A VERITAS-estek sorozat nem először foglalkozott a történelmi Magyarország szétdarabolásával járó megrázkódtatásnak a felsőoktatást érintő hatásaival. Ezúttal a kutatók figyelme a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem sorsára összpontosult. A témát Ujváry Gábor intézetvezető moderálása mellett Lengvári István főlevéltáros, a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Levéltára igazgatója és Kissné Bognár Krisztina, a VERITAS Tudománytörténeti Intézet és levéltár levéltárvezetője tárgyalták meg.
A pozsonyi egyetem alapításának történetéhez röviden áttekintették az azt megelőző felsőoktatási intézményeket, kezdve a városban a Mátyás király által 1465-ben alapított Academia Istropolitana-val, amely a király halála után megszűnt. Majd csak 1635-ben született újra egyetem, akkor már Nagyszombatban, Pázmány Péter által alapítva. Ezt Mária Terézia 1769-ben „királyi pártfogásba”, vagyis állami irányítás alá helyezte és megreformálta, elrendelve orvosi kar indítását is. Így vált teljes szerkezetű klasszikus egyetemmé, amelyet 1777-ben költöztettek Budára. 1782-ben indult meg a képzés a II. József által alapított Műegyetemen, és 90 évvel később, 1872-ben a kolozsvári Ferenc Józsefről elnevezett tudományegyetemen.
Pozsonynak a rövid életű Academia Istropolitana után hosszú ideig kellett várnia, hogy újra egyetemi város legyen (ebben bizonyára közrejátszott Bécs közelsége). 1912-ben állították fel az intézményt, amely Erzsébet királyné nevét vehette fel.
Dékánnak Pekár Mihályt küldte a minisztérium Pozsonyba, aki személyes kapcsolatai révén sok jó fiatal, de már tapasztalt szakembert nyert meg az új egyetemnek. A tanítás megkezdését 1914 októberében beárnyékolta a világháború. A jog- és államtudományi kar indult elsőként, majd követte az orvosi és a bölcsészkar, de a mezőgazdasági már nem tudott elindulni.
Alig kezdte meg munkáját az orvosi és a bölcsészkar, amikor 1918-ban már az egyetem könyvtárának és az orvosi kar berendezésének mentését latolgatták. A professzorok jelezték Budapestnek, hogy tiltakozni fognak, ha Pozsony elcsatolása szóba kerül.
1919. január 1-én a csehszlovák kormánybiztos az egyetemet csehszlovák tulajdonnak nyilvánítja.
Még a nyelvről nem születik döntés, felmérés készült a magyarok körében, hogy hányan járnának magyar nyelvű egyetemre, a remélt válasszal indokolva a magyar nyelv iránti igényt.
Az orvosi karra négyszázan jelentkeztek. E felmérés és a Masaryk elnöknél tett látogatás ellenére is nyilvánvaló volt, hogy cseh és szlovák nyelvű négykarú egyetemről döntenek a nyáron. A professzorok és a diákok még augusztusban sem tudták, hogyan alakul a sorsuk. Aztán a tanév kezdetén megjelent a hatóság Fenyvessy Béla rektornál és „átvette” az egyetemet. A jogi karon még tanulhattak magyarul 1922-ig, de már nem tölthették ki a tanévet. A három másik kar professzorai és diákjai Budapestre menekültek, ahol összefonódott a sorsuk a kolozsvári egyetemről menekültekével.
A két menekült intézmény közös tanácsülést tartott, és próbált megosztozni a lehetőségeken. Az orvosi karok közül a pozsonyi a Szent Rókus Kórházban dolgozhatott.
A kérdésre, hogy hányan jöttek át, egészen pontos válasz nincs, de az orvosi kar professzorai mind átjöttek, míg a bölcsész tanárok – a kar késői indulása miatt – még át sem költöztek Pozsonyba, így személyükben a változás nem jelentett olyan megrázkódtatást, mint az orvosoknak, akiket fizikai inzultusok is értek a megszállt városban. A diákok közül néhányan, főként a pozsonyiak ott maradtak.
Budapesten érdekes helyzet alakult ki: 3 tudományegyetem koncentrálódott, viszont a debreceni nem működhetett a román megszállás miatt. A zsúfoltság ellenére a bölcsészkar 1920-ban megkezdte az oktatást. Az orvosi csak 1921-ben, mert annak a működtetése bonyolultabb. Több kórház között oszlott meg a gyakorlat is, az oktatás is több épületben, miközben felállítják önálló szervezetként a közgazdaság-tudományi kart is.
Az 1920-as év a pozsonyi és a kolozsvári egyetem számára a helykereséssel telt. Győr jelentkezett, Szombathely, Kaposvár neve is felmerült, Debrecen csak az orvosi kart kérte, de hamar megszületett a döntés: Szegedre költözik a kolozsvári egyetem, és Pécsre a pozsonyi.
Pécs akkor még szerb megszállás alatt állt, így több idő jutott a felkészülésre. Ismét Pekár Mihály kapta a megbízást, hogy mérje fel a lehetőségeket. Elsőként a pécsi püspök jelentkezett: felajánlotta könyvtárát a bölcsészkarnak. A városban már működött jogi líceum, tanárait átvette a jogi kar. Problémát jelentett a klinikák elhelyezése. Számos átmeneti megoldás született, olyan is akadt köztük, amely máig az „átmeneti” helyen működik. Meg kellett oldani a tanári szállásokat, a diákok kollégiumát, egy 1925-ös szerződés 19 olyan épületet sorolt fel a városban, amely egyetemi célt szolgált.
A pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem első tanévét 1924-ben gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter jelenlétében nyitják meg, aki Pécset a „magyar Heidelberg”-nek szánta.
A városban, Nagy Lajos uralkodása idején 1367-ben alapítottak egyetemet, amely 1390-ig működött csupán. 1785-ben II. József császár a Királyi Akadémia székhelyét Győrből Pécsre tette át mintegy húsz évre, majd 1833-ig kellett várni, hogy Szepesy Ignác püspök a városi tanáccsal együttműködve megalapítsa a Pécsi Akadémiát, jogi és bölcsész szakokkal.
A Pécsi Tudományegyetem (1982–2000 között: Janus Pannonius Egyetem) amelyen napjainkban tíz kar működik, mintegy húszezer diákkal, hivatalos jogutóda a hajdani pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemnek.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
