Halász György május 15-én hajnalban távozott az élők sorából. Május 20-án vettünk tőle végső búcsút.
1949. augusztus 4-én született Kassán. Egész életét itt élte le és szülővárosának szerelmese maradt. A Magyar Tannyelvű Gépészeti és Energetikai Középfokú Ipariskolában szerzett érettségi után (1968) a Kassai Műegyetemen helyezkedett el, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott (2016). Műszaki pályája mellett a történelem is vonzotta és nyugdíjas éveit teljesen annak szentelte.
Legutóbb a köztemetőben találkoztunk, ahová március 15-e táján a Henszlmann Imre Történeti Társaság (HITT) rendezésében mindig elzarándokoltunk. Ekkor meg ráadásul lábát törte. Ő a HITT elnökeként mindig szívügyének tekintette, hogy a Daliás Napokról megemlékezzünk. Október 6-án a Rozália temetőt kerestük föl kezdeményezésére, ahol az 1848/49-es honvédek, de ellenségek sírjainál 1993 óta minden évben sor került a megemlékezésekre.
Legértékesebb munkája éppen a Rozália temetőnek a feldolgozása volt, mely 2013-ban jelent meg a Szlovák Nemzeti Múzeum – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma felkérésére és támogatásával. Az 504 oldalas kétnyelvű könyv, A Szt. Rozália temető Kassa öt év gyümölcse.
A kötet szakmai körökben igen nagy elismerést kapott.
A köztemetőt is feldolgozta, de ez a munkája kéziratban maradt. Reméljük, ez is megjelenik majd.
Számos helytörténeti kiadványt jelentetett meg, melyek fontos adalékokkal szolgálnak Kassa történetéhez. A város történetének rejtélyeivel is foglalkozott, mint a kassai bombázás és a Dóm nyolc kelyhének elrablása 1939-ben.
Halász Györggyel felesége révén ismerkedtem meg, mivel kolléganőm volt. Hamar kiderült, szintén érdekli városunk története. A rendszerváltás után a Független Magyar Kezdeményezés tagja lett. Majd 1992 októberében megalakította a HITT-et, melynek elnöke és motorja maradt haláláig.
Ennek céljai között főleg a magyar vonatkozású emlékek, emlékhelyek megőrzése, megóvása szerepelt.
A Társaság 26 éves fennállása során kb. 20 publikációt jelentetett meg a városról, annak történelmi eseményeiről, egyházi emlékeiről és feledett személyiségeiről. A kiadott publikációk nagy részét ő írta, szerkesztette.
Társszerzője volt Az elveszett város (2007) c. könyvnek, valamint egy iskolák számára összeállított történelmi olvasókönyvnek Kulcsok Kassa történelméhez, mely csak szlovák nyelven jelent meg.
Számos jelentős kiállítás kurátora volt, pl. a II. Rákóczi Ferenc és társai hamvai hazahozatalának és újratemetésének 100. évfordulója alkalmából rendezettnek (2006), amely a Magyar Nemzeti Levéltárral közösen készült, valamint két híres kassai személyiség, Gerster Béla (1850–1923), a Korinthoszi-csatorna tervezője és építője, valamint Henszlmann Imre (1813–1888) életéről és munkásságáról szóló kiállításnak (2008, 2013), amelyek kapcsán katalógusokat is összeállított.
Önkormányzati képviselőként is tevékenykedett (1990 -1998). Legnagyobb sikerének ebből az időszakból a Rákóczi hamvak megmentését tartotta.
Ugyanis 1996-ban a Szlovák Kulturális Minisztérium igazgatója, Móro felajánlotta, Rákóczi és bujdosótársai hamvait a Magyarországon található szlovák műkincsek ellenében cseréljék ki. Ezt meggátolandó, határozati javaslatot terjesztett be, amelyben rögzítették, a város nem adja ki történelmi személyiségeinek hamvait. Ehhez csatlakozott Késmárk városa is. A javaslat tartalmazta, hogy Kassa védelem alá helyezi neves személyiségeinek nyughelyeit, bárhol is lennének a város területén. Így sikerült a kassai temetőkben majd 2000 sírt megvédeni, beleértve a családi sírokban eltemetett I. és II. világháborúban elesetteket, akik 85%-a magyar.
Magyarságtudata, a magyar történelem és szülővárosa iránti szeretete szívügyévé tette Kassa történelmét, valamint az azzal összefüggő események iránti érdeklődését.
Ez természetesen csak szabadideje és családja rovására történhetett. Éppen A kassai Kálvária története c. könyvén dolgozott, amikor a tollat kiverte kezéből a halál.
Munkásságát számon tartották, így elismerésben sem volt hiány. 1998-ban a város fejlesztéséért megkapta Kassa Főpolgármesterének Díját. 2010-ben a város történelmének feltárásáért, publikációs munkásságáért, valamint az önkormányzatban végzett közhasznú tevékenységéért Kassa Város Díját kapta (2010). Jelentős kutató és publikációs munkásságáért kapta meg Kassa-Óváros Önkormányzata Díját (2017), majd mindezt megkoronázta a Magyar Arany Érdemkereszt (2019).
Kedves Gyuri, idő előtt mentél el! Még sok munka várt Rád, melyet el kellett volna végezned. Legutóbb arról beszéltünk, hogy nem találunk olyan fiatalokat, akik a munkát átvennék és folytatnák. Az általad összegyűjtött anyagnak megfelelő kezekbe kellene jutnia. Feladat, mely az élőkre vár!
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
