Réte község a Mátyusföld települése, Szenc tőszomszédságában. Korábban nem volt testvértelepülése, pedig látnivalókban, kulturális emlékekben gazdag, a magyar kultúrát a Csemadok helyi alapszervezete, valamint a mellette működős RÉVISZ színjátszócsoport és az Immanuel – velünk az Isten ökumenikus énekkar magas színvonalon képviselik.
1991-ben 1222 lakosból 621-en vallották magukat magyarnak, azaz a lakosság 51 százaléka, 2021-ben 1656 lakosából 819 szlovák, 440 magyar volt. A magyarok részaránya 26,57 százalék. Magyar anyanyelvűnek 437 személy vallotta magát. Magyar iskolája az idei tanévtől nem nyitotta meg kapuit, vannak ugyan magyar alapiskolások, de a szülők a helyi iskola helyett Szencre íratták be őket, így a rétei magyar kisiskolából elfogytak a gyerekek.
Ebben a helyzetben nagyon fontos, hogy legyenek olyan csoportok, szervezetek, amelyek felkarolják a magyar kultúrát, és kell még valami más is.
Például egy magyarországi testvértelepülés. Várbalog és Réte a járvány előtt írtak alá testvértelepülési szerződést, de sajnos a korlátozó intézkedések miatt eddig nagyobb találkozóra nem kerülhetett sor. Ezt pótolták május 15-én, Rétén.
Várbalog küldöttségét Rétén a polgármester, Metzner Zoltán köszöntötte, majd a testvértelepülés polgármestere, Frank Anita szólt a jelenlévőkhöz, kiemelve:
olyan, mintha haza érkeztek volna, hiszen magyarul hangzott a fogadj isten.
A két település képviselő-testülete, a civil szervezetek képviselői részt vettek egy ökumenikus istentiszteleten, amelyet Matus Jenő katolikus plébános és Bohony Beáta református lelkész tartottak. Az istentiszteletet az Immanuel – velünk az Isten ökumenikus énekkar tette meghittebbé énekével.
Fontosak a találkozások
Bohony Beáta Lukács evangéliumából olvasott fel, amelyben a tanítványok elindultak Emmauszba, erre kapcsolódóan értelmezésében elmondta, fontosak a nagy utak és találkozások. Az evangéliumi történetben is fontosak a nagy találkozások, de a nagy beszélgetések is, így van ez a mai világunkban is. Két testvértelepülés találkozása is ilyen fontos esemény, amely tele van várakozással. Sajnos egyre inkább elidegenedünk egymástól, pedig az Úr arra szólít, hogy beszélgessünk, hallgassuk meg egymást, ettől szebb lesz a világ. A testvérek, testvértelepülések találkozója is erről kell, hogy szóljon, ismerkedjenek, beszélgessenek egymással.
Örömet adni a világnak
Matus Jenő a híveket köszöntve kiemelte: a magyarországiak is otthon érezhetik magukat a Szent István tiszteletére felszentelt templomban. Matus Jenő prédikációjában elmondta: vannak olyan napok, amelyek kiemelkedőek, az énekkar életében ez a kedd, akkor van a próba, ekkor mutatkozik meg a tehetség, ezzel együtt az Isten szeretete is. Nem zárnak ki a szeretetükből senkit, ilyen az énekkaruk is, két felekezetből áll és együtt teljesedik ki. A küldetésük együtt megmutatni a szeretetet, örömet adni a világnak. Mert a lelket is kell gyógyítani, a léleknek szüksége van szeretetre. Ezért fontos a Várbaloggal való kapcsolat is, amelyben munka van, amit szívvel, szeretettel tettek meg a községek vezetői.
Az istentisztelet után a jelenlévők megkoszorúzták István király domborművét, amely a templom falán hirdeti az államalapító nagyságát.
Közösen teszünk szép dolgokat
A koszorúzási ünnepségen is a Immanuel énekkar énekelt. Gyurcsi Erzsébet köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta: „Itt állunk Szent István emlékművénél. Az otthoniak tudják, hogy minden évben augusztus 20-án itt emlékezünk meg az államalapításról, az új kenyér ünnepéről. Ma más okból emlékezünk nagy királyunkról. Ő mindig a nemzetek és népek együttműködéséről szólt. (…) Pierre abbé azt mondta: A barátság szívből jön, amikor közösen teszünk szép és nehéz dolgokat. Remélem, hogy a két falu együttműködése is ilyen barátságon alapul majd.“
Frank Anita, Várbalog polgármestere ünnepi beszédében elmondta: sokáig keresték a megfelelő testvértelepülést, s az, hogy Rétére rátaláltak, bizonyára Isten akarata.
István király öröksége arra mutat rá, hogy össze kell fognunk, ezért is bízik abban, hogy a két település együttműködése gazdag és színes lesz. Idézte államalapítónk Imre herceghez írt intelmeit is, mely szerint „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő“.
A résztvevők a koszorúzás után érdeklődésük szerint megtekintették a tűzoltószertár épületét, a focipályát, az iskolát, majd a délutáni ünnepi alkalom Tomovics Morszlav előadásával folytatódott, aki Réte gazdag múltjába nyújtott betekintést, kiemelve: számos nemes élt Réte községben, az itt élők részt vettek a szabadságharcokban. A helytörténész kiemelte azt is, hogy Rétéről a második világháború után magyar lakosságának nagy részét kitelepítették Magyarországra.
Jó magyarnak lenni Rétén is
Az ünnepi délután a RÉVISZ színjátszócsoport előadásával ért véget, akik ismét kitettek magukért, zenés-humoros jelenetekkel fűszerezett előadásukon a közönség nagyon jól szórakozott. Az előadás alatt mindenki érezte, Rétén tehetséges emberek élnek, és nagyon jó magyarnak lenni.
A magyarországi testvértelepülések az elszórványosodó vidéken a magyarság erősödését is jelentik.
Metzner Zoltán kérdésünkre elmondta: „A várbalogi önkormányzat szólított meg, mert rokoni szálak fűzik a mi főellenőrünkhöz, Tomovics Máriához a képviselőtestület egyik tagját. Az ellenőrünkön keresztül jött a kérés, nem élnénk-e ezzel a lehetőséggel. Mivel előtte sikertelenül próbálkoztunk Ásványráró községgel, s szerettünk volna testvértelepülést, éltünk a várbalogiak ajánlatával és megkötöttük a szerződést.“
Fontos a megmaradás
A rétei polgármester szerint fontos a magyarországi kapcsolat: „Elsősorban a megmaradás miatt, fontos, hogy a magyar szó megmaradjon a faluban, hogy magyar vendégeket tudjunk fogadni, hogy a magyar kultúra, a magyar műsorok a mindennapjainkban helyet kapjanak a továbbiakban is rendezvényeinken.
Frank Anita szerint is fontos a testvértelepülési kapcsolat, míg Rétére Szlovákia különböző részeiből érkeznek új lakók, nálunk is van hasonló probléma. „Mindig is fontos volt, hogy legyen valaki, akivel összetartozunk, akivel találkozhatunk, tanácsot kérhetünk. Ha akad olyan pályázati kiírás, ami határon átnyúló, abban segíthessük egymást. Fontos a magyarság összefogása is. Nálunk nagyon sok az osztrák betelepült, próbáljuk megmenteni magunkat, összefogni, hasonló helyzetben vagyunk, nem annyira, mint a réteiek, de nálunk is változott a lakosság összetétele, próbáljuk az új lakókkal is tartani a kapcsolatot. Szerintem nagyon jó, hogy már van testvértelepülésünk, jó összefogni, mind az ünnepnapokon, mind a hétköznapokon, ez motivált, hogy keressünk egy testvértelepülést.“
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
