Istent a Bibliából, hozzánk írott Szavából ismerhetjük meg, mert a Szentírás lapjain keresztül üzen nekünk, és feltárja előttünk kilétét.
„Isten szeretet” – így foglalja össze János apostol Istenről a legfontosabb tudnivalót. Milyen biztató kezdete ez gondolatmenetünknek, ha nyugtázhatjuk, hogy Isten, a Teremtőnk első számú ismertetője a szeretet. Hiszen ezért is teremtett, hogy nagy szeretetében megosztozzon velünk a lét örömében: angyalokkal, emberekkel…
Azonban egy nagyon fontos „technikai” dolgot is tisztáznunk kell a legelején:
Isten fogalma nem csupán az Atya Istenre vonatkozik. Az isteni esszencia három személyben van jelen az univerzumban: az Atya Isten, Jézus és a Szentlélek személyében. Ők hárman isteni minőség.
Amikor Jézus elküldte tanítványait, hogy tanítsanak, hirdessék Isten igazságát és kereszteljék meg a hívő embereket, akkor így szólt hozzájuk: …„s kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”… (Máté 28:19) – tehát Isten nevében, mert Ők hárman isteni lények.
Következő fontos alaptétel, hogy Ő szellem, vagy más szóval lélek. „Az Isten lélek, és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk őt.” (János 4:24) Tehát azok imádják Istent helyes módon, akik megértik a természetét: Ő nem hús-vér lény, nem faragott szobor vagy festett kép, nem egy ősz szakállú öregember, hanem a végtelen, felfoghatatlan erejű-tudású Teremtő. Ő az abszolút hatalom égen és földön. Minden Tőle és Belőle van. Ezért nem lehet, sőt nem is szabad emberi léptékek és testi leképezés szerint ábrázolni.
A Biblia legelső fejezetében olvassuk a teremtés beszámolóját, ahol megtalálható a három teremtő képességű isteni személyiség: az Atya, aki elgondolja, hogy mi legyen teremtve, a kimondott, cselekvő Szó (mely Jézus) és a Szentlélek. Ők együtt teremtettek. S amikor az ember teremtéséhez érünk a bibliai beszámolóban, az isteni hármas valósága teljesen egyértelmű lesz, hiszen így olvassuk: „Akkor ezt mondta Isten: alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón…” (1. Mózes 1:26) Tehát a többes szám – „alkossunk” – újra egyértelművé teszi, hogy az isteni esszencia vonatkozik az Atya Istenre, Jézusra és a Szentlélekre.
S itt elérkeztünk Isten következő ismertetőjéhez: Ő együtt akar működni az emberrel! Uralmat, hatalmat adott nekünk, embereknek a természet felett. Felhatalmazta az embert, hogy uralkodjon a többi teremtményen, tehát társuralkodóvá tett minket itt a Földön!
Isten szeretetteljes célja az volt velünk, hogy Vele együtt igazgassuk a teremtett világot. Ádámot kérte meg, hogy adjon nevet az összes állatnak, hogy igazgassa és terjessze ki a teremtett földi Édenkertet, és utódaival népesítse be azt.
Azonban amint arról a mózesi beszámolóból a későbbiekben értesülhetünk, Isten eme közös terve az emberekkel – egy időre – zátonyra futott, amikor Éva és Ádám úgy döntöttek, hogy az Ellenszegülőnek, a Sátánnak a szavára hallgatnak, s vele tartanak. Nézzünk körül a világban: háborúk, bajok, gondok, éhínség, betegségek, fájdalom, hazugság mindenütt, minden szinten… Ez lett az sorsa a Sátán által (meg)vezetett emberiségnek…
Természetesen Isten a rendet majd helyreállítja, megvan rá a pontos időterve… De mi addig is tanuljunk e kemény tapasztalatból, ismerjük fel a helyzet valóságát, s forduljunk újra Istenhez személy szerint mindnyájan, mert ennek a döntésnek a meglépése a saját felelősségünk! „S ha keresitek Őt, Ő engedi magát megtalálni.” (2 Krónika 15:2)
Isten egy következő tulajdonsága, hogy mindenütt jelenlévő, mindent tud, mindent lát, ami a világegyetemben történik, figyelme mindenütt egyszerre jelen van. Ez számunkra felfoghatatlan, de tény.
Isten azt is látja, amit „titkon” teszünk, Őt nem tudjuk becsapni. Sőt, nemcsak lát mindent, amit teszünk, de indítékainkkal és legbelsőbb érzéseinkkel is tisztában van. Ezért jellemzi Őt a Szentírás úgy, hogy Ő a szívek és vesék vizsgálója. Mert belénk lát, Őelőtte semmi nem marad rejtve.
A Teremtőnk emellett hűséges! A benne bízókat soha el nem hagyja, mindig velük van, óvja őket, s ha bajba kerülnek, őket onnan hamar kimenti.
Dávid, a hányatott sorsú király így ír erről ihletett könyörgésében: „Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak Veled! Pedig te Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged… Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.” (Zsoltárok 86:14-17)
Jézus, aki szintén Isten, és a Szentlélek Isten tulajdonságai megegyeznek az Atya Isten tulajdonságaival, hiszen Ők ugyanaz az isteni esszencia, isteni minőség, csak más-más személyben. Ezért mondta Jézus: „Én és az Atya egy vagyunk” (János evangéliuma 10:30)
Ráadásként Isten jellemzésére álljanak itt a 91. zsoltár költőien szép és igaz szavai, melyek újfent Isten óvó szeretetéről szólnak: „Aki a Fölséges védelmében lakik,/ aki a Mindenható árnyékában él,/ az így beszél az Úrhoz:/ Te vagy a váram és a menedékem,/ Istenem, akiben bízom!/ Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából. Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége védőpajzsod…”
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
