Hunyadi László (1431 – 1457. március 16.) horvát-dalmát bán, temesi főispán, Hunyadi János, a nagy törökverő és Szilágyi Erzsébet elsőszülött fia, Mátyás király testvére, a magyar történelem egyik legendás, sokat emlegetett alakja.
Erdélyben nőtt fel, hiszen ott volt a Hunyadiak birtokainak nagy része. Tanítását egyik hívükre, Vitéz János váradi püspökre bízták, aki az akkoriban elterjedt humanista elvek szerint nevelte. Ezzel egyidejűleg László elsajátította a harcászati ismereteket, gyakran apja mellett vett részt a hadjáratokon.
Ő maga is számos csatában kitűnt és fontos tisztséget töltött be. 1453-tól pozsonyi gróf, majd horvát-dalmát bán és temesi ispán lett. Később több hadjáratot vezetett a Felvidéken. Ekkorra a Hunyadiak már az ország legbefolyásosabb vezetői közé tartoztak.
Hunyadi János fényes nándorfehérvári győzelme és halála után 1456-ban az idősebbik fia, László került a Hunyadi család és párt élére, ezzel együtt nagy politikai erőt képviselt és a nép körében is közkedvelt volt. Hunyadi László jegyese Garai nádor lánya, Anna volt, és számos támogatóval rendelkezett elsősorban a köznemesség soraiból. Az uralkodó, V. László király biztosította Hunyadit, hogy mellettük áll, de ez nem tartott sokáig, mivel Hunyadi László nem akart lemondani jelentős hatalmáról és a birtokukban lévő várakról, melyeket a király és az őt irányító főúri társaság követelt. Közben a főurak, elsősorban az V. László királyt befolyásoló Cillei Ulrik és a Hunyadiak között egyre inkább elmélyült az ellentét. Cillei Hunyadi László elleni szervezkedését leleplezték, később egy tisztázatlan vita során Hunyadi és hívei meggyilkolták Cillei Ulrikot. V. László király esküvel büntetlenséget ígért, és Lászlónak adta atyja minden tisztségét. Ezután azonban az uralkodó mégis megszegte esküjét, Budára rendelte Hunyadi Lászlót és öccsét, Mátyást, valamint néhány hívüket, és börtönbe vetette őket.
Az események hatására a Hunyadi-párt – Szilágyi Erzsébet és testvére, Mihály vezetésével – polgárháborús helyzetet teremtett.
A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve rövidesen kimondta, hogy Lászlót fővesztésre ítéli gyilkosságért és felségárulásért, és 1457. március 16-án Budán, a Szent György téren lefejezték.
A legenda szerint a hóhér háromszor sújtott le rá pallosával, de Hunyadi nem halt meg. A hagyomány szerint ilyen esetben a királynak kegyelmet kellett volna adnia, V. László ezt azonban nem tette meg, majd parancsára a bakó negyedszerre is lesújtott, ekkor már nem hibázott. Budán temették el. Mátyás 1458-ban kihantoltatta, és Gyulafehérvárott, apjuk mellett helyezte ünnepélyesen örök nyugalomra fivérét.
Hunyadi László tragikus sorsa mindig is közismert volt és megrendülést váltott ki. Számos művész merített a történtéből. Legismertebb feldolgozása Erkel Ferenc Hunyadi László című operája 1844-ből, amely a magyar zenetörténet jelentős darabja. Emlékét őrzi továbbá Petőfi Sándor A király esküje című ballada, melyet 1848-ban írt.
A magyar képzőművészetben is megörökítették Hunyadi László történetét. Benczúr Gyula Hunyadi László búcsúja és Madarász Viktor Hunyadi László a ravatalon című híres munkája a Magyar Nemzeti Galériában található.
Hunyadi László átvitt értelemben nemzetünk elnyomás elleni küzdelmének végzetes és egyben hősies jelképévé vált. Halálának 550. évfordulóján emléktáblát avattak a budai várban, kivégzésének helyszínén.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
