Húsz évvel ezelőtt, 2002. január 21-én nyílt meg a Szövetség a Közös Célokért Rimaszombati Területi Irodája.
A minap akadt a kezembe a Gömöri Hírlap 2002. június 18-i száma, melyben G. Kovács Gyula arról számol be, hogy Rimaszombatban is működik a közösségi ház és a lakosság szolgálatában áll.
Húsz év nagy idő, s boldogság azt kimondani, hogy megélhette ezt a napot ez az iroda is. Szervezetünk tavaly november 19-én ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját Komáromban.
A központi iroda után Felvidék-szerte sorra nyíltak meg a területi irodák. Az újságcikknek köszönhetjük, hogy ezt Rimaszombatban konkrét dátumhoz is tudjuk kötni.
Az iroda első vezetője Vörös Attila volt, aki az első nem könnyű lépéseket megtette a Daxner utca 35. szám alatti épületben, mely épület az akkori Illyés Közalapítványnak és a Rákóczi Szövetségnek köszönhetően magyar közösségi házként jött itt létre. Köszönet a támogatóknak, kivitelezőknek, s a jelenlegi fenntartónak, a Tompa Mihály Református Gimnáziumnak.
A felújított épület felső részében a Református Kollégium kapott helyet, a földszint pedig irodahelyiségekkel népesült be. A húsz év alatt a SZAKC-ot alapító öt szervezet közül a pedagógusszövetség és a magyar párt itt maradt, de a Csemadok és számos civil szervezet hivatalos székhelyéül szolgál ma is az épület.
A SZAKC feladatát kezdetben a Magyar igazolványok készítése töltötte ki, de munkánk már a kezdetben teljesebb és szerteágazóbb volt.
Itt alakult meg 2002. március 15-én a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete is, így annak elnökeként kezdetektől részese lehetek a 20. évfordulónak.
„Információs központként létezünk, főleg kulturális téren igyekszünk segítséget nyújtani a járás lakosaink. Magyaroknak, szlovákoknak, cseheknek, romáknak egyaránt. Legyen az színház, sport, kiállítás, könyvárusítás, mi ott vagyunk. Tapasztalatból mondhatom, s ez külön öröm számunkra, hogy a munkánkra van igény” – nyilatkozta 2002-ben a Gömöri Hírlapnak Vörös Attila, aki akkor Pelle Erikával dolgozott itt.
Mint kifejtették, akkoriban nem(csak) az előnyös anyagi feltételek miatt váltották ki a Magyar igazolványt, hanem „egy belső erkölcsi parancsnak” engedelmeskedtek. Amit úgy mondtunk: kötődés, emlékek, szülőföld, haza, hovatartozás.
A SZAKC rimaszombati irodájának vezetését 2005-ben néhai Molnár Zsuzsa vette át, aki közben 2009-től haláláig, 2018-ig az MKP rimaszombati járási titkáraként is tevékenykedett. Jómagam hivatalosan a SZAKC által üzemeltetett Felvidék.ma portálhoz 2011-ben álltam be dolgozni – a legnehezebb időkben, mikor Oriskó Norbert egyedül maradt a szerkesztésben. Segítőnek jöttem a hírportálhoz néhai Pogány Erzsébet, a SZAKC akkori igazgatójának hívására, s végül itt ragadtam, s a SZAKC irodája is rám maradt.
Úgy gondolom, beteljesült „ittragadás” ez. Az előbb említett hívószavak: kötődés, emlékek, szülőföld, haza, hovatartozás meghatározták az elmúlt időszakot, valamint a ragaszkodást is, hogy a gömöri magyar közösség segítségére lehessünk itt, Rimaszombatban is.
Azóta a státusztörvényből adódó egykori fő aktivitás mellé számtalan jó program, fontos feladat és küldetés, valamint jó munkahelyi légkör is társult – köszönhetően Hideghéthy Andrea új igazgatónknak.
Hálás szívvel köszönöm minden eddigi munkatársnak, együttműködő civil szervezetnek, partnernek, támogatónak, hogy jó szívvel megünnepelhettük ezt a napot. Kívánok az irodának legalább még ennyi vagy még ki tudja hány évet.
Isten éltesse a SZAKC-ot és a gömöri magyarságot!
(Pósa Homoly Erzsó, a SZAKC rimaszombati irodájának a vezetője/Felvidék.ma)
