Mivel Felsőtúr is régebbi plébániával rendelkezett, feltételezhető, hogy itt is korán szerveztek valamiféle gyermekeknek szánt foglalatosságot.
Felsőtúr egykori kiváló kántortanítója, Szinger József említi az 1933-tól vezetett falukrónikájában, hogy a község iskolájának „alapítási éve ismeretlen“. Ezzel egyet is érthetünk, mivel a település oktatási intézményéről, illetve a plébániaközség iskoláiról, azok megalakulásáról nem tudunk pontos dátummal szolgálni. Köztudott, hogy a történelmi Magyarországon sem volt sokáig kötelező az iskolai képzés; az első oktatási kezdeményezések pedig a plébániák körül szerveződhettek.
Az iskolák errefelé is egyházi fennhatóságúak voltak hosszú évszázadokon át, rájuk vonatkozólag megbízható adatokat találunk dr. Komlóssy Ferencnek a XIX. század végén megjelent terjedelmes összefoglalójában, Az Esztergomi Főegyházmegyei római katolikus iskolák története című monográfiájában (Budapest, 1896). Ebben a kiadványban a felsőtúri címszónál az alábbiak olvashatók: „Minthogy a plébániák keletkezésével jobbadára egy időben származtak az iskolák, ezért Felsőtúron is az iskola már a XIV. század végén, vagy a XV. század elején fennállott, s így a község már körülbelül 500 év óta részesül az iskola nyújtotta hasznos előnyökben”. Hivatkozik Komlóssy az „1779-ik évben megtartott Batthiány-féle egyházi látogatás”-ra is, amely már megnevezi a tanítót is, ki ez időben Felsőtúron működött. Ezzel kapcsolatban a következőket írja: ,, Bír az egyház mesterrel (ludi-rector), ki egyúttal orgonista is, neve: Brezkó János, 52 éves, katholikus vallású, beszél latinul, magyarul és tótul; a teendők végzésében ügyes és eléggé képzett.“
A régi iskolákat természetesen nem úgy kell elképzelnünk, mint a mai értelemben vett oktatási intézményeket. Sok helyen mostoha körülmények, rossz feltételek közt folyt a tanítás; a tanító megélhetése nehézkes volt, korszerűtlen lakását a tanteremmel kellett megosztania. A feljegyzésekből úgy tűnik, ez alól Túr sem volt kivétel. Mert, mint a kiadványban is olvasható: „Az iskola iránt a nép és az intelligenczia nagy érdeklődést nem mutatott, ennek nyomait részben még most is tapasztalhatni. /…/ Hogy a tanügy iránt a községben nagy érdeklődéssel nem viseltettek, ezt bizonyítja azon körülmény is, hogy a tanítónak dotatiója még most is oly silány, hogy a törvényszerinti 300 frtos minimumot is alig üti meg. Nem csodálható tehát az, a mit az öreg emberek ott emlegetnek, hogy a 40-es években volt egy tanítójuk, a ki földjeire a trágyát háti kosárban maga hordta. Jó, hogy az utczán járkálva, tarisznyába nem szedegette az elhullott trágyamaradékokat.” (Komlóssy, 1896:120) A tanító egyéb ellátmánya is alacsony volt. Bár az említett vizitációban azt írták, hogy tűzifával jól el van látva, a valóságban az itteni iskolamester egy évre csak fél öl fát kapott.
Az „iskolai és a kántortanítói lak” egyébként csak Szecsey Ferenc plébános idejében (A XIX. század utolsó felében) lett „jó karba hozva”. A költség nagy része „könyöradományokból gyűlt be”, de kaptak szubvenciót a prímástól is. Az iskola egyik jótevője Jakubik Antal volt, ki 1864-ben a kántortanító segélyezésére 180 forintnyi alapítványt is tett. Az iskolaépület végül „elég csinos külsőt kapott”. S amint az iskolatörténeti kiadványban írták: „A tanterem kielégítőleg el van látva tanszerekkel. Az iskola és kántortanítói lak elég jó karban levő, fazsindellyel fedett épület. A kántortanítói lakás áll: 2 szoba, 1 konyha, 1 kamra, 1 istállóból. Faiskola van. Az iskola könyvtára 15 kötetből áll. Tornatér és szerek nincsenek. Háziipar és kézimunka ismeretlen. A kántortanítói állás jövedelme 289 frt 85 kr.” Csak megjegyezzük, hogy az egykori iskola a templommal szemben, annak közelében, a Palástra vezető út bal oldalán állt hosszú időn át egészen a XX. század második feléig. Az 1850 és 1860-as helyrajzi térképeken is látható az épület és a telek.
Komlóssy Ferenc közli a XIX. század elejétől annak végéig itt tevékenykedett kántortanítók névsorát valamint az egyik oktató biográfiai adatait is: „Kántortanitók voltak: Turányi József (1826— 1835), Pipis József (1835— 46), Simonyi Ferencz (1846— 54), Koroni János (1854— 60), Szuhányi János (1860— 67), Bugyács János (1867— 69), Magasházy Fülöp (1869— 72), Viski Ambrus (1872— 77), Perinyai Ferencz (1877— 95), Papp Sándor 1895-től. Szül. Gráczban 1871. szept. 25-én. Képesittetett 1891-ben Esztergomban. Működött: Nagy-Lehotán, Borsvölgyben, Ó-Barson.” (1896:120) Az iskolát ekkor 65 tanuló látogatta, s a tankötelesek száma tizenöttel volt több, mint a század közepén.
A plébánia másik iskolája Középtúron működött. Ezt a kistúri és a középtúri gyermekek közösen látogatták. Számuk az 1890-es években 77 volt, huszonhárommal több, mint a XIX. század közepén. Amint Komlóssy írta: az itteni iskola „a 18-ik század elejéről való, amennyiben már 1779-ben Kiss Mihály kántortanítóról tesz említést a Canonica Visitatio. Ezzel az állással akkor és most is össze van kötve a harangozói teendő. /…/ A tanterem eléggé el van látva tanszerekkel”. (Komlóssy, 1896:119-120) Az iskolának volt egy 40 kötetes könyvtára és faiskolája „5-10 éves nemesített fácskákkal”. Ám, mint a továbbiakban olvassuk: „Az iskola és kántortanítói lak nem elég rendes állapotban levő, zsúppal fedett épület”. A mester lakása 2 szobából, 1 konyhából, 1 kamrából és 1 istállóból állt, kert nem tartozott hozzá. Évi jövedelme 238 forint 25 krajcárt tett ki.
Azt is megtudhatjuk, hogy 1848-tól a század végéig kik tanítottak itt. „Ezen állomáson működtek: Juhász János (1848— 50), Nigrédi János (1850— 54), Bellányi József (1854— 56), Martesbek János (1856— 58), Remenen (máshol Remenencz) Károly (1858— 73), Szibert Menyhért (1873— 82), Kampfman Gusztáv (1882— 88), Óváry János (1888— 90), Ettenberger Gyula (1890— 92) és jelenleg Nagy Béla, szül. Bars m. Verebélyen 1867-ben nov. 16. Képesítést nyert 1888-ban Léván. Működött Naszvad, Verebély, Tilden”.
Belányi Józsefről a Hsitoria domusban is olvashatunk néhány sort. Bizonyára jó rajzoló lehetett, aki a régi felsőtúri plébániatemplom képét is megörökítette. Ez Salgó János plébános alábbi soraiból derül ki: „Rég ohajtottam legalább némi alakját örök emlékezetre lerajzoltatni (A régi templomnak – Cs. K. megj.) azok átal, kik azt ismerték; de nem sikerült, míg végre Esztergomba menvén, és Hulényi Péter királyi városi gyógyszerész jó barátomat meglátogatván, ez a legnagyobb meglepetésemre és örömömre előhúz egy képet, a melyen a volt régi templom Belányi iskola mester által rajzoltatva előttem termett. Elkértem, és lerajzoltam emlékül, mit az új templom sekrestyéjében fogok felfüggeszteni.“ (Hist. domus, 2. p.)
Találunk feljegyzést a másik itteni tanítóról, Remenen (Remenecz) Károlyról is, melyet az 1873-as szomorú kolerajárvány kapcsán Perinay Pál plébános írt a krónikába: „1873. év január közepén, szokatlan lágy időben, Középthúron kiütött a cholera, s dúlt 3 hétig. Ez alkalommal Remenecz Károly kántortanító, ki igen értelmes, buzgó, jó lelkű és közkedveltségű egyén volt, egész családjával, neje és 2 leánygyermekével együtt a járvány áldozata lett 5 nap alatt.” (Hist. domus:7. p.)
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
