Február 10-én folytatódik a pozsonyi bíróságon Falath Zsuzsanna történész pere, amelyet jogtalan elbocsátása miatt indított a Pozsonyi Városi Múzeum ellen. A fiatal muzeológus munkaszerződését 2019. október 31-én bontották fel – átszervezésre való hivatkozással –, holott köztudott volt, a múzeum aligazgatója már 2018-ban felszólította, hogy mondjon le az állásáról, miután egy, a Magyar Hírlapnak adott interjúban, a szlovák hivatalos történelmi kurzustól eltérő, a magyarokra nézve kedvező szakértői álláspontot fogalmazott meg a szlovák és magyar történelmi kapcsolatokról.
Mivel nem mondott le önként az állásáról, munkahelyén kiközösítették, az ügy nyilvánosságra kerülése után a szlovák sajtóban gyűlöletkampányt folytattak ellene, az interneten gyalázkodó kommentek, halálos fenyegetések százait kapta, zaklatása a nyilvánosság előtt zajlott.
Nagy Dávid, a felperes ügyvédje szerint munkaügyi pert indítottak a Pozsonyi Városi Múzeum ellen, amely során bizonyítani kívánják, hogy Falath Zsuzsannát nem átszervezés miatt bocsátották el, nem azért, mert rosszul végezte volna munkáját, vagy fegyelmi, magaviseleti gondok adódtak volna vele, hanem azért, mert kiállt a saját szakértői véleménye mellett. A 2021. október 14-én tartott első tárgyalás február 10-én folytatódik.
A munkaügyi per mellett diszkrimináció ellenes eljárást is indítottak, mert azt is bizonyítani akarják, hogy harminc évvel a rendszerváltás után, európai demokráciában szakmai meggyőződése miatt senkit sem érhet retorzió.
Falath Zsuzsanna, Falathová Zuzana néven, Nagyszombatban született, szlovák környezetben nőtt fel. A középiskolát Pozsonyban végezte, ugyanitt, a Comenius Egyetem muzeológia és kulturális örökség szakán szerzett diplomát, 2016-ban. Szakdolgozatát a Pozsonyi múzeumok története, történelme és kiállítások az első Szlovák Köztársaság időszakában (1939–1945) címmel írta. 2016–2019 között a Pozsonyi Városi Múzeum alkalmazottjaként, a legújabb kori történelem kurátora beosztásban dolgozott. Kutatásai, dolgozatai a pozsonyi szlovák múzeumok, építészet, vállalkozások, kulturális intézmények és numizmatika történetével foglalkoztak.
Saját bevallása szerint, húszéves koráig szlovák környezetben élt, nem került kapcsolatba magyarokkal, nem is érzékelte, hogy vannak.
Amit hallott a magyarokról, általában negatív előjellel fogalmazódott meg. Az iskolában azt tanulta, a szlovákok sokat szenvedtek a magyarok elnyomása miatt.
Így, kortársaihoz hasonlóan, benne is ellenszenv alakult ki a magyarok iránt, ami csak akkor kezdett el oldódni, miután megismerkedett magyar nemzetiségű párjával és elkezdett magyar társaságba járni, Magyarországra utazni, a magyar kultúrával és történelemmel ismerkedni, magyarul tanulni.
Történészként is egyre többet foglalkozott a szlovák-magyar kapcsolatokkal, egyik kutatása a felvidéki magyarok második világháború utáni kitelepítésének történetét vizsgálta. A magyarok iránti ellenszenvet lassan felváltotta az empátia. Családja genealógiáját kutatva magyar ágakat fedezett fel családfáján, felmenői között olyan magyarokat is talált, akik szlovákul sem tudtak, egyik őse, Dr. Benkovits Károly főerdőmérnöki tanácsos volt Budapesten.
Ezek után megszületett a felismerés, az, amit eddig a magyarokról tudott, történelemhamisítás, amelynek családja múltja és saját identitása is áldozatul esett.
Eldöntötte, további munkája során azon lesz, hogy kiderüljön az igazság, hogy a szlovák társadalom is ismerje fel, nemzettudata hamis alapokra épült, mert meggyőződése, hogy a szlovák és a magyar nemzetnek meg kell találni az egymás felé vezető utat, amin nem lehet az ezeréves közös múlt megtagadásával elindulni, és csak a történelmi igazságok elfogadása után lehet célba érni.
A fiatal történész a magyarországi Trianon Múzeum megbecsült munkatársaként folytatja munkáját.
(Trianon Múzeum/Felvidék.ma)
