Szombaton, május 7-én, Muzslán a II. világháború muzslai áldozatai és a Muzsla környéki harcokban elesett magyar katonák emlékére tartottak megemlékezést, mely a muzslai temetőben a Memoriae Patrum Honismereti Társulás által felújított tömegsírnál kezdődött.
Itt Farkas Iván polgármester köszöntötte az emlékezőket, majd a Honismereti Társulás elnöke Gáll Bálint történetével ismertette meg a jelenlévőket, akinek a neve nemrég került fel az elesettek emlékét megörökítő gránittáblára.
Gáll Bálint testvérével, Zsigmonddal együtt a Szent László hadosztály katonájaként harcolt a szovjet haderő ellen. A decemberi ütközetben halt hősi halált Muzsla területén, Zsigmond pedig az ütközet után esett hadifogságba, ahol három évet és nyolc hónapot töltött. A Szilágylompérton (Erdély) élő szüleik úgy értesültek, hogy mindkét gyermekük odaveszett a muzslai ütközetben, és attól kezdve feketében jártak.
Majd 1949-ben Zsigmond fiuk hazatért a fogságból, de Bálint sorsáról csak az 1950-es évek elején szereztek tudomást. Az akkori Muzslai plébános levélben tudatta velük, hogy Bálintnak ő adta meg a végtisztességet a muzslai temető hősi parcellájában. A levél egy fényképet és egy jegyzetfüzetet is tartalmazott, melyben Bálint leírta, hogy a bevonulástól a haláláig pontosan mi történt, merre járt. Ezt a kis füzetecskét édesanyja minden nap olvasgatta, halálakor pedig a koporsójába helyezték.
A család tavaly a közösségi hálón szerzett tudomást a muzslai síremlékről. Majd ezt követően telefonon beszéltek Borka Iván muzslai plébánossal, és az ő közbenjárásának köszönhetően kerültek kapcsolatba a Memoriae Patrum Honismereti társulással.
Az ünnepi megemlékezés a Csodaszarvas emlékművénél folytatódott, ahol gránittáblákra vésték az I. és a II. világháború muzslai áldozatainak emlékét. Az emlékműnél Petrík Tamás alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, és emlékezett a háború veszteségeire, mely majd minden családot érintett.
Az emlékműnél ismét a Honismereti Társulás elnöke foglalta össze a doni eseményeket, majd a Kárpátalján és a magyarországi hadszíntereken történteket, ahol szintén hősiesen helytálltak a Felvidékről mozgósított magyar katonák. A társulás elnöke kitért a közelgő magyar hősök napjára, melyet először 1917 tavaszán IV. Károly király kezdeményezésére fogadott el az országgyűlés, a nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül.
Nekünk, utódoknak szent kötelességünk emlékezni minden olyan hősi halottunkról, aki a magyar hazáért és a magyar nemzetért áldozta életét
– ezekkel a szavakkal fejezte be ünnepi emlékezését a Honismereti Társulás elnöke.
A köszöntők és emlékező beszédek után a Muzslai Önkormányzat és a jelenlévő helyi civil szervezetek elhelyezték mindkét helyszínen az emlékezés koszorúit és gyertyát gyújtottak a hősök emlékére. Az emlékünnepség záróaktusaként együtt elénekelték a magyar himnuszt.
A megemlékezés színvonalát emelték a helyi katonai hagyományőrzők, akik korhű egyenruhában, büszkén álltak díszőrséget hőseink emlékére, valamint Sankó Juli néni, aki két verssel is tisztelgett édesapja emléke előtt, aki szintén a Donnál halt hősi halált, továbbá az Endrődy János Alapiskola és a Csemadok helyi alapszervezete mellett működő asszonykórus.
(Bréda Tivadar/Felvidék.ma)
