A tavalyi év végén lezárult a Pázmaneum Társulás által meghirdetett Boldog Batthyány-Strattmann László-emlékév, melyet halálának 90. évfordulója tiszteletére hirdetett meg a felvidéki magyar katolikusok érdekében és védelmében munkálkodó társulás.
A Pázmaneum berkeiben, Karaffa János atya († 2021) szerkesztésében megjelent a Nyisd fel szemeidet és láss! – Kilenced Batthyány Boldog László közbenjárásáért című imafüzet, mely az evangéliumi részletek s az imák mellett bemutatja a szent életű orvos életrajzát és életútját.
A kilencedet január 14-től kezdődően naponként imádkozzák tisztelői, elmélkedve s kérve a „Boldog Herceg Doktor” közbenjárását. Január 22-én, emléknapján fejeződik be a kilenc napon át tartó imádkozás, elmélkedés.
Dr. Batthyány-Strattmann László (1870–1931) korának különös alakja volt, hercegi rangúként polgári foglalkozást választott. Diplomás orvosként, klinikai sebészeti gyakorlata közben kórházépítésbe kezdett. 1902-ben Köpcsényben nyitotta meg Magyarország első korszerűen felszerelt huszonnégy ágyas vidéki kórházát, amelynek hamarosan akkora lett a forgalma, hogy a MÁV különvonatot indított a kis nyugat-magyarországi faluba. Receptjeit, a felírt szemüveget a gyógyszerészek és a látszerészek ingyen beváltották, hiszen László doktor minden hónap végén egy összegben rendezte a számlát. Vagyonának nagy részét a szegények gyógyítására áldozta.
Címerének jelmondata: Hűséggel és szeretettel.
A trianoni békediktátum következtében Köpcsényt Ausztriához csatolták (mai neve: Kittsee). A szegények orvosa ekkor körmendi kastélyába költözött népes családjával. Mivel birtokainak nagy része a határokon túl rekedt, kórházépítésbe már nem kezdhetett, így kastélyában rendezte be új kórházát a szembetegek számára.
A gyakorlati szemészet művelője volt. Rendkívüli kézügyességének köszönhetően kiváló műtőorvos hírében állt, napi nyolcvan-száz beteget látott el feleségével, aki egyben az asszisztense is volt. Műtéti technikája elismerést váltott ki szakmai körökben. Általános orvosi érdeklődése az egész tudományágat felölelte, szakmai kapcsolatai révén állandóan tudomása volt a szemészet legújabb eredményeiről. Kevés tudományos publikációja jelent meg, de működéséről tudtak az ország határain kívül is. Számos társaság tagjai sorába választotta, de ő ritkán látogatta üléseiket. Minden idejét a gyógyításnak szentelte.
A „szegények hercege”, dr. Batthyány-Strattmann László, világosan látta a vidék köz- és egészségügyi elmaradottságát, ezért karitatív tevékenységével, a maga eszközeivel igyekezett segíteni a rászorulókon. Kastélyába az ország minden részéről érkeztek betegek. A kezelésért nem fogadott el pénzt, sőt sok esetben felruházta pácienseit, cserébe azt kérte, imádkozzanak el érte egy Miatyánkot és egy-egy szentképet adott ajándékba, valamint az általa írt, „Nyisd ki szemeidet és láss!” című, 22 oldalas könyvecskét, amit 1924-ben adott ki, ezzel az óhajjal: „Bár sikerülne őket nem csak testben, hanem lélekben is meggyógyítanom!”
Amikor a gyógyultak köszönetet mondtak neki, így válaszolt:
„Nem én gyógyítottam meg, barátom. A jó Isten. Annak köszönje meg.”
Feleségével, Coreth Mária Teréziával tizenegy gyermeket neveltek fel szeretetben és mély istenhitben. Szívesen volt gyermekei körében, akik rajongva szerették édesapjukat. Élete utolsó évtizedeiben naponta elimádkozta Szűz Mária kis zsolozsmáját, családjával együtt szentmisét hallgatott, este rózsafüzért imádkozott. 1916-ban feleségével, Ödön fiával és sógornőjével belépett a ferences harmadrendbe.
Boldog Batthyány-Strattmann László élete tanúságtétel volt az Isten, a haza, az embertárs és a család szeretete mellett. Nemcsak a beteg szemeket gyógyította, de figyelt arra, hogy a hit szemeit is gyógyítsa és nyitogassa azokat Isten titkaira.
A „Nyisd fel szemeidet és láss!”– Kalauz az egész életre című írásában így vall:
„Isten ezt az életet nem azon célból adta neked, hogy egy bizonyos ideig a földön vándorolj, aztán pedig végleg megsemmisülj, hanem azért teremtett, hogy őt megismerd, Őt szeresd és Neki szolgálj, hogy valaha boldog légy, végtelenül boldog lehess. A kimondhatatlan jóságú Isten részt akar neked juttatni minden öröméből, amint már a földön minden nemesen érző ember is örömét leli a mások boldogításában. Ezt súgja neked saját szíved is, amely sohasem lehet múlandó boldogsággal megelégedve”- írta a „szegények orvosa, az orvosok hercege”.
A korán jött betegsége, őt, az orvost sem kímélte. 1929 végén hólyagrákot diagnosztizáltak nála. A bécsi klinikán ápolták, ám segíteni nem tudtak rajta. Hosszú, alázattal és türelemmel viselt szenvedés után 1931-ben, alig hatvanegy esztendősen távozott az élők sorából.
Orvostársa dr. Louis Marenzi így emlékezett róla: „Azokhoz az emberekhez tartozott, akikkel Isten minden évszázadban kis számban ajándékozza meg az emberiséget.”
Batthyány-Strattmann László, a XXI. század első, magyar boldogként tisztelt orvosa, ezt az üzenetet hagyta örökül az utókorra:
„Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá!”
Forrás: Magyar Kurír, Metropolita.hu
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
