A magyarországi választási kampány a végéhez közeledik. Még mindenki dolgozik keményen, az utolsó percig, kinek, mi a feladata.

A külföldi zsoldban álló ellenzék a hatalom megszerzéséért, amiért láthatólag semmi sem drága nekik, és kormánypártok a haza megvédéséért, ami láthatóan erőt ad nekik. Így, néhány nappal a választások előtt egyértelműbbé vált az a helyzet, ami a lenni, vagy nem lenni kérdéskörét illeti.

A kanadai fényevő által (félre)vezetett, minden rossz, ami ebben az országban történik, elvét valló, gátlástalan, és láthatóan nem Magyarország érdekeit szem előtt tartó baloldal, a bőgatyás, kisnáci Jobbikkal kiegészülve, minden mindegy, csak győzzünk alapon, rúgkapál, vagdalkozik. Sem értelem, sem érzelem nincs abban, amit művelnek, de érezhető, mindent egy lapra tettek fel. Számukra a haza, csak egy alku tárgya. Kun Béla, Szamuely, Károlyi méltó örökösei. Az a fajta szellemi elit, akik Trianonban már egyszer elpusztították ezt a nemzetet. Az ő számukra az az üzenete a választásoknak, hogy a magyar embereknek meg kellene halniuk Ukrajnáért, mert ha nem, pocsék emberek vagyunk, mint ahogyan ezt a szemkilövető, naponta bérmálkozó, elmebeteg Gyurcsány nyilatkozta félrészegen, a szemlőhegyi konfiskált zsidó villából.
Akinek még mindig nem elég világos, hogy mi történne Magyarországgal ha ők nyernének, akkor nézzen át a szomszédba és látni fogja.

Aki szeretne a mai ellenzék támogatói közül a közeljövőben az ukrán fronton harcolni és meghalni, az a legjobb úton halad, ha a baloldalra szavaz. Ugyanezt tették Ukrajnával Zelenszkij és elődjei.

Idegen érdekeknek szolgáltatták ki az országukat, mint ahogyan azt most Márki és csapata szeretné. „Amikor 2014-ben Ukrajnában győzött a Majdan „forradalma”, az akkor normális országban szinte elképzelhetetlen dolgok történtek. Az oroszbarát vezetést nem egyszerűen lecserélték egy Amerika-barát új elitre, hanem ejtőernyős deszant politikusokat dobtak le az ország irányításának átvételére. Hitetlenkedve néztük, hogy grúz, litván és amerikai „szakértők” kerültek a frissen megalakult kormányba. Tavaly hasonló folyamatnak lehettünk szemtanúi Bulgáriában. Először kívülről generált tüntetésekkel destabilizálták a kormányt. A néhány hónapja megalakult balliberális–zöld német kormány is híján van a jól képzett szakembereknek. Ezért aztán ők is egy ejtőernyőst akarnak leigazolni. Jennifer Morgant, a Greenpeace környezetvédő szervezet amerikai vezetőjét a német külügyminisztérium kívánja államtitkárként alkalmazni.”
Ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy Magyarországon is ez lenne. Az idegen zsoldban álló ellenzéki pártvezetők és képviselőjelöltek semmire sem alkalmasak, ám pénzért, mindenre képesek.

A tét sokkalta nagyobb, mint gondolnánk.

Az új világrend kialakításában Magyarország útban van. Amit több, mint tíz év nehéz munkájával visszaszerzett az ország, a saját nemzeti szuverenitását, néhány hónap alatt külföldi cégek és hatalmak kezére játszana ki az ellenzék, szabad teret adva ezzel a modern kizsákmányoló kapitalizmus minden vívmányának.
Elszabadult árak, kiszolgáltatott emberek, és nem utolsósorban, a nemzeti szuverenitás teljes megszűnése. A magyar nép ismét szolga lenne Európában. mert ezt a szerepet szánnák neki. A másik oldalon, a jelenlegi kormányt adó Fidesz-KDNP, kiszámítható, hazaszerető, a kereszténység és a család védelmének egyik utolsó bástyája.
Heroikus az a küzdelem, amit vívnak. Az ő üzenetük is egyszerűsödött így a végére. ÉLNI MAGYARORSZÁGÉRT, segítve minden bajbajutott menekültnek, emberként, keresztényként, de nem meghalni mások háborújában. Nehéz, végtelenül hosszú lesz ez a néhány nap, de hiszem, hogy a józan ész diadalt arat majd a szolgalelkűség felett.
A dolgok nem feketék, vagy fehérek. Mi, akik a határokon túl élünk immár, több mint száz éve, szeretjük a hazánkat. Minket fűt a hazaszeretet, van mit vesztenünk. Szinte mindent. Ha nem lesz egy biztos hátországunk, akkor néhány évtized alatt felmorzsolódunk és eltűnünk, nagyon sokak örömére. Mondjunk el egy imát közösen a háború befejezéséért, a magyar hazánkért, és a nemzetünk megmaradásáért, Mária népeként.
Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában…
(Hrubík Béla/Felvidék.ma)