásuk azonos maradt. Sajnos a tanácskozások számos résztvevője számára ezt el kellett magyarázniuk.
A harmadik alapelv, amit megfogalmaztak: a nemzeti identitáshoz való jog, ami az emberi méltóság védelméből is származik, tehát a nemzeti kisebbségeknek joguk van saját nyelvüket, kultúrájukat használni. Ehhez szükség van a kollektív jogokra, azok gyakorlásának biztosítására a közösségi életben, az oktatásban. Sajnálatos, hogy miközben ezeket a kérdéseket az EU eltolja magától, az afrikai bevándorlók jogainak ügyében 2019. március 25-én egy terjedelmes határozatot hozott, ami a kollektív jogokat súrolja. Milyen jó lenne, ha Európának gondja lenne arra, hogy a területén 16 országban élő 50 milliós nemzeti kisebbség jogairól hasonló határozat szülessen.
Ezzel kapcsolatban ki kell mondani, hogy egy ország területén élő nemzeti kisebbség alkotóeleme az adott államnak, ahogyan ezt a magyar vagy a szerb alkotmány kimondja. De nem tartalmaz hasonlót a szlovák, a román, az ukrán vagy akár a francia alkotmány.
Végül Szili Katalin reményét fejezte ki, hogy ezeknek a fontos kérdéseknek a megtárgyalására több lehetőség nyílik nemzetközi színtéren, s az olyan kezdeményezésekkel, mint a Minority Safepack vagy a régiók ügye, tovább lehet lépni.
Kalmár Ferenc miniszteri biztos, aki 2015 óta felelős a Külügyminisztériumban a szomszédságpolitikáért, beszámolt az Európa Tanács magyarországi elnökségének féléve alatt tartott négy olyan konferenciájáról, amely a nemzeti kisebbségek ügyével foglalkozott.
Az első, Strasbourgban tartott konferencián áttekintve a jelenlegi helyzetet, azt nézték: mire lehet alapozni. Egy nemzetközi jogász résztvevő köszönetet mondott a
magyar szervezőknek, hogy „ez az elfeledett téma” napirendre került. Vizsgálták a
monitoring rendszer működését, de sajnos közbeiktattak egy fázist: a jelentés
kiadása előtt az illető ország kormányával tárgyalnák meg a jelzett problémát.
Finnországban biztosan működne a dolog, de vajon Ukrajnában is?
A második konferenciának Budapest volt a helyszíne, itt a civil szervezetek,
kutatóintézetek fejtették ki véleményüket. Az utóbbiak fel is ajánlották az ET-nek
segítségüket a döntéshozatal előkészítésében. Ez a tanácskozás foglalkozott a
kisebbségi fiatalok lehetőségeivel a politikába való bekapcsolódásban.
A harmadik, szintén Budapesten rendezett konferencia a jó gyakorlatokról számolt
be. Nemcsak Dél-Tirol ismert jó példája tartozik ide, hanem a moldáviai gagauz
autonómia és a hollandiai frízeké.
A negyedik tanácskozást ismét Strasbourgban tartották „A nemzeti kisebbség
identitásának megőrzése sokszínű társadalmakban” címmel. Itt olyan politikusok
fejtették ki gondolataikat mint Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, aki az
identitás védelméről, megőrzéséről és ebben az anyanyelven való oktatás szerepéről
beszélt. Az EBESZ kisebbségi főbiztosa, noha kazah nemzetiségű, de értette az
itteni problémákat. Kanadai francia az ENSZ kisebbségi raportőre, aki szerint a 90-es
évek előrelépéséhez képest (akkor a délszláv háború irányította a figyelmet a
kérdésre) visszalépés történt. A dokumentumok végrehajtása, ha kötelezőnek is mondják azokat, nem kényszeríthető ki. Új, francia kezdeményezésként született a
történelemoktatás mikéntjének megfigyelése, ehhez Magyarország megfigyelőként
csatlakozhat.
Azon az október 19-diki konferencián Kalmár Ferenc felolvashatta a magyar
nyilatkozatot, a Szili Katalinnal kidolgozott öt alapelvet. (fent ismertetve). Ezek
továbbvitelét támogatja az ET magyar elnöksége, és támogatja Kovács Elvira
javaslatát arról, hogy készüljön kimutatás a kisebbségeket érintő jogsértésekről.
Csóti György, akinek a második budapesti konferencián tartott előadásában
mondottakkal kapcsolatban Románia és Szlovákia tiltakozott, annyit jegyzett meg,
hogy a szomszédok érzékenységének figyelembevétele nem visz előre. A dolgokat
nevükön kell nevezni.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
