Antall József miniszterelnök születésének 90. évfordulója alkalmából a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár konferenciát, könyvbemutatót és kerekasztal-beszélgetést tartott. A résztvevők először néma felállással tisztelegtek a napokban elhunyt Antall Józsefné emléke előtt, majd Szakály Sándor főigazgató köszöntötte a konferencia vendégeit és szereplőit, kiemelt tisztelettel Boross Péter volt miniszterelnököt, akit felkért Antall József államférfiúi személyisége és kormányzásának fő elemei című előadásának megtartására.
Boross Péter, akinek életútja majdnem 70 esztendeje kapcsolódott össze az egykori miniszterelnökkel, először szintén Antall Józsefnéről emlékezett meg, majd röviden az április 3-i választásra is kitért. Külön örömnek tartja, hogy az a kereszténydemokrata eszmerendszer, amely Antall József politikájának középpontjában állt, a ma már őszülő hajú utód által képviselve jutott győzelemre. Olyan eszmerendszerről van szó, amely a rendszerváltás után két komoly kvalitású államférfit tudott a kormány élére állítani: az elsőt és a jelenlegit.
A 90. éve született kormányfő személyiségével kapcsolatban elsőként felkészültségéről beszélt Boross Péter és jártasságáról a világ dolgaiban. Magabiztos volt véleménye helyességében, talán ezért fonta körül a meg nem értés légköre.
Bár a kormánytagok eltérő teljesítménye gyakran bosszantotta, mégis kínlódva vállalta a személycseréket, és az éjszakába nyúló kormányüléseken mindenki megcsodálhatta végtelen türelmét. Sokat foglalkozott a külkapcsolatokkal, mert fontosnak tartotta, hogy a kelet-európai masszából kiemelje Magyarországot. Magányos, megközelíthetetlennek tűnő személyiségnek gondolták, de közelből látni lehetett közvetlen emberségét, humorát. A politikai támadások kereszttüzében sem nyúlt tisztességtelen eszközökhöz, önuralmát ritkán vesztette el. Higgadt, távlatokban gondolkodó, Deák Ferenchez fogható alkat volt, aki nem akart és nem is tudott törődni a népszerűséggel.
Antall József olyan időkben lett miniszterelnök, amikor már régen érvényes volt a társasági törvény, lezajlott a „Gorenje-program” több milliárd dollárt kiszórva az ablakon, és olyan problémával szembesülve, mint a kárpótlás, amit igazságosan és jól megoldani nem lehetett. Bár 1919-ben is elvették a magántulajdont, de hat hónap múlva vissza lehetett szerezni. Az 1948-49-ben elvettet negyven év után, megváltozott társadalmi viszonyok, emberi sorsok, távozások, generációváltások után hogyan lehetett volna orvosolni. És ott volt a kormány összeállításában a koalíciós kényszer, majd az első koalíciós szakadás.
Tisztelet annak a 36 kisgazda képviselőnek, aki kitartott a kormány mellett!
De az alapító pártban is, amelyre támaszkodni kellett volna, különböző értetlenségek, szándékok kaptak hangot, és a rendszerváltás előtti időszak fontos személyei már nem értek fel a kormányzati munka szükséges horizontjára.
Mindezek mellett egy beteg ember végig helytállt, és dolgozott majdnem haláláig. Antall József műve az a szellemi alaplerakás, amely sok-sok kanyar után végül megvalósult, és mára uralkodó szellemi tényező lett a nemzet közgondolkodásában. Egy nagy egyéniséget vesztettünk idejekorán.
„Miniszterelnöknek lenni nem kockázatmentes dolog – kezdte beszéde zárógondolatát Boross Péter. – 1849 és 1960 között négy miniszterelnököt végeztek ki, az ötödik: Bethlen István halála körülményeit nem tudjuk, volt, aki öngyilkos lett, és volt, akit idő előtt szólított el a hirtelen támadt kór. Nem hiszem, hogy van még nemzet ilyen tragikus sorozattal történelmében, de szellemi örökségüket mind az utókorra hagyták. Antall József hiányzik, és én 93 felett emlékezhettem rá. Köszönöm a sorsnak és a rendezőknek, hogy ezt számomra lehetővé tették.”
A volt miniszterelnök megemlékezése után 58 év előkészületben, 3 és fél év kormányon címmel kerekasztal-beszélgetés következett, amelynek szereplői nemcsak az idézett korszak tanúi voltak, de valamennyien személyes kapcsolatban álltak Antall József miniszterelnökkel.
Bába Iván korábbi külügyminisztériumi államtitkár, Kapronczay Károly egyetemi tanár, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár volt főigazgatója, az Antall József Baráti Társaság elnöke és Kulin Ferenc, a Magyar Demokrata Fórum egykori országgyűlési képviselője vettek részt a beszélgetésben, míg a moderátor szerepét Marinovich Endre, a VERITAS főigazgató-helyettese, Antall József volt kabinetfőnöke töltötte be.
Marinovich Endre az akkori gazdasági helyzetre emlékeztetett, amelyet a lakosság csodaváró hangulata jellemzett, és azzal szemben a 21 milliárd dolláros eladósodottság, a magyar ipar, kohászat, bányászat versenyképtelensége, teljes cégcsoportok, vállalatok csődje, munkanélküliség, felelőtlen külgazdaság: a KGST és a szovjet piac eltűnt, háború Jugoszláviában és a Közel-Keleten.
Bába Iván arról a politikai modellről szólt, amit Antall József rendkívüli műveltsége és családi hagyományai alapján elképzelt Magyarország jövőjéről, s amely legjobban a német modellhez hasonlított a választási rendszert, a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét és a szociális piacgazdaságot illetően.
Kulin Ferenc a néhai miniszterelnök eszmetörténeti tájékozottságát és elemzőkészségét méltatta, míg Kapronczay Károly a nagy tárgyi tudását, amely minden témakörben a magyar vonatkozásokat vizsgálta, ezért volt például elsőrangú szakértője a szláv történelemnek.
Antall József mai megítélésével kapcsolatban Bába Iván arra figyelmeztetett, hogy a magyar társadalom akkori állapotát és az akkori nemzetközi helyzetet kell figyelembe venni, hiszen miniszterelnöksége három éve alatt határaink mellett 22 új állam jött létre a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlásával. Abból a történelmi közegből kell ítélni és nem a mából, viszont olyan műveltséggel és érzékenységgel viszonyulni a mai helyzethez, mint amilyen az első szabadon választott miniszterelnöké volt.
Kapronczay Károly az Antall Józsefről szóló könyvállományról szólt, amihez Marinovich Endre hozzátette, hogy még ebben az évben a nagyközönség elé kerül az Antall- és Boross-kormány ülésein készült jegyzőkönyvekből összeállított igen tanulságos és érdekes kötet.
A nap utolsó mozzanata három könyvbemutató volt. Sáringer János Iratok az Antall-kormány diplomáciájához és külpolitikájához III. (Az 1992-es év) című kötetét Balogh Csaba, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára; Bertalan Péter Két malomkő között őrlődve. Értékelés és dokumentumok a Magyar Demokrata Fórum II. Gazdasági Konferenciájáról könyvét Lentner Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára, illetve a Dévavári Zoltán – Sáringer János szerzőpáros Magyarország – frontország. Iratok a magyar–délszláv diplomáciai kapcsolatok történetéhez (1990–1994) című opusát Őszi István rendkívüli és meghatalmazott nagykövet mutatta be.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
