A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala néhány adatot kiadott a 2021-es népszámlálásról. Fel is kapták a fejüket a fővárosi önkormányzatok, azaz a városrészek, mert kiderült, hogy a statisztikai adatok szerint az általuk nyilvántartottakkal szemben 20 ezer személy nem a főváros lakosa. Az ügyben kevésbé jártas olvasók részére jegyzem meg, hogy Szlovákiában az állandó lakhely azonosító adat, melyet a rendőrség jegyez be a személyi igazolvány kiadásánál, majd az így nyilvántartott adat alapján azonosítják, hogy melyik településen lakik az érintett személy. Innen ered a különbség, mert a népszámlálás során lehetőség volt a tartózkodási hely és nem a nyilvántartott lakhely szerinti azonosításra is. A gyakorlatban így lett 20 ezerrel kevesebb a pozsonyi lakosok száma.
Nyilván felmerül a kérdés, hogy hová „tűntek” ezek az emberek. A válasz világos: főleg a főváros körüli települések lakóparkjaiba költöztek, mint például a Szenc körüli magyar (vagy pár éve még magyar) településekre, vagy a felső-csallóközi, azaz a somorjai régióba.
Hangosan kell megjegyeznem, hogy véleményem szerint a valós kiköltözés ennél sokkal nagyobb számot jelent, arról pedig ne is beszéljünk, hogy más vidékekről mennyien költöznek a főváros vonzáskörzetébe (is).
Nem kívánok most a nemzetiségi összetétel drasztikus változtatásáról szólni, sokkal inkább arra szeretnék rámutatni, hogy az egyes falvak bizony „vastagon szolgáltatnak” a de jure fővárosban lakó polgároknak.
Mert az a hivatalosan 20 ezer lakos bizony itt használja az anyagilag veszteséges közszolgáltatásokat. Én a fővárosi önkormányzatok helyében mélyen hallgatnék, mert ők évente lakosonként 578 eurót kapnak az állami költségvetésből, tehát azok után, akik náluk rendelkeznek állandó lakhellyel (20000 x 578 pedig 11,56 millió euró). Ez a pénz pontosan azon településeknél hiányzik a kasszából, amelyek a szolgáltatásokat a pozsonyi lakosok részére ingyen nyújtják. A habot a tortán pedig már csak az jelenti, hogy a magassági és nagysági kvóták, azaz az önkormányzatok finanszírozásának anomáliái miatt a pozsonyi lakos „értéke” az említett 578 euró. Csallóközcsütörtökben a lakos „értéke” már csak 314 euró, pedig kerek 10 kilométer a távolság a fővárostól, feladataink, jogköreink meg a gáz ára sem kevesebb nálunk, csak fejenként 264 euróval érünk kevesebbet ennek az államnak — de azért szolgáltassunk a kvázi itt lakóknak is ingyen és bérmentve!
Akit esetleg érdekelnek a részletek, az megtekintheti az elmúlt évek adatainak teljes bontását a www.mennyiterek.sk oldalon.
Aki ismer, tudja, hogy nem adom fel, lehet, egyedül vívom meg a csatát az ügyben, pedig itt ütnünk kellene a vasat, mert bizony így elcsorgatják falvaink és városaink bevételeit.
Azért van egy szikrányi jó hír is, az EU Petíciós Bizottsága vizsgálja az egyszemélyes beadványomat, és az eddigi visszajelzések szerint az Európai Bizottságnak javasolja az esetleg fennálló diszkrimináció miatt kivizsgálni az ügyet. Kíváncsian várom, mi lesz, vagy mi lenne, ha a fővárosi önkormányzatoknak is annyiból kellene gazdálkodniuk, mint nekünk?! Margóra jegyzem meg, hogy épp lejárt a gázszolgáltatóval a szerződésünk, s január 1-től négyszeres, igen, négyszeres áron kapjuk majd a gázt, na ezzel is kellene foglalkoznunk, mert a „fejpénzből” azt mi nem fogjuk tudni kifizetni! Az ilyen „karácsonyi ajándékok” kerüljék el az önkormányzatainkat!
A szerző Csallóközcsütörtök polgármestere, a Pro Civis elnöke.
(Őry Péter/Felvidék.ma)
